Szívet melengető ünnep az október 8-a a római katolikus egyházban. Mennyei édesanyánkat ünnepeljük, akit történelmi gyökereink miatt nagyon közel érzünk magunkhoz, hiszen Szent István király felajánlotta Máriának országát.
Ezen a napon ünnepelte a nagybégányi római katolikus egyházközség templombúcsúját. A munkanap ellenére a szentmisén a hívek megtöltötték a kis templomot. Érkeztek zarándokok a környező falvakból és Beregszászból is. Szokás szerint énekszóval és egy nagy feszülettel tértek be a templomba, köszöntve a helyi egyházközség híveit.
A szentmise elején Jaczkó József plébános köszöntötte a jelenlévőket, köztük a vele koncelebráló paptestvéreket: Molnár János beregszászi esperes-plébánost, püspöki helynököt, Kvascsuk András viski plébánost, Rácz István benei plébánost, Pősze Gergely nagybégányi görögkatolikus lelkészt, valamint Bacsó Róbert állandó diakónust.
A szentbeszédet András atya mondta. „Mi, magyarok olyan közeli kapcsolatot ápolunk a Szűzanyával! Valahogy olyan sajátunk nekünk a Szűzanya. Szent István királyunk jó kezekbe adta a hazánkat és bennünket. Azt kérte, hogy ő legyen a mi égi édesanyánk. A rózsafüzérben mondjuk, hogy „Akit te, Szent Szűz a mennyben megkoronáztál”, tehát a Szűz Anyának két koronája van. Az egyiket a Jóistentől kapta, a másikat Szent Istvántól. Hiszem, hogy a Kárpát-medencében addig marad fenn a hit, amíg a Szűzanyát tiszteljük, amíg a magyarok Nagyasszonyához imádkozunk” – hallhatták a hívek a szónoktól.
András atya biztatóan hangoztatta, hogy a Szűzanya minden egyes imánkat meghallgatja. Szüntelenül pártfogol, könyörög értünk. Végül kiemelte, hogy Mária azért lett dicsőséges királynő, mert fájdalmas anya is tudott lenni. Vállalta a szenvedést, mint Szent Fia, ezzel nekünk is példát mutatva a szenvedés elviselésére.
Lélekben megerősödve, a Szűzanya kezét fogva vonultak ki a hívek a templomból, ahol a vendégszerető házigazdák finom töltött káposztával várták őket.
Fehér Rita
