Szeptember 22-én, vasárnap, a Munkácsi székesegyházban, a magyar nyelvű szentmisén ünnepélyes keretek között négy új ministráns fiút avattak fel.
A ministráns szó a latin ministrare, vagyis „szolgálni” szóból ered. A ministrálás tehát szolgálat, segédkezés. A pap mellett kisebb szolgálatokat végeznek a mise, a szentségek kiszolgáltatása és egyéb szertartások során. A ministráns avatás egy nagyon szép szertartás, melynek keretében az arra felkészültek a közösség előtt ünnepélyes ígéretet tesznek és beöltöznek az oltárszolgálatra.
A négy kis ministráns életkoruknak megfelelően nagyon komolyan vette a felkészülést, és örömmel párosult megilletődéssel vettek részt a felavató szentmisén, melyen szüleik és az egész keresztény közösség előtt vállalták a szolgálatot.
A szentmisén sok gyermek vett részt, hiszen ez egyben az ő diákmiséjük is volt. Szeptember 8-án tartották meg az ünnepélyes „Veni Sancte” misét, melyen ők is részt vállaltak az énekükkel, könyörgéseikkel és az adományok felhozatalával. Két hétre rá, a ministráns avatással egybekötött szentmisén pedig mindnyájan tanúi voltak társaik vállalásának, és velük együtt osztoztak örömükben.
Hortobágyi Arnold OSB atya a prédikációban többek között megosztotta saját gyermekkori élményét az oltár szolgálata körül, és kiemelte, hogy úgy, ahogyan Jézus tette, vegyük észre a gyerekekben azt a jót, ami bennük van, és lássuk meg bennük a jövőt.
A felavató szertartásra a szentbeszéd után került sor. A ministránsvezető először felkérte a papot, hogy a jelenlévő gyermekeket ministránssá beöltöztetni szíveskedjék. Miután a gyerekek előre léptek, az atya megkérdezte, hogy méltók-e a szolgálatra. Az igenlő válasz után az atya kijelentette: „Üdvözítőnk Jézus Krisztus segítségével kiválasztjuk ezeket a testvéreinket a megtisztelő ministráns szolgálatra.” Ezután következett az ígéret tétel.
Az atya három komoly kérdést tett fel a ministráns jelölteknek: „Ígéritek-e, hogy komolyan, áhítatosan és példás fegyelemmel igyekeztek a Szentmisén Istennek szolgálni? Ígéritek-e, hogy igyekeztek elsajátítani mindazt, ami a ministráns szolgálattal együtt jár, és mindent megtesztek azért, hogy a templomi szolgálatot szebbé tegyétek? Vállaljátok-e mindazokat a kötelességeket, melyek a ministránsokra várnak: a komoly lelkiéletet, pontosságot és segítőkész szeretetet?”
A válaszok után pedig így szólt: „Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett bennetek.” Ezután következett a ministráns ruhák megáldása, majd a beöltöztetés.
A szertartás után a szokott módon folytatódott a szentmise az újonnan felavatott ministránsok szolgálatával.
Szöveg: Molnár M. Katalin
Fotók és kisfilm: Kiss Erika
