2026. február 20-22. között Roska Péter atya meghívására lelkigyakorlatot tartott Budapesten Majnek Antal em. püspök és Popovicsné Palojtay Márta a Kárpátaljáról átjött, elmenekült katolikusok, több mint 30 résztvevő számára, „Mert forrás vizére vágyunk” címmel.

Már négy éve tart a háború, ami sok kárpátaljait elüldözött otthonról. Mások már korábban elmentek. És néha olyan nehéz! Mintha a gyökerek, amik kiszakadtak, nem találnának vizet. Sokan mondják: száraz az élet, csak egyik napról a másikra… Ne is gondolkozzunk, inkább csak éljünk túl, ahogy lehet, ebben az idegen világban.

Hol van a forrás, ahol a szomjunkat olthatjuk? Honnan vegyünk erőt, továbbmenni akkor is, amikor kilátástalannak tűnik a helyzet és a veszteségeink súlyát cipeljük magunkkal?

Közösen, egymást segítve kerestük a válaszokat, tanulva, beszélgetve, meghallgatva, imádkozva, sok nevetéssel és mély felismerésekkel.

Nagy tapasztalat volt újra egymással találkozni, közben pedig saját magunkkal és Istennel is közelségbe kerülni. Felszabadító élmény volt, hogy itt mindenki ugyanúgy használja a szavakat, fél szóból is megértjük egymást, senki nem érzi magát idegennek.

Mondatok a zárókörből:

– Úgy jöttem ide, mint egy száraz szivacs, ami most már telve van vízzel.

– Nagyon rég voltam ennyire koncentráltan: csak az Úr meg én.

– Nehezen jöttem el, kerestem a kifogásokat, de nagyon örülök, hogy itt vagyok. A lelkigyakorlat megvilágosított, hogy Jézus nemcsak elvesz, hanem ad is. Most fogtam fel, mi mindent kaptam a háború kitörése óta. Ne csak a sebeinket nyalogassuk, ne csak a veszteségeket vegyük észre, hanem az új lehetőségeket is!

– Azt éltem meg, hogy itt mindenki úgy beszél, ahogy én szoktam. „A mi nyelvünkön hirdették Isten csodás tetteit!”

– Nem is emlékszem, mikor voltam lelkigyakorlaton utoljára. Most feltöltődtem, amivel vissza lehet menni az életbe.

– Megértettem, hogy Isten szépnek lát, szeretettel néz rám.

– „Fegyvereket” kaptam, fel vagyok szerelve a hétköznapok csatáihoz.

– Már itt, helyben létrehoztunk egy online csoportot néhányan, és fogunk így imádkozni együtt rendszeresen!

– Olyan jó volt hallani, hogy nem csak én vagyok fura, aki máshogy beszél – hanem a többiek is ezt élték meg Magyarországon, viszont itt mind értjük egymást.

– Az Úr Jézus volt középen, közöttünk!

– Megjegyeztem, hogy az ima dialógus, és hallgatni is lehet az Urat, nem csak mindig beszélni Hozzá.

– Úgy jöttem, mint egy üres pohár, amibe épp csak csepeg néha a víz. És most csordultig van.

– Valahogy megnyílt a lelki látásom. Ezekről a dolgokról korábban is hallottam, olvastam, tanultam – de nem fogtam fel. Most kinyílt a szemem.

– Újra Kárpátalján éreztem magam.

– Az otthon jött ide, nem én mentem haza!

– Megnyugvást, megerősítést kaptam, hogy a válságok után is lehet teljes életet élni.

– Nagyon nagy szükségem volt erre a lelkigyakorlatra. Az Úr tudja, mikorra kellett ezt időzíteni!

– Otthon, Kárpátalján lelkigyakorlatokra mentem, imacsoportokba jártam. Amikor kitört a háború és eljöttünk, valahogy az egyházi közösségből is kiestem. Kellett nekem ez a hétvége.

– Más dimenziót, reményt kaptam, nagy megerősítést.

– Legyen máskor is ilyen lelkigyakorlat! Meg is beszéltük a lányokkal, hogy jövőre, ha lesz, ha nem lesz, mi jövünk! 😊

A résztvevők kifejezték igényüket, hogy máskor is, és másoknak is legyen hasonló lelkigyakorlat, találkozás.

Aki szeretne tájékoztatást kapni ezekről, vagy a havonta Budapesten megrendezett „kárpátaljaiak szentmiséjéről”, az írjon erre a címre:

karpataljai.katolikusok@gmail.com

Összeálította: Popovicsné Palojtay Márta