A brjuhovicsi Ukrán Római Katolikus Püspöki Konferencia 59. plenáris ülése előtt a püspökök lelkigyakorlaton vettek részt a zarvanicai Mária-kegyhelyen.

Vitalij Szkomarovszkij püspök, az Ukrán Római Katolikus Püspöki Konferencia elnöke így emlékezett vissza a lelki feltöltődés napjaira: „Mindig szép, amikor közösen élünk meg egy lelkigyakorlatot. Nagyon jó érzés prédikálásra hivatott embereket úgy látni együtt, hogy ülnek és figyelmesen hallgatják az előadást. A lelkigyakorlatot Makszim Rabjuha SDB, a Donecki Görögkatolikus Érseki Exarchátus segédpüspöke tartotta. Személyesen engem az érintett meg, hogy az előadások nagyon mélyek és gyakorlatiasok voltak, mivel az előadó gyakran saját lelkipásztori tapasztalataiból merített. Nagyon hálás vagyok neki ezért, és remélem, hogy a lelkigyakorlat bőséges gyümölcsöt hoz.”

„Minden lelkigyakorlatnak az értéke abban van, hogy egyben a pihenés, az imádság és az elmélkedés ideje, amikor az életünkről és az Isten Igéjéről elmélkedhetünk” – mondta Olekszandr Jazloveckij, a Kijev-Zsitomiri Egyházmegye segédpüspöke. „Az is egy jó alkalom volt, hogy római- és görögkatolikus püspökök együtt gyűltek össze, ezáltal alkalmunk volt közelebbről megismerni egymást, együtt imádkozni és megélni azt, hogy habár különböző rítusú, de egy egységes Katolikus Egyház tagjai vagyunk. Makszim Rabjuha az evangélium egyes részeire alapozta a mondanivalóját. Ennek fényében beszélt a püspök szolgálatáról. Nagyon megérintett engem az a gondolat, hogy a püspök szolgálatának egy személyes Isten iránti rajongásból kell erednie. Különösen a püspököknek kell nap mint nap építeniük a Jézussal való kapcsolatot. A mi szolgálatunktól függ, hogy milyen lesz az Egyház és Ukrajna. Az előadó püspök egy frontmenti egyházmegyében szolgál, így sokat mesélt a háborútól szenvedő emberekkel, katonákkal történő találkozásokról. Remélem, hogy jövőre is találkozhatunk egy ilyen lelkigyakorlaton, de már nem háborúban, hanem békeidőben.”

 „Makszim püspök Bosco Szent Jánosra hívta fel a figyelmünket. Zaporizzsában minden új év elején húzunk egy szentet, amely egy egész éven át a védőszentünk lesz. Idén január 1-jén Bosco Szent Jánost húztam. Számomra egy ajándék volt az, hogy a lelkigyakorlaton is szó esett erről a szentről. Az Istenanya Zarvanicában gyűjtött össze bennünket, hogy előkészítsen az új tapasztalatokra, hiszen nem tudjuk, mi vár ránk a jövő évben. Köszönjük Égi Édesanyánknak, hogy befogadott és Szeplőtelen Szívéhez ölelt bennünket.” – mondta Ján Szobilo, a Harkiv- Zaporizzsai egyházmegye segédpüspöke.

Mieczysław Mokrzycki, lembergi érsek a következő szavakkal osztotta meg gondolatait a lelkigyakorlatról: „Hálásak vagyunk a lelkigyakorlat vezetőjének, aki nagyon gyakorlatias dolgokról beszélt előadásaiban. Az evangélium szövegére támaszkodva bemutatta nekünk, hogy miképpen lehetünk közel az Úrhoz, hogyan töltődjünk meg szeretettel, hittel, reménnyel, örömmel, és ezeket hogyan osszuk meg azokkal a személyekkel, akikkel találkozunk: paptestvéreinkkel, megszentelt életet élő személyekkel vagy a híveinkkel. Hangsúlyozta, hogy ne legyen előítéletünk sem a papokkal, sem a hívekkel szemben, hogy mindenkihez forduljunk szeretettel, ne értékeljük le és ne ítéljük el egymást. Ne nyomjuk el egymást, hanem merítsünk erőt és örömöt az imából, amit majd továbbadhatunk másoknak.”

A lelkigyakorlaton jelen volt Visvaldas Kulbokas, Ukrajna apostoli nunciusa, aki hálával emlékezett vissza a római- és görögkatolikus püspökök találkozójára: „Zarvanicában egy nagyon fontos eseménynek voltam tanúja, a római- és görögkatolikus püspökök közös lelkigyakorlatán vettem részt. Fontos volt, hogy konkrétan olyan kérdések merültek fel, melyek az együtt gondolkodásunkról, az együttműködésünkről szóltak. Zarvanicában, a Mária-kegyhelyen találkozhattunk, ahol jelen van a Szűzanya. Én személyesen éreztem ezt az ima és a közös munka légkörében. Hálásak vagyunk a ternopili érseknek és minden szervezőnek, hogy nyugodtan, testvérként tudtunk együtt dolgozni, hiszen az egység az Egyház ereje. Úgy gondolom, hogy a zarvanicai találkozó bizonyítéka az egységünknek, amiért nagyon hálás vagyok az Istennek.”

A lelkigyakorlat a római- és görögkatolikus püspökök testvéri találkozójával ért véget, miután november 24-én kezdetét vette az Ukrán Római Katolikus Püspöki Konferencia 59. plenáris ülése.