A Munkácsi Szent István Líceum diákjai és a császlóci hittanosok Mihalovicsné Tóth Krisztina hitoktató vezetésével június 22–25. között zarándoklaton vettek részt a lengyelországi Częstochowában található Jasna Górán (Fényes-hegy), ahol a csodatevő Fekete Madonna-ikont őrzik.

A Misszió Tours Utazási Iroda szervezésében több száz magyar zarándokkal együtt a 30 fős kárpátaljai csoport június 22-én, hétfőn indult a Fekete Madonna Zarándokvonattal Budapestről Lengyelországba, a pálos szerzetesrend által létrehozott częstochowai Szűz Mária-kegyhelyre. A csoport lelki vezetői Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, Tamás József ny. segédpüspök és Bátor Péter Botond OSPPE pálos szerzetes voltak. A zarándokvonaton már az utazás első pillanataitól kezdve meghitt, imádságos légkör uralkodott. A résztvevők közösen imádkoztak, liturgikus énekek hangzottak el, valamint gyónásra is volt lehetőség,  így az út maga is a zarándoklat fontos részévé vált.

Késő délután a zarándokok megérkeztek Częstochowába. A szállások elfoglalása után részt vettek a Jasna Góra-i kegyhely hagyományos esti Mária-imádságán (Apel Jasnogórski). Az APEL imádság a lengyel katolikus hitélet egyik fontos eleme, amely a nemzeti összetartozást és a Szűzanya iránti hűséget fejezi ki.

Megérkezve a zarándokok megcsodálhatták a lengyel katolicizmus és függetlenség jelképévé vált Fekete Madonnát, amely Európa-szerte a leginkább ismert Szűz Mária-ábrázolások közé tartozik. A częstochowai kegykép előtt imádkozva a csoport tagjai hálát adtak a kapott kegyelmekért, és kéréseikkel fordultak a Szűzanyához.

A legenda szerint az ikont Szent Lukács evangélista festette egy cédrusfa asztallapra, amelyet a Szent Család használt Názáretben. 1430 húsvétján rablók fosztották ki a kolostort, és a szentképet is el akarták vinni. Egy szekérre rakták, ám a lovak nem mozdultak. A dühös támadók ekkor a földre dobták az ikont, és egyikük karddal kétszer rácsapott Mária arcára. A szentségtörő a harmadik csapás előtt holtan rogyott össze. Bár az évek során a restaurátorok többször is megpróbálták helyrehozni a képet, a kardvágások helyei újra és újra megjelentek, emlékeztetve a hívőket a szentségtörésre. Végül felhagytak az eltüntetésükkel, felismerve a Szűzanya óhaját, hogy megőrizze sebhelyeit.

A keddi nap ünnepélyes, fanfáros képfelnyitással indult a Kegykápolnában, amelyet a Szent II. János Pál kápolnában tartott magyar nyelvű szentségimádás követett, miközben a Wieczernik udvarban gyónási lehetőség várta a híveket. A nap további részében a csoport tagjai számos lelki programon vettek részt a magyar pálosok által alapított Jasna Góra (Fényes-hegy) szentélyében. Ezt a gazdag eseménysort a bazilikához való ünnepélyes bevonulás, majd az ott bemutatott főpapi szentmise koronázta meg. A lelki feltöltődést Petrás Mária Kossuth-díjas népdalénekes és Pálmai Árpád egyházzenész zenei áhítata tette emlékezetessé.

Szerdán is számos közös imádság és lelki program várta a zarándokokat. Különösen emlékezetes volt az ünnepélyes felvonulás Częstochowa belvárosából a Szűz Mária sugárúton át a Fényes-hegyre, amelynek során megkoszorúzták a katyni és a szmolenszki áldozatok emlékművét. Ezt követően szentmisén vettek részt a Kegykápolnában. A  Boldog Özséb díszkútnál tartott megemlékezés és koszorúzás után a zarándokok keresztutat jártak a lelki vezetők elmélkedéseit követve. Ezt közös rózsafüzér és lengyel–magyar nyelvű Apel-imádság követte, amelyben tíz kárpátaljai diák előimádkozóként vett részt. A napot az éjszakai sötétségben felragyogó, ünnepélyes gyertyás körmenet zárta.

A częstochowai Mária-kegyhely után a zarándokok csütörtökön Krakkóba utaztak, ahol újabb élmények várták őket. Megérkezésük után felvonultak a Szent II. János Pál-bazilika melletti térre, részt vettek a pápa szobrának ünnepélyes megkoszorúzásán, majd a bazilikában tartott főpapi szentmisén. Ezután megtekintették az Isteni Irgalmasság-bazilikát, Szent Fausztina nővér kolostorát és ereklyéit, valamint a Magyar Szentek Kápolnáját.

Hazafelé tartva Kovács Gergely érsek, a zarándokvonat lelki vezetője  arra buzdította a résztvevőket, hogy ne csupán a szép emlékeket vigyék haza, hanem egy irányt, egy célt is. A zarándoklat – hangsúlyozta – nem kirándulás és nem turisztikai élmény. Az úti cél az, hogy eljussunk Isten országába. Fontos, hogy az életünk e zarándoklat után merre fordul, merre vezet.

Az érsek atya arra is felhívta a figyelmet, hogy a kegyelem nem a rendkívüli pillanatokban, hanem a hétköznapokban vizsgázik. Emlékeztetett: mindannyian meghatódtunk a Fekete Madonna kegykép előtt, élmény volt a képfelnyitás, az Apel-imádság és a gyertyás körmenet. Az igazi kérdés azonban az, hogy három-négy hét múlva otthon mi változik meg bennünk. Türelmesebbek, megbocsátóbbak leszünk-e, tudunk-e időt adni a Jóistennek? A zarándoklat hitelessége ott fog eldőlni, abban fog megmutatkozni.

A főpásztor kiemelte, hogy az ötszáz magyar zarándok közös imádsága megmutatta: a kereszténységet nem egyedül kell megélnünk, sokan vannak, akik ugyanahhoz az Úrhoz tartoznak, mint mi. Arra is figyelmeztetett, hogy a keresztény ember legnagyobb kísértése nem a gyengeségben rejlik. „A legnagyobb kísértés a remény elvesztése, amikor feladnánk a reményt. Én úgy érzem, hogy ezen a zarándoklaton a reményünkben megerősödtünk, hát vigyük haza ezt a reményt, ne engedjük, hogy kopjon, elfogyjon! Maradjunk erősek a reményben!” –  fogalmazott.

A zarándoklat végén nem az a legfontosabb kérdés, mit láttak a résztvevők, hanem az, hogy mit visznek haza magukkal – hangsúlyozta az érsek atya. Hiszen ha a zarándokok csupán a helyszíneket keresték fel, az élmények idővel megfakulnak; ha azonban közelebb engedték magukhoz Krisztust, és a szívükben valami megerősödött, akkor ez az út évek múlva is folytatódni fog. Nem az a fontos, merre jártunk, hanem hogy hazatérve ezt mondjuk: „Engem Isten útközben megszólított, és én most azon vagyok, hogy ne felejtsem el, amit mondott” – zárta gondolatait.