2026. szeptember 6-án ünnepi eseménynek adott otthont a hívekkel megtelt técsői Szent István király-templom, ahol szentmise keretében egyházmegyénk főpásztora, Lucsok Péter Miklós OP a bérmálás szentségében részesített négy fiatalt és két felnőttet. A jelölteket Kvascsuk András atya és Szenek Natália hitoktató kísérték végig a bérmálásra való felkészülésben lelki támogatást is nyújtva számukra. A Szentlélek a bérmálás szentségében kiárad a megbérmáltakra, akik immár tudatosan vállalják, hogy életüket Isten szeretetében élik, és hitükről bátran tanúságot tesznek.

Szentbeszédében Miklós püspök a felebaráti szeretet fontosságát emelte ki Szent Pál rómaiakhoz írt levelét idézve: „Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel…” A szeretet lényege, hogy jót akarunk magunknak és egymásnak is. A püspök atya Jézus szavaira emlékeztetett: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten.” Minél közelebb vagyunk Istenhez, annál jobbak vagyunk, és annál nagyobb bennünk a szeretet. Minél jobban eltávolodunk Istentől, annál kevesebb bennünk a szeretet, és ezáltal rosszabbakká válunk. Jézus arra tanít minket, hogyan kerüljünk közelebb a szeretethez.

A szeretet kinyilvánítása mások iránt nem azt jelenti, hogy mi magunk nem vagyunk fontosak – hiszen ha magunkat nem értékeljük, hogyan is lehetne fontos számunkra a másik ember? Ha fontosak vagyunk önmagunknak, akkor a másik ember is fontossá válik számunkra. „Szeresd felebarátodat úgy, ahogy saját magadat” – tanítja Jézus. Az egyházi közösség olyan, mint egy család. Minden bűn sérti és megsebzi az egész közösséget, ezért fontos a saját lelkiállapotunk, de ugyanúgy a másik ember és a közösség lelkiállapota is. A szeretetben ugyanis mindig jelen van az én, a te és a mi.

Ha a testvérünk vétkezik ellenünk, Jézus tanítása szerint először négyszemközt kell őt figyelmeztetni. Előtte imádkozni kell érte, és nem az elítélés, hanem a szeretet lelkülete kell, hogy vezessen minket. Ha nem hallgat a figyelmeztetésre, akkor még két vagy három ember szólítsa meg, miközben imádkoznak és böjtölnek érte. Ha a vétkes nem tér jó útra, akkor az ügyét a hívek közössége elé lehet vinni. Régen volt ilyen gyakorlat. Mert ezek szerint ez az ember nem akar változni, még nem ismerte meg Jézus tanítását. A főpásztor még egy lehetőségről szólt: ha már mindent megtettetek – imádkoztatok, böjtöltetek, beszéltetek négyszemközt, majd hárman –, és nem lett eredménye, akkor fordulhattok a püspökhöz. Mert az érett szeretet az, amikor az ember számára fontossá válik, hogy a közösség növekedjen a jóságban és az igazságban. „Ez egy prófétai küldetés, a Szentléleknek az egyik ajándéka” – fogalmazott Miklós püspök, majd kiemelte, hogy az egyenesség is a szeretet része. Ez azt jelenti, törődöm veled. Mindnyájan bűnösök vagyunk, és nincs közöttünk olyan ember, akinek ne kellene változnia. Nem úgy kell azonban megpróbálnunk megváltoztatni a másikat, hogy a háta mögött beszélünk róla vagy másokat használunk fel erre. Szeretetből kell szólnunk, amikor fájdalmat okoz bennünk az, amit a másik tesz. Arra kell törekednünk, hogy olyan érettségre jussunk, amelynek köszönhetően bátran, de szeretettel tudjuk megbeszélni egymással a problémákat.

Senki sem ideális, csak Isten. Ha engedjük, hogy Isten működjön bennünk, és minél többen befogadjuk Őt, valamint Jézus tanítása szerint élünk, tanítását a szívünkbe fogadjuk, akkor közösségünk is növekedni fog. Ha bátrak leszünk így szeretni egymást, akkor ez egy nagy áldás lesz számunkra, hogy „amikor kell, tudunk szólni egymásnak, tudunk imádkozni egymásért, megbocsátani egymásnak és továbbmenni. Nem átlépni, nem elfelejteni, hanem gyógyulni és növekedni. Ez a Szentlélek egyik nagy ajándéka” – zárta szavait a főpásztor.

A bérmálkozók számára ez az ünnep nemcsak egy szép szertartás volt, hanem a hitben való megerősödés fontos állomása is. A Szentlélek hét ajándéka – a bölcsesség, értelem, jótanács, lelki erősség, tudomány, jámborság és az Istenfélelem – kísérje őket életük minden napján, adjon erőt a nehézségekben, segítse őket abban, hogy hitüket szeretettel és példamutatással éljék meg. Ez a felemelő ünnep maradandó emléket és lelki útravalót hagyott a bérmálkozók és az egész técsői egyházközösség szívében.