Ünnepi szentmise Onokócon

Az ungvári járásban található Onokóc, régi magyar nevén Felsődomonya. A település templomának ünnepe Sarlós Boldogasszony, vagyis Mária látogatása Erzsébetnél. Ezen a napon, az ukrajnai római katolikus egyház liturgikus rendje szerint május 31-én tartotta meg az egyházközség a búcsút. Az ünnepi szentmisét Lucsok Miklós OP, a Munkácsi Egyházmegye püspöke celebrálta.

A szertartáson koncelebráltak a perecsenyi lazarista atyák: Jerzy Hawluk CM, az onokóci plébánia plébánosa, valamint Jan Vakulcsak CM.

Homíliájában a főpásztor arra buzdította a híveket, hogy legyenek az örömhír hordozói: „Ahogyan Szűz Mária áldást hozott Erzsébet házába, úgy mi is legyünk áldáshozók. Erre tanít bennünket a mai ünnep – hogy vigyünk áldást a világba, egyszerű szavaink és tetteink által.”

„Amikor szívből mondjuk egymásnak: »Jó napot kívánok«, vagy őszintén kimondjuk: »Köszönöm«, »Bocsáss meg«, »Áldjon meg az Isten« – ezek mind az áldás szavai. Ma Szent Pál rómaiakhoz írt levelében ezt hallottuk: »Áldjatok, és ne átkozzatok.« Ezt a mondatot vigyük magunkkal mára.”

A püspök emlékeztetett a rózsafüzér egyszerű, de mély imádságára is, mely által Szűz Máriához, az Úrhoz és a Szentlélekhez fordulunk. Hangsúlyozta: „Amikor áldást mondunk, azzal megvédjük magunkat a gonosztól.” Felhívta továbbá a figyelmet az úgynevezett fohász-imák, rövid, szívből jövő imádságok jelentőségére is, amelyek segítik gondolataink Isten, Mária és Szent József felé irányítását.

„Legyünk az áldás hordozói – vigyük el a kegyelmet és Isten áldását magunkra, családjainkra, közösségeinkre, plébániánkra, egyházmegyénkre és nemzetünkre is” – zárta szavait a püspök.

Ez az ünnep különleges jelentőséggel bírt a helyi közösség számára, hiszen a hívek közös imában, hálaadásban és reményben egyesülhettek.

Szűz Mária hálaadó éneke, a Magnificat, amelyet Erzsébet látogatásakor mondott, ma is hív minket, hogy újra és újra kimondjuk Istennek a magunk „igenjét”.

Az egyházközség a következő szavakkal adott hálát az ünnep kegyelmeiért:

„Ez a nap különleges jelentőséggel bír plébániai közösségünk számára – egy olyan alkalom, amikor közös imában, hálaadásban és reményben egyesülhetünk. Magasztalja lelkem az Urat… A Szűzanya válasza Erzsébet köszöntésére – a Magnificat – a keresztény világ egyik legszebb hálaadó imádsága lett.

„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóját.” (Lk 1,46–48)

Ez a dicsőítő ima arra hív bennünket, hogy életünk minden napját hálával és Isten dicséretével kezdjük. Mária szavai nem csupán az evangélium lapjain élnek tovább, hanem hitünk, hagyományaink és közösségi egységünk lelki alapját képezik – ezek tartják össze nemcsak templomunk falait, hanem a mi lelki otthonunkat is.

Kérjük, hogy Isten kegyelme áradjon ki mindannyiunkra. Mennyei Patrónánk, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárása hozzon békét, egészséget, szeretetet és lelki erőt, hogy szembenézhessünk a nehézségekkel, és hogy minél előbb eljöjjön a vágyott béke hazánk földjén.”