A Kamilliánus Család fennállásának 25. évfordulóját ünneplő hálaadó szentmisét Szent Miklós emléknapján a munkácsi székesegyházban tartották. A közösség tagjai és a hívek együtt imádkoztak azért, hogy növekedjen a betegek és szenvedők iránti szeretet, hogy mindannyian felismerjük Krisztus arcát azokban, akik fájdalmat hordoznak. Amikor Szent Miklósra és Szent Kamillra emlékezünk, életük példája áll előttünk: ők voltak azok, akik reményt gyújtottak a sötétségben. Ők azok a szentek, akik az Isteni irgalom élő jeleiként mutatták meg, hogy a szeretet képes felemelni a szenvedőt, megerősíteni a megtörtet és békét vinni a szívekbe.
Az ünnepi szentmisét Hortobágyi Arnold OSB atya celebrálta. Homíliájában hangsúlyozta, hogy Szent Miklós ünnepén olyan szentnek az emlékét ápoljuk, aki csendben, titokban gyakorolta a jót. Ez a nap ezért a titokban végzett jócselekedetek ünnepe is. Az atya kiemelt szeretettel köszöntötte a Kamilliánus Család tagjait, akik közösségünkben példát mutatnak az önzetlen szolgálat gyakorlásában. Prédikációjában kiemelte, hogy Szent Kamill nem csupán ápoló volt, hanem Isten gyöngédségének élő jele is. Érintése képes volt meggyógyítani testet és lelket egyaránt. Tanítása szerint a gondoskodásban maga Isten jár közöttünk, és a szeretet mindig út a feltámadás felé. „A sebek Isten kapui, amelyen Isten lép az ember életébe” – hangsúlyozta az atya. Minden egyes betegben jelen van a szenvedő Krisztus. „Szent Kamill felismerte, hogy Isten ott lakik, ahol az élet a legkiszolgáltatottabb” – mondta. A gondoskodás a lelki érettség jele, a szeretet pedig konkrét tettekben mutatkozik meg.
A homília után elimádkozták a Szent Kamill litániát, majd sor került a Kamilliánus Család tagjainak fogadalomújítására. A közösség Szent Kamill közbenjárását kérte, hogy mindenki készséges szívvel tudja megtenni a jót.
A kamilliánus rendet 1582-ben alapította Rómában Lellisi Szent Kamill. A Kamilliánus Családok az ő lelkiségében támogatják a kamilliánus rend szolgálatát a betegellátás különböző területein, a plébánia elkötelezett, aktív tagjaiként. A helyi lelkipásztorral együttműködve tevékenyen részt vesznek a betegek, az elesettek, a rászorulók és a haldoklók gondozásában.
Fotó: Veritas
