Szüntelenül imádkozzunk a békéért – Ökumenikus maraton Pósaházán

Augusztus 29-én, Ukrajna védőinek emléknapján ökumenikus ima-, bűnbánati és böjti napot tartottak Ukrajna békéjéért Pósaházán (Munkácsi járás), a Saint-Marc-i Szent József nővérek római katolikus kolostorában.

A rendezvény Ligy Payyappilly SJSM nővér kezdeményezésére és rendtársai támogatásával valósult meg. Az eseményhez különböző felekezetek püspökei, papsága és világi hívei, valamint Kárpátalja megyei vezetésének képviselői is csatlakoztak.

Elsőként Lucsok Miklós OP megyéspüspök köszöntötte a résztvevőket. Hangsúlyozta, nem azért gyűltünk össze, mert nem imádkozunk. „Mindannyian imádkozunk. Több mint biztos vagyok benne, hogy különösen 2022. február 24-e óta mindannyian állhatatosak vagyunk az imában. Nincs olyan ember, aki ne imádkozna. Mi viszont azért gyűltünk itt össze, mert Isten mindannyiunkat megszólított, akik itt vagyunk – benneteket és engem is Isten hívott meg.”

A püspök háláját fejezte ki Ligy nővérnek, a lelki maratonnak nevezett imanap megszervezéséért, végül pedig imát mondott a jelenlévőkért és az egész népért.

Ezt követően Vitalij Szkomarovszkij püspök, az Ukrajnai Római Katolikus Püspöki Konferencia elnöke kapott szót. Hangsúlyozta az ima fontosságát, és emlékeztetett arra, hogy a mai nap Ukrajna elesett védelmezőinek az emléknapja. „A háborúnak megvan a maga földrajza… A romok például inkább ott keleten vagy Kijevben vannak, itt kevesebb van belőlük. De ha kimegyünk a temetőbe, a temetők mindenütt egyformák. Luckban, Munkácson vagy Harkivban – védőink sírjain mindenütt zászlóerdők fogadnak. Amikor az ember ezt látja, nagyon fáj a szíve.”

Érdemes megjegyezni, hogy az elesett védőkért mondott imádság során az egész közösség tiszteletét fejezte ki a hősök előtt: egyesek állva, mások térdre borulva emlékeztek.

Szót kapott a békéért tartott felekezetközi imádságon jelen lévő Roman Szaraj, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke is. Mint elmondta, megtiszteltetés számára, hogy az egybegyűlt közösséggel együtt imádkozhat „Ukrajnánkért, az igazságos béke eljöveteléért”, valamint azért, hogy „mindannyian egy békés, független és virágzó országban élhessünk, dolgozhassunk és örülhessünk az életnek”.

Visvaldas Kulbokas érsek, Ukrajna apostoli nunciusa videóüzenetben fordult a egybegyűltekhez, felhívva a figyelmet arra, hogy a keresztények, a zsidók és a muszlimok mind Isten gyermekei. Hangsúlyozta, hogy ez egy nagyon alázatos közös imádság. Kulbokas érsek kiemelte ezen imatalálkozó fontosságát, és mindenkire áldását adta.

A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyét Petro Beres atya, az ungvári szeminárium rektora, valamint a papság és a szeminaristák képviselték. Átadva Teodor Macapula IVE püspök üdvözletét, a keleti rítusra jellemző imákat énekeltek. Az evangéliumi részlet felolvasása után a rektor atya megjegyezte: Krisztus „szenvedése előtt azt mondja tanítványainak, hogy a továbbiakban nem nevezi őket szolgáknak, hanem a barátainak fogja hívni őket”. Kiemelte annak fontosságát, hogy a különböző közösségek képviselői barátként tekintsenek itt egymásra, hiszen „az Úr ma ismét, újonnan fel akar építeni minket, újonnan meg akar teremteni minket, a saját barátaivá akar tenni bennünket, és ezzel egy időben azt akarja, hogy egymás barátaivá is váljunk”. Ez különösen fontos az országunkban zajló háború miatt, amely megfoszt minket az örömtől. A Szentlélek azonban újra fel akar ébreszteni minket, és meg akar tanítani arra, hogy ismét észrevegyük az Ő általa teremtett természetet, azokat, akik értünk imádkoznak, valamint azokat, akik megvédenek minket, és megemlékezzünk azokról is, akik az életüket adták értünk.

