A Karitász munkatársai november 8-án, szombaton tartották jubileumi búcsúi zarándoklatukat Munkácson, a Szent Márton-székesegyházban. A nap egyben lelkinap is volt, amelyen mintegy száz karitászos munkatárs vett részt – többek között a rehabilitációs intézmények és az ingyenkonyhák dolgozói – az egyházmegye különböző településeiről.

A program során a résztvevők mini-zarándoklaton és rózsafüzér-imádságon vettek részt, amelyet előadás, szentségimádás és szentmise követett.

Hortobágyi Arnold OSB atya előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a Karitász szolgálata nem csupán segítségnyújtás, hanem a remény közvetítése is. Rámutatott a segítő munka belső motivációinak, a lehetséges nehézségeknek, valamint az önismeret és a helyes határok meghúzásának fontosságára. Kiemelte, hogy a karitászos lelkület lényege az örömmel, tudatossággal és hittel végzett segítés.

Az atya arra is felhívta a figyelmet, hogy felnőtt keresztényekké kell válnunk ahhoz, hogy igazán jó segítők lehessünk. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor már nem Istentől kérünk, hanem szolgálni akarjuk Őt. A segítés során minden rászorulónak —  annak is, aki nemzetiségében vagy más szempontból különbözik tőlünk — segítséget kell nyújtanunk.Nem szabad ítélkeznünk azok felett, akik saját hibáik miatt szorulnak támogatásra.

Beszéde végén hálát adott az Úrnak , hogy megmutatta nekünk, milyen törékeny és gazdag a segítő ember szíve. Arra kérte Istent, tanítson arra, hogy a segítségnyújtás ne kényszer legyen, hanem tiszta, szabad „igen”. Imájában erőt kért ahhoz, hogy a segítés viszonzás nélkül történjen – ne az elismerésre vágyjunk, hanem a találkozások csendjéből merítsünk erőt.

A szentmisét Pogány István atya, a Kárpátaljai Szent Márton Karitász elnöke celebrálta. Prédikációjában hangsúlyozta, hogy Jézus életében az evangélium hirdetése és a jó cselekedetek elválaszthatatlanok voltak egymástól, és ma is így van: ahol hitelesen működik az egyház, ott feltétlenül megjelenik a Karitász intézménye. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az irgalmasság gyakorlása Jézus nevében történik, és a Karitász küldetése, hogy minden rászorulóban felismerje Jézust. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a segítők nem tudnak minden szükséget betölteni, minden éhezőt jóllakatni vagy minden beteget meggyógyítani, de amit meg tudnak tenni, azt szeretettel, hittel és a rendelkezésre álló lehetőségek szerint végzik Isten dicsőségére és embertársaik javára.

A nap közös ebéddel zárult. Nagyon fontos volt ez a találkozó, mert lehetőséget biztosított a problémák megosztására és a tapasztalatcserére. A résztvevők a nap végén lelkileg megerősödve indultak haza, készen arra, hogy tovább folytassák szolgálatukat a rászorulók  felé.