Június 24-én Szentmiklóson, Keresztelő Szent János születésének főünnepén templom- és oltárszentelésre került sor a szent nevét viselő plébániatemplomban, amelyet Lucsok Miklós OP megyéspüspök végzett.

Az ünnepi szertartásra a plébánia híveinek több nemzedéke gyűlt össze, és számos vendég is érkezett más településekről.

A szentmisén Miklós püspökkel koncelebráltak a plébánián szolgáló szalvatoriánus atyák, Tomasz Koza és Jevhen Zsukovszkij; a korábban itt szolgáló, erre az alkalomra idelátogató Antoni Zięba; a munkácsi vendégek: Szerhij Gerzanics atya, püspöki irodaigazgató és Jevhen Fizer atya, munkácsi káplán; továbbá az ungvári ferencesek: Valentin Tokar atya és Richard Stopa diakónus.

„Minden azzal kezdődött, hogy kinevezték hozzánk Tomasz atyát, aki kezdeményezte a felújítást – mesélte Paszko Szilvia. – A templom teljesen megújult, és korszerű, modern stílusban nyerte el új arculatát.”

A templomba való belépés előtt a püspök atya emlékeztetett arra, hogy ez a hely már régóta Istennek van szentelve, és a felújítás befejeztével most ismét felszentelik. A liturgikus ünneplés a templomszentelés szertartásával vette kezdetét. Ennek jeleként a főpásztor imádság kíséretében a meghatározott helyeken krizmával megkente a templom falait, majd ezt követően sor került az új oltár felszentelésére is. Az ünnepélyes bevonulás során a templomban elhelyezték a Szalvatoriánus Rend alapítójának, Keresztről nevezett Ferenc Mária Jordan atya ereklyéjét.

Szentbeszédében a főpásztor hangsúlyozta, hogy a külső tér – mint ez a templom is – azt tükrözi, milyennek kell lennie a belsőnek: „Belülről is ugyanilyen tisztának, szépnek és megújultnak kell lennünk, és Jézusnak kell a szívünk középpontjában állnia. Mi magunk is templom vagyunk. … Ahogyan belépünk erre a helyre, ugyanúgy belépünk a saját szívünkbe is, hogy ott Jézussal beszélgessünk. Hogyan beszélgetünk vele? Imádkozunk, majd elkezdünk figyelni. Hallgatjuk, mit mond nekünk az Úr. Ma például azt mondja – amint a felolvasott Igében is hallottuk –, hogy ti vagytok a Szentlélek temploma. Ti vagytok a templom. Jegyezzétek meg ezt a legfontosabb gondolatot! Amikor hazaindultok, elmélkedjetek ezen. Nézzétek meg, milyen templom vagytok, milyen a szívetek, mi történik abban a templomban.”

Ebben a megvilágításban a főpásztor rámutatott arra, hogy a szívünk úgy van megteremtve, hogy az Istennel való találkozás helye legyen.

A püspök atya arra is felhívta a figyelmet, hogy ezen a napon Keresztelő Szent János születésének főünnepét tartjuk, aki ennek a templomnak a védőszentje. „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” – hangzott el a felolvasott Evangéliumban. „És ez egy nagyon helyénvaló kérdés” – hangsúlyozta Miklós püspök. Érdemes feltenni magunknak ezt a kérdést, mert ez az életünk céljára vonatkozik. Arról beszélt, hogy már  születésétől fogva úgy kell nevelni a gyermeket, hogy a legfontosabb az Istennel való kapcsolata legyen. Éppen ilyen szellemben irányították Keresztelő Szent János életét szülei, Zakariás és Erzsébet.

Miklós püspök egy olyan eseményre is visszaemlékezett, amely ezen a napon történt 23 évvel ezelőtt: ekkor szentelték pappá.

A püspök atya hangsúlyozta, hogy Keresztelő Szent János útja egyben az ő papi jelmondata is: készíteni az Úr útját, vagyis felkészíteni az embereket, hogy közelebb kerüljenek Jézushoz, és mélyebben megéljék ezt a találkozást. Mint mondta, a papok és a püspökök előkészíthetik a templomot és megírhatják a szentbeszédet, de Jézust már a híveknek kell követniük. „Mindenkinek magának kell elindulnia” – emelte ki a főpásztor.

Arra buzdítva a szülőket, hogy a gyermekek már az ő példájukon keresztül lássák, hogy Jézus áll az életük középpontjában, a főpásztor e szavakkal zárta homíliáját: „Ma hálát adunk Istennek és az Ő gondviselésének, hogy megújította ezt a templomot, azért, hogy mi és mindazok, akik ide betérnek, megújulhassanak, és utat készíthessenek másoknak. Utat készíteni másoknak: ez mindannyiunk küldetése. Egyrészt megismerni Jézust és egyesülni vele, másrészt pedig meghívni másokat is, megmutatva nekik Őt a saját életünkkel.”

A plébánia orgonistája, Valerija Zirnzak asszony elmondása szerint a hívek ehhez a templomszenteléshez nemcsak a fizikai felújítás révén jutottak el. Az ünnepre való felkészülés – valószínűleg öntudatlanul, de – már régen elkezdődött. Egykor ugyanis itt még német nyelven mutatták be a szentmiséket, ám a német lakosság leszármazottai elköltöztek vagy asszimilálódtak.

Később egy ideig magyar nyelven folytak a szentmisék, majd – éppen abban az időszakban, amikor Pogány István atya volt a plébános – fokozatosan bevezették a szentmise egyes részeit ukrán nyelven is. Az idősebb nemzedék fokozatosan eltávozott, az ukrán nyelv használata pedig hozzájárult a gyermekek és fiatalok bevonásához, akiknek a hitéleti oktatását Johanna Szlovján nővér kezdte el a  Páli Szent Vincéről Nevezett Keresztény Szeretet Leányai Társulatból. Ő kifejezetten emiatt járt át ide Szolyváról. „A hívek olyan belső változásokon mentek keresztül, amelyek elvezettek a templom ünnepélyes felszenteléséhez” – mondta Valéria asszony.

Az ünnephez való készülődés – amely egyben a templom búcsúja is volt – igazi közösséggé kovácsolta a híveket, maga az ünnep pedig lelkileg teljesen felemelte őket. Szálljon hát itt továbbra is imádság az Úrhoz, és újuljanak meg lélekben mindazok, akik betérnek e templom falai közé! Keresztelő Szent János, a templom védőszentje segítsen mindenkinek megtalálni az Istenhez vezető utat, és megmutatni ezt az utat másoknak is.

Reshetar Tetjana írása alapján

Fotó: Weis Viktória / Veritas, Keresztelő Szent János születése plébánia