A zene összetartó ereje ismét bebizonyította, hogy képes közösséget formálni, kapcsolatokat építeni és örömet hozni a mindennapokba. Kárpátalján immár hagyománnyá vált a nyári gitáros tábor, mely az év leginkább várt tábora, ahova azért jönnek a fiatalok, hogy zeneileg fejlődjenek, és hogy közösségi élményben legyen részük. A résztvevők zenei tudása különböző szintű – a kezdőtől a haladókig –, de a közös zenélés és éneklés, a csoportos foglalkozások és az esti dicsőítés mindenkit közelebb visznek Istenhez és egymáshoz.

Az idén a XXII. Kárpátaljai Keresztény Gitáros Tábort rendezték meg július 7. és 13. között, melynek az ungvári Szent Gellért Kollégium adott otthont. Az idei tábor jelmondatát Néri Szent Fülöp híres mondása adta: A mennyországot választom.

A Kárpátaljai Keresztény Gitáros Tábor története már több mint húsz évre nyúlik vissza. Az első alkalmat 2002-ben szervezték meg, és bár a pandémia idején egyszer elmaradt, még a háborús évek alatt is sikerült minden évben megtartani. Az első tábor Ungváron indult magyarországi segítőkkel, ők hozták a program koncepcióját, szellemiségét. A kezdeti lelkesedés gyorsan kinőtte az eredeti helyszínt, így az évek során több helyen is megfordultak. A tábor létszáma most 40-50 fő, és a keresztény szellemiség központi helyet foglal el. A cél, hogy a zene ne öncélú legyen, hanem az Istennel való találkozás eszköze.

„Itt nem számít, ki honnan jött, vagy milyen szinten játszik. A lényeg, hogy együtt zenélünk, tanulunk egymástól, és közösen élünk át valami különlegeset” – mondta az egyik szervező, aki már évek óta koordinálja az eseményt.

A táborban részt vevő nevelők tapasztalt zenészek, akik nemcsak technikai tudásukat adják át, hanem lelkesedésükkel is inspirálják a fiatalokat. Sokak számára ez a tábor nemcsak egy nyári program, hanem évről évre várt esemény, ahol barátságok születnek és megerősödik a hit a közösség erejében.

A gitár ebben a táborban több, mint egy hangszer: híd a résztvevők között. A siker titka talán éppen ebben rejlik: a tábor nemcsak a zenei készségeket fejleszti, hanem a közösségi élményen keresztül megerősíti a résztvevők identitását, összetartozását és reményt ad egy nehézségekkel teli régióban.

A programok között hangszeres órák, énekpróbák, improvizációs workshopok, valamint kisebb koncertek is szerepeltek, amelyeken a táborozók bemutathatták, mit tanultak. Emellett lelki töltetű beszélgetések, játékos csapatépítő feladatok és egyéb közösség formáló programok színesítették a napokat. Igy a tábor mindennapjai strukturáltan, de rugalmasan teltek. A nap reggeli tornával és imával indul, majd délelőtt két gitáros foglalkozás volt. Hat csoportban, különböző szinten tanulták a fiatalok a hangszer technikát és az énekeket. A hangsúly a keresztény dalokon volt, de néha helyet kapott egy-egy könnyűzenei sláger is. Az utolsó nap gáláján, ahová eljöttek a szülők is, minden csoport legalább három dalt mutatott be, ebből kettő egyházi témájú volt.

A táborozók naponta szentmisén vagy liturgián vettek részt, amelyen zenéjükkel aktívan közreműködtek, ezzel is készülve arra, hogy saját közösségeikben is szolgáljanak majd. A délutánok témához kapcsolódó filmvetítésekkel, gyakorlási lehetőséggel és játékos közösségi programokkal teltek. Az esti programok között szerepelt szentségimádás, közbenjáró ima, csend séta, valamint kreatív kihívásokkal teli tematikus estek. A péntek este különösen izgalmas volt: a résztvevők véletlenszerűen választott stílusban és formában adtak elő ismert keresztény dalokat.

Egyházmegyénk püspöke Lucsok Miklós OP is jelen volt az egyik nap, ő mondta a szentmisét, majd együtt zenélt a fiatalokkal. Majnek Antal OFM nyugalmazott püspök atya is ellátogatott a fiatalokhoz, hogy szentmisét mutasson be nekik, valamint Munkácsról Hortobágyi Arnold OSB atya is többször megfordult a táborban.

Az idei jubileumi év alkalmából a vasárnapi záró szentmisére Munkácson, a székesegyházban került sor, ahol ötven fiatal gitárkisérettel és énekekkel  szolgálta a szentmise zenei részét és a hívekkel együtt dicsőítette Istent.