Június 24-én Szentmiklóson, Keresztelő Szent János születésének főünnepén templom- és oltárszentelésre került sor a szent nevét viselő templomban, amelyet Lucsok Miklós OP megyéspüspök végzett.

Az ünnepi szertartásra a plébánia híveinek több nemzedéke gyűlt össze, és számos vendég is érkezett más településekről. Érdemes megjegyezni, hogy Szentmiklós nagyközség területileg magában foglalja az egykor hozzácsatolt falvakat is, amelyek közé Alsógereben is tartozik. A felszentelt templom éppen a településnek ezen a részén található.

A szentmisén Miklós püspökkel koncelebráltak a plébánián szolgáló szalvatoriánus atyák, Tomasz Koza és Jevhen Zsukovszkij; a korábban itt szolgáló, erre az alkalomra idelátogató Antoni Zięba; a munkácsi vendégek: Szerhij Gerzanics atya, püspöki irodaigazgató és Jevhen Fizer atya, munkácsi káplán; továbbá az ungvári ferencesek: Valentin Tokar atya és Richard Stopa diakónus.

„Minden azzal kezdődött, hogy kinevezték hozzánk Tomasz atyát, aki kezdeményezte a felújítást – mesélte Paszko Szilvia. – A templom teljesen megújult, és korszerű, modern stílusban nyerte el új arculatát.”

A templomba való belépés előtt a püspök atya emlékeztetett arra, hogy ez a hely már régóta Istennek van szentelve, és a felújítás befejeztével most ismét felszentelik. A liturgikus ünneplés a templomszentelés szertartásával vette kezdetét. Ennek jeleként a főpásztor imádság kíséretében a meghatározott helyeken krizmával megkente a templom falait, majd ezt követően sor került az új oltár felszentelésére is. Az ünnepélyes bevonulás során a templomban elhelyezték a Szalvatoriánus Rend alapítójának, Keresztről nevezett Ferenc Mária Jordan atya ereklyéjét.

Szentbeszédében a főpásztor hangsúlyozta, hogy a külső tér – mint ez a templom is – azt tükrözi, milyennek kell lennie a belsőnek: „Belülről is ugyanilyen tisztának, szépnek és megújultnak kell lennünk, és Jézusnak kell a szívünk középpontjában állnia. Mi magunk is templom vagyunk. … Ahogyan belépünk erre a helyre, ugyanúgy belépünk a saját szívünkbe is, hogy ott Jézussal beszélgessünk. Hogyan beszélgetünk vele? Imádkozunk, majd elkezdünk figyelni. Hallgatjuk, mit mond nekünk az Úr. Ma például azt mondja – amint a felolvasott Igében is hallottuk –, hogy ti vagytok a Szentlélek temploma. Ti vagytok a templom. Jegyezzétek meg ezt a legfontosabb gondolatot! Amikor hazaindultok, elmélkedjetek ezen. Nézzétek meg, milyen templom vagytok, milyen a szívetek, mi történik abban a templomban.”

Ebben a megvilágításban a főpásztor rámutatott arra, hogy a szívünk úgy van megteremtve, hogy az Istennel való találkozás helye legyen.

A püspök atya arra is felhívta a figyelmet, hogy ezen a napon Keresztelő Szent János születésének főünnepét tartjuk, aki ennek a templomnak a védőszentje. „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” – hangzott el a felolvasott Evangéliumban. „És ez egy nagyon helyénvaló kérdés” – hangsúlyozta Miklós püspök. Érdemes feltenni magunknak ezt a kérdést, mert ez az életünk céljára vonatkozik. Arról beszélt, hogy már  születésétől fogva úgy kell nevelni a gyermeket, hogy a legfontosabb az Istennel való kapcsolata legyen. Éppen ilyen szellemben irányították Keresztelő Szent János életét szülei, Zakariás és Erzsébet.

Miklós püspök egy olyan eseményre is visszaemlékezett, amely ezen a napon történt 23 évvel ezelőtt: ekkor szentelték pappá.

A püspök atya hangsúlyozta, hogy Keresztelő Szent János útja egyben az ő papi jelmondata is: készíteni az Úr útját, vagyis felkészíteni az embereket, hogy közelebb kerüljenek Jézushoz, és mélyebben megéljék ezt a találkozást. Mint mondta, a papok és a püspökök előkészíthetik a templomot és megírhatják a szentbeszédet, de Jézust már a híveknek kell követniük. „Mindenkinek magának kell elindulnia” – emelte ki a főpásztor.

Arra buzdítva a szülőket, hogy a gyermekek már az ő példájukon keresztül lássák, hogy Jézus áll az életük középpontjában, a főpásztor e szavakkal zárta homíliáját: „Ma hálát adunk Istennek és az Ő gondviselésének, hogy megújította ezt a templomot, azért, hogy mi és mindazok, akik ide betérnek, megújulhassanak, és utat készíthessenek másoknak. Utat készíteni másoknak: ez mindannyiunk küldetése. Egyrészt megismerni Jézust és egyesülni vele, másrészt pedig meghívni másokat is, megmutatva nekik Őt a saját életünkkel.”

A plébánia orgonistája, Valerija Zirnzak asszony elmondása szerint a hívek ehhez a templomszenteléshez nemcsak a fizikai felújítás révén jutottak el. Az ünnepre való felkészülés – valószínűleg öntudatlanul, de – már régen elkezdődött. Egykor ugyanis itt még német nyelven mutatták be a szentmiséket, ám a német lakosság leszármazottai elköltöztek vagy asszimilálódtak.

Később egy ideig magyar nyelven folytak a szentmisék, majd – éppen abban az időszakban, amikor Pogány István atya volt a plébános – fokozatosan bevezették a szentmise egyes részeit ukrán nyelven is. Az idősebb nemzedék fokozatosan eltávozott, az ukrán nyelv használata pedig hozzájárult a gyermekek és fiatalok bevonásához, akiknek a hitéleti oktatását Johanna Szlovján nővér kezdte el a  Páli Szent Vincéről Nevezett Keresztény Szeretet Leányai Társulatból. Ő kifejezetten emiatt járt át ide Szolyváról. „A hívek olyan belső változásokon mentek keresztül, amelyek elvezettek a templom ünnepélyes felszenteléséhez” – mondta Valéria asszony.

Az ünnephez való készülődés – amely egyben a templom búcsúja is volt – igazi közösséggé kovácsolta a híveket, maga az ünnep pedig lelkileg teljesen felemelte őket. Szálljon hát itt továbbra is imádság az Úrhoz, és újuljanak meg lélekben mindazok, akik betérnek e templom falai közé! Keresztelő Szent János, a templom védőszentje segítsen mindenkinek megtalálni az Istenhez vezető utat, és megmutatni ezt az utat másoknak is.

Reshetar Tetjana írása alapján

Fotó: Weis Viktória / Veritas és a Keresztelő Szent János születése templom hívei