Húsvéti vigília a Tours-i Szent Márton-székesegyházban

Nagyszombaton este 18:30-kor tartották a húsvéti vigília szertartását a Tours-i Szent Márton-székesegyházban, amelyet Lucsok Miklós OP megyéspüspök vezetett. Koncelebrált Pogány István atya, munkácsi plébános és Hortobágyi Arnold OSB atya. A templom zsúfolásig megtelt hívekkel, hogy együtt ünnepeljék Urunk, Jézus Krisztus feltámadását.

A húsvéti vigília a templom udvarán a tűzszentelés szertartásával kezdődött. Az új tűzről gyújtották meg a húsvéti gyertyát, amelynek fénye Jézus Krisztus feltámadását jelképezi. Ezt követte az ünnepélyes bevonulás, miközben háromszor hangzott el: „Krisztus világossága!” A hívek így feleltek: „Istennek legyen hála!” A húsvéti gyertyáról meggyújtott gyertyákat kézből kézbe adták, és a fellobbanó fényáradat kifejezte, hogy mindannyian részesedünk a feltámadt Krisztus szeretetéből.

Homíliájában Lucsok Miklós püspök a Feltámadt Jézus szavait idézte: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem” (Mt 28,10). A püspök atya ezt követően arról elmélkedett, hogy nekünk hol és hogyan kell keresnünk a Feltámadt Jézust. Nem arról van ugyanis szó, hogy mindannyiunknak Galileába kell mennünk, hogy találkozzunk Vele, hanem arról, hogy a saját életünkben kell rátalálnunk.

Jézust nem a fájdalomban és a keserűségben kell keresnünk. Mi a Feltámadt Jézust keressük! Nem Jézus szenvedésére koncentrálunk, nem is a saját szenvedésünkre – nem a halál uralkodik rajtunk vagy a bűn. Ahogy az angyal is szólt: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt.” (Lk 24,5-6)

„Jézust nem a megfeszítettségben, illetve nem a szenvedésben kell keresni. Habár a mi szenvedésünkben ott van a Feltámadt Jézus, de nem a fájdalomra és a szenvedésre kell koncentrálni, hanem a Feltámadt Jézusra ” – mondta a püspök atya.

Tegyük fel magunknak a kérdést: mi hol találkozhatunk a Feltámadt Jézussal? Ő közel van hozzánk a mindennapi életünkben, nekünk pedig meg kell tapasztalnunk jelenlétét.

Hol van ez a Galilea? „Galilea” jelképesen azt a helyet vagy állapotot jelenti, ahol találkozunk Jézussal. Amikor Jézus találkozott a tanítványaival, ők megtapasztalták, hogy Ő a Mester, hogy a szavában ott van az erő, a vakságban megadja a világosságot. Jézus maga a világosság, nem riad vissza a sötétségtől. Ezt a saját életünkben is megtapasztalhatjuk, ha nyitott szívvel és tudatosan keressük Őt.

A Feltámadt Jézust akkor találjuk meg, ha újból és újból keressük, ha vágyunk a Vele való találkozásra. Jézus minden pillanatban szeretne velünk találkozni, szólni hozzánk, együtt lenni velünk. Legyünk Jézus tanítványai! „A tanítványság az egyszerű, hűséges, újból és újból Jézushoz fordult szív és elme” – hangsúlyozta a főpásztor.

A tanítványság és a „Galileába való menet” nem egyszeri cselekedet, hanem egy életmód, amelyet el kell sajátítanunk. Minden nap törekedjünk a Jézussal való találkozásra. Meg kell tanulnunk hallgatni Őt, meghallani a szavát, megtenni amit mond. „Mindennapi életünknek a része legyen, hogy halljuk Jézust, tapasztaljuk Jézust és legyünk együtt a Feltámadt Jézussal”- zárta beszédét a püspök atya.

A szentbeszéd után következett a keresztvíz megáldása. Ezt követően a hívek megújították keresztségi fogadalmukat, majd keresztségükre emlékezve szentelt vízzel való meghintésre került sor.