Romzsa Tódor 1944-től 1947-ig irányította a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyét. Rövid szolgálata ellenére kitűnt Krisztus és hívei buzgó szolgálatában. Hűséges volt az igazsághoz és Krisztus tanításához, ami miatt az akkori állami hatóságok ellenségként kezelték őt. Ennek lett következménye az 1947. október 27-én, a Munkácsi járási Iványiban végrehajtott gyilkossági kísérlet.
Azon a helyen, ahol megpróbálták megölni a püspököt és az őt kísérő papokat, minden év októberének utolsó vasárnapján – ami a görögkatolikus liturgiában Krisztus király vasárnapja – imára gyűlnek össze a hívek. Ebben az évben a liturgián részt vett Lucsok Miklós OP, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye megyéspüspöke is, aki a liturgia homíliáját mondta.
A Boldog Romzsa Tódor életéért és vértanúságáért mondott hálaadó imádságban egyesülhettek a környező plébániák hívei, valamint Luscsák Nílus, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye segédpüspöke.
Romzsa Tódor 1911. április 14-én született a kárpátaljai Nagybocskón, görögkatolikus magyar családban. A huszti reálgimnázium után teológiai tanulmányait Rómában végezte. Itt szentelték pappá 1936 karácsonyán. A Pápai Gergely Egyetemen szerezte licenciátusát.
1937 júliusában tért haza Kárpátaljára, ahol a lelkipásztori munka mellett 1939-től az ungvári szeminárium spirituálisa és filozófia tanára volt. Dudás Miklós hajdúdorogi görögkatolikus püspök, Scheffler János szatmári és Madarász István kassai püspökök szentelték püspökké Ungváron 1944. szeptember 24-én. Jelmondata: „Szeretlek téged, Uram, én erősségem; az Úr az én erősségem és oltalmam.”
Egy hónap múlva a Vörös Hadsereg megszállta és a Szovjetunióhoz csatolta Kárpátalját. A szovjet vallás – és egyházüldözés idején – amely a görögkatolikus egyház megszüntetésére és az ortodox egyházba való beolvasztására irányult – Romzsa Tódor püspökként a békés ellenállás fontos alakjává vált. Határozottan elutasította a Rómával való egység megtagadását, kitartásra és egységre szólítva papjait és híveit. A katolikusok ellen rágalomhadjáratot indítottak, templomaikat lefoglalták, mindennaposak voltak a letartóztatások, a kirakatperek, a szibériai száműzetések, a börtönbüntetések és a merényletek.
Munkássága az etnikumok közti ellentétek kibékíthetőségének is szép példája – magyar volt, de természetesnek tartotta, hogy mindegyik papjával, híveivel azok anyanyelvén beszéljen.
Ellenálló tevékenysége miatt 1947-ben Hruscsov, az Ukrajnai Kommunista Párt Központi Bizottságának vezető titkára kérésére Sztálin engedélyezte titkos likvidálását, Pavel Szudoplatov KGB tábornokot bízva meg az akció felügyeletével.
A lókai filia templom felszenteléséről kísérőivel együtt hazafelé tartó püspök lovaskocsiját a szomszéd falu, Iványi közelében katonai teherautójukkal elgázolták, a sebesülteket halálra verték. A főpap nem halt meg, de súlyosan megsérült, beszállították a munkácsi kórházba. Itt a sikeres műtét után egy kórházi takarítónőnek álcázott KGB ügynök méreginjekciót adott be a püspöknek. Romzsa Tódor halála a 1947. november 1-jére virradó éjszakán állt be.
A püspök 1947. november 4-i temetése gyásznap volt Kárpátalja görögkatolikusai számára. Az ungvári görögkatolikus katedrális kriptájában temették el, de 1949-ben, amikor a szovjet hatóság átadta a templomot az orosz ortodox egyháznak, elterjedt a hír, hogy testét elszállították. 1998. június 3-án Puskás László (életrajzírója) találta meg az ereklyéket az 1990-től már ismét görögkatolikus székesegyház szétrombolt kriptájában. A hiteles azonosításra a budapesti Természettudományi Múzeum Embertani Intézetében került sor. Az ereklyéket 2003. június 26-28-án ünnepélyesen átszállították Ungvárra, és elhelyezték a székesegyház Szent Kereszt mellékoltárában.
Romzsa Tódort huszonnyolc görögkatolikus vértanú társával együtt II. János Pál pápa avatta boldoggá 2001. június 27-én Ukrajnában, Lvivben.
Forrás: rkc.org.ua; mgce.uz.ua
