Pappá szentelésének 25. évfordulóját ünnepelte Szulincsák Sándor huszti és bustyaházi plébános, Felső-Tisza-vidéki esperes november 16-án.

Idén nyáron emlékeztek meg 50. születésnapjáról, most ősszel pedig az ezüstmiséjére került sor. Mind a születésnap, mind a pappá szentelésének évfordulója alkalmat nyújtott számára, hogy hálát adjon a Jóistennek a sok kapott kegyelemért, a kitartásért, a hűségért, melyek által jó pásztora lehetett a rá bízott nyájnak.

Az ezüstmisére nagy örömmel érkeztek Sándor atya paptestvérei, rokonai, barátai, ungvári, bustyaházi, técsői, viski és huszti hívek. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye nyugalmazott püspöke. Sándor atya szónoknak Peczár-Siegl Péter atyát hívta meg, aki a Bécsi Főegyházmegyéből érkezett Kárpátaljára.

Sándor atya köszöntőjében elmondta, hogy a huszti Szent Anna és Joachim-templomot nem csak azért választotta  az ezüstmiséje helyszínének, mert 17 éve plébánosa az ottani egyházközségnek, hanem azért is, mert ebben a templomban döntötte el, hogy az orvosi hivatás helyett a papi hivatást választja.

Peczár-Siegl Péter atya szentbeszédében visszaemlékezett a még korábban történt eseményekre. Elmondta, hogy a kis Sándor tíz évesen kopogtatott be hozzá és Jézus Krisztusról szóló könyvet kért tőle. Attól a naptól elkezdtek levelezni egymással. Péter atya az öröm könnyeivel a szemében mesélte, hogy egy napon Sándor a levelében azt írta, hogy szemináriumba megy. Élete egyik legboldogabb napja volt, amikor ezeket a sorokat olvasta.

Az evangéliumban arról hallhattak a jelenlévők, hogy Jézus meggyógyította a jerikói vakot, aki eldobta köntösét és Jézus után kiáltott. Péter atya hangsúlyozta, hogy Sándor atya is nem egyszer mondta ki életében ugyanazokat a szavakat: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Mint a vak koldusnak, Sándor atyának is sokan mondták, hogy ne menjen Jézus után, de ő mégis követte a Mestert és mindent az Ő kezébe helyezett.

„Áldom és imádkozom a te drága szüleidért, akiktől hallottad Jézus nevét! Áldom a testvéredet és családját! Áldom és magasztalom azokat a papokat, akik neked Jézusról szóltak itt Kárpátalján vagy a papi szemináriumban! Mindazokat áldom, akik megnyitották füleidet a hallásra!” – mondta szeretettel Péter atya.

A megható szentbeszéd után következett a szentmise áldozati része. A liturgiát a Munkácsi Fiúkórus éneke tette még ünnepélyesebbé, akik a szertartás után egy kis koncerttel is megajándékozták a híveket.

A szentmise végén Tóth István, a huszti egyházközség kurátora köszöntötte a jubilánst, a hívek nevében megköszönte Sándor atyának az éveken át tartó odaadó szolgálatát és azt, hogy nem hagyta kialudni az emberekben a hitet és a reményt, hanem fáradhatatlanul segítette és most is segíti őket a növekedésben. Beszéde után az egyházközség kis hittanosainak meglepetése következett, majd ünnepi vacsorával folytatódott az ünnep.

A Jóisten tartsa meg Sándor atyát egyházmegyénk számára még sok éven át!

 Fehér Rita