Az Ukrajnai Ortodox Egyház papjai és világi hívei Varszonofij püspök áldásával érkeztek az imádságra. A jelen lévő papok egyike hangsúlyozta: azért gyűltünk össze, hogy valamennyi felekezet közösen imádkozzon az igazságos békéért sokat szenvedett országunkban. Ma mindannyian együtt fohászkodunk az Úristenhez, hogy a Krisztustól kapott békét megőrizhessük szívünkben, lelkünkben, elménkben és ajkunkon, s így egy szívvel-lélekkel dicsőíthessük az Urat.

Zán-Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke különösen felhívta a figyelmet azon családok fájdalmára és tragédiájára, akik a háború miatt elveszítették szeretteiket, valamint azokéra is, akik ugyanezen okból most el vannak választva egymástól és távol élnek. A teljes körű orosz invázió következtében a gyermekek kifosztottakká váltak. „Elrabolták tőlük a gyermekkorukat, a normális iskolai tanulás lehetőségét. Még az is lehetetlen számukra, hogy egyszerűen átaludják az éjszakát.” Az irgalmas szamaritánus példázatán keresztül Zán-Fábián püspök mindenkit arra buzdított, hogy legyen irgalmas, függetlenül attól, hogy melyik felekezethez tartozik vagy milyen nemzetiségű.

Az imádkozó közösséghez tábori lelkészek és jelenleg is szolgálatot teljesítő katonák fordultak tanúságtétellel. Elbeszéléseikből Isten jelenlétének különleges bizonyossága áradt, amelyet Ukrajna védelme során tapasztaltak meg.

Az imádsághoz csatlakoztak a protestáns Egyházak képviselői is Mihajlo Balko vezetésével.

Az ungvári Messiáshívő Zsidó Gyülekezet ukránul és héberül mondott imát.

„A sabbat az Úr napja. Olyan, mint Atyánk háza. Amikor elmegyünk az Atyához, levesszük a cipőnket, és belépünk az Ő hajlékába. Ez az Ő ideje, ez az Ő helye. Ezért nagy megtiszteltetés számomra, hogy ma együtt köszönthetjük ezt a napot, amelyet az Úr önmagának szentelt, különböző felekezetekhez és vallási közösségekhez tartozó testvéreinkkel” – hangsúlyozta Alekszandr Golota, a zsidó messiási közösség rabbija.

Az énekes-imádságos dicsőítéshez Okszana Bilozir, Ukrajna népi művésze, az ukrajnai nemzeti imareggelik társalapítója, a nemzetközi női imareggelik alapítója is csatlakozott. Elénekelte a „Materinszka molitva” (Egy anya imája) című dalt, majd a Saint-Marc-i Szent József nővérekkel együtt – akik egész nap zenei szolgálatukkal kísérték a programot – dicsőítő énekkel magasztalta az Urat.

A nap folyamán Ligi nővér kelet-ukrajnai útjára visszaemlékezve különböző esetekről és helyzetekről mesélt, amelyeket Harkivban, Zaporizzsjában és Herszonban élt át. Különösen arra buzdított mindenkit, hogy mindvégig tartsanak ki az imádságban. Ahogyan katonáink fáradhatatlanul helytállnak és védelmezik hazájukat, úgy ne szűnjön meg a mi imádságunk sem.

Az imanap ünnepélyes szentségimádással zárult, amely hagyományos a katolikusok körében. Ligi nővér arra kérte a jelenlévőket, hogy vegyenek részt országunk különleges megáldásában annak védelméért. A színpadra jelképesen egy püspököt, egy papot, egy tábori lelkészt, egy katonát, a háborúban fiát elvesztő édesanyát, férjét elvesztő feleséget, valamint sok más embert hívtak meg, köztük különböző hivatások képviselőit, közöttük tanárt és egészségügyi dolgozót… Külön meghívást kaptak a gyermekek, az iskolások, a diákok és az egyetemisták is. Mindannyian – a színpadon állók és a helyükön maradók egyaránt –megáldották Ukrajnát, és a békéért imádkoztak.

Végül Leon Dubrawski OFM, a Kamjanec-Pogyilszkiji Egyházmegye nyugalmazott püspöke szentségi áldásban részesítette a híveket.

A bocsánatkérés, a könyörgés és a dicsőítés szavai, a különböző fohászok, imádságok és énekek harmonikusan fonódtak össze a szabad ég alatt elterülő téren, ahová Ukrajna különböző részeiről több mint ezer zarándok érkezett. Végtelennek tűnt a jelenlévők összekulcsolt kezének lánca, amikor közösen imádkozták a „Miatyánkot”.