Ünnepi szentmisét tartottak július 16-án a munkácsi Szent Márton-székesegyházban, a Berdicsivi Szűzanya, Ukrajna fő patrónája ünnepén. A liturgiát Lucsok Miklós OP munkácsi püspök mutatta be, akivel Balog Péter OP atya koncelebrált. Bár hétköznapra esett az ünnep, a szentmise méltó módon emlékezett meg az ország pártfogójáról.

A püspök atya prédikációját a következő szavakkal kezdte: „Üdvözöllek benneteket, család!” Ez a megszólítás nem csupán szimbolikus volt – prédikációjának fő üzenete is arra épült, hogy a keresztények Jézus Krisztus által egy családot alkotnak, hiszen az Atya örökbefogadott gyermekei vagyunk.

Miklós püspök az olvasmányok alapján hangsúlyozta: az örökbefogadás a keresztség szentségében történik, és ez által mi Jézus vérében részesülünk, aki testvérünkké válik. A Szentlélek pedig nem csupán Istenként, hanem Atyaként tanít meg megszólítani Istent – „Abba”, vagyis „Apu”.

„Nem elég, hogy egyszer örökbefogadtattunk – mondta –, újra kell születnünk, hogy a Szentlélek formáljon minket Krisztushoz és Máriához hasonlóvá. Ez a lelki fejlődés vezet el oda, hogy egyre mélyebben megéljük: Istenhez tartozunk, felemelt fővel, emelt gerinccel állhatunk – mert tudjuk, ki az Atyánk, és mekkora szeretettel ölel át bennünket.”

A püspök kiemelte Jézus példáját a kereszten, aki még a legtragikusabb pillanatban is Fiúként viselkedett, az Atyához fordult és gondoskodott anyjáról, Máriáról. „Ez nem a vég – mondta  –, nem tragédia, hanem a szeretet és hűség megnyilvánulása.”

Miklós püspök külön hangsúlyt fektetett a közösségi érzékenység fontosságára is. „Isten Atyaként gondoskodik rólunk – egymás által” – mondta. Ha valóban megéljük az örökbefogadottságunkat, akkor felismerjük egymásban a testvért, a családtagot, és szívünkben meghalljuk a Szentlélek hívását: „Most van szüksége rád.”

A prédikáció imaformában zárult, amelyben a püspök a Szentlélek ajándékait kérte: nyitottságot, figyelmességet és engedelmességet – hogy megtanuljuk, miként gondoskodjunk egymásról: a testvérről, az édesanyáról, a nagyszülőkről, a közösségünkről.

Ebben a nehéz időszakban különösen is fontos – hangsúlyozta –, hogy felfedezzük valódi identitásunkat Istenben, és reménnyé váljunk azok számára, akik elhagyatottnak érzik magukat.