2024. augusztus 9. és 18. között a kárpátaljai „Hit és Fény” közösség Lourdes-ba (Franciaország) zarándokolt. A zarándoklat lelkivezetője Fizer Jevhen atya, a közösség „Isten küldöttei” elnevezésű munkácsi tagjainak káplánja volt.

A zarándokcsoport a „Hit és Fény” közösség tagjaiból állt: barátokból és segítőkből (barátoknak hívják a közösségben azokat a tagokat, akik fogyatékkal élnek, a segítők pedig azok az egészséges személyek, akik segítik, támogatják a barátokat és családjaikat.) A zarándoklatnak összesen 53 résztvevője volt, akiknek lehetőségük volt arra, hogy Istennel töltsenek időt, megosszák vele nehézségeiket, örömeiket, imádkozzanak Ukrajna békéért, valamint azért, hogy a béke szíveinkbe is beköltözhessen.

A „Hit és Fény” közösséget 1971-ben Jean Vanier és Marie- Hélene Mathieu alapította, amikor nemzetközi zarándoklatot szerveztek Lourdes-ba. Ezen a zarándoklaton fogyatékkal élő személyek is részt vettek, akik a világ különböző országaiból érkeztek. Szüleik és olyan fiatalok kíséretében jöttek, akik segítették őket, barátaik voltak. Ezt a zarándoklatot az öröm, a barátság és a szeretet jellemezte. Összesen 12 ezer ember vett részt akkor az eseményen. Ezután az első találkozóhoz hasonlóan az egész világon tartottak kisebb, szűkebb körű összejöveteleket.

Így a kárpátaljai „Hit és Fény” közösség is megteremthette a barátság, a szeretet, az öröm és az egymás támogatásának légkörét a lourdes-i zarándokhelyen, a gyógyulás és a szeretet helyszínén.

Marie-Hélene Mathieu, a „Hit és Fény” társalapítója megjegyezte, hogy a „Hit és Fény” volt az a mag, melyet 1971-ben vetettek el. Az Úr másképp látta mindezt. Mára a kis mag egy nagy fává terebélyesedett, melynek ágai az egész világra elérnek. Csodálatos, amikor visszatekintünk a közösség növekedésére, történelmére, fejlődésére, mely kissé hasonlít a mi utazásunkra, a szent történetünkre. Ezáltal láthatjuk meg, hogy az Úr hogyan vezetett és óvott bennünket. Megköszönjük ezt neki és dicsérjük Őt, új erőt és reményt merítünk ebből a forrásból.

Maricska Bróvgyij, a huszti „Sziklavár” közösség barátja a zarándoklaton átélt élményeiről így mesélt: „Sosem tudtam, hogyan mondják helyesen „lurd” vagy „ljurd”. De most ez nem is lényeges. Most csak az számít, hogy jártam ott! Talán szavakkal nem is tudom átadni azt az érzést, amit akkor éreztem, amikor ott álltam a nagy lourdes-i bazilika kellős közepén. Olyan érzés volt, mintha leszállt volna rám a Szentlélek és Isten áldása. Magamon éreztem a Szűzanya ikonjának kedves mosolyát. Ittam a forrásból azzal a reménnyel, hogy testileg-lelkileg jól legyek. Körülöttem többezer ember, akik ugyanúgy imádkoznak, mint én, ugyanazokkal a keresztény értékekkel rendelkeznek, ugyanaz a mosoly ül az arcukon és a szívük ugyanúgy a jóság forrása. Csodáltam az önkénteseket, megfigyeltem önzetlen szolgálatukat, mely úgy tűnik, nem jár nagy erőfeszítéssel, de valójában elég fárasztó. Jól meg van fizetve, hiszen az Isten nem felejti el jócselekedeteiket. És az az illat! Már az is elegendő lett volna számomra, hogy beleszeressek Lourdes-ba. A Szűzanya nagyon szívélyesen fogadott engem. Külföldön voltam egy új ismeretlen világban, de Ő mindig megmutatta nekem az utat és mindig elvezetett engem Szent Fiához, Jézushoz. Számtalan dolgon át jött el hozzám: kis apróságok vagy nagy dolgok által. Éreztem Őt a barátaimban. Gondoskodásuk, szeretetük kedvesen betakartak és biztonságérzetet nyújtottak számomra. Szeretve éreztem magam és boldognak.  Szeplőtelen Szűz Mária, köszönöm neked, hogy összegyűjtöttél minket ezen a helyen. Köszönöm, hogy egy lehettem közülük. Köszönöm az őszinteséget, gondoskodást, a jóakaratot.”

A „Hit és fény” közösség tagjai minden nap részt vettek a közös gyertyás körmeneten, a több nyelven mondott rózsafűzér imádságon. Az önkéntesek kísérték a mozgáskorlátozottakat, nem csak szolgálva őket, hanem mosolyukkal tanúságot téve a szeretetről.

Vaszil Perehinec, aki már közel 30 éve a „Sziklavár” közösség segítője, ezt mesélte: „Az esti gyertyás körmenet alatt olyan érzésem támadt, mintha Jézus átölelt volna, mintha azt mondta volna: Köszönöm, hogy itt vagy velem! Az Ave Maria ének alatt áldottnak éreztem magam. Tetszett a vízben való megmártózás. Amikor bementem a vízbe, nehéznek éreztem magam, de amikor a víz alá merültem, akkor olyan érzésem volt, mintha a szívem megtisztult volna, mintha teljesen megújultam volna. Köszönöm Istennek, hogy átélhettem ezt a pillanatot, amikor Isten Lelke eltöltött.”

„Köszönöm Istennek és Szűz Máriának, hogy Lourdes-ban nem csak a közösség tagjai vettek körül, hanem nagyon sok zarándok is. A számomra ismeretlen emberek is nagyon kedvesek és barátságosak voltak. Mindenki mosolygott és örült! Ez megmelengette a szívemet! Nagyon tetszett minden. Legszívesebben örökre ott maradtam volna” – osztotta meg élményeit Fedir Morcin, a bustyaházi „Almafakert” közösség segítője.

Vira Vachutkevics, az ungvári „Szőlőtő” közösség barátja, aki viszonylag rövid időt töltött még eddig a közösségben, megosztotta a zarándoklaton átélt élményeit: „Nagyon tetszett a gyertyás körmenet. Boldog vagyok és örülök, hogy eljutottam ide. Köszönöm a lehetőséget. Köszönöm a közösségnek, hogy megszervezték ezt az utazást!”

Mindenki, aki már járt Lourdes-ban, a Szűz Máriával való személyes és boldog találkozásról számolt be. A láthatatlan jelenléte mindenhol érezhető Lourdes-ban. Mindenki vágyik arra, hogy átélhesse, hogy a Szűzanya velünk van szenvedéseinkben és magányunkban.

Olena Szlihán, aki két lányával, Nagyijkával és Krisztinkával érkezett Lourdes-ba, ezekkel a szavakkal osztotta meg átélt élményeit: „Korábban már hallottam Lourdes-ról, de sosem gondoltam arra, hogy valaha eljutok ide… És íme a „Hit és Fény” közösségnek köszönhetően itt vagyok, itt állok a Szűzanya barlangja előtt. Amikor először megtekintettem a Szűzanyát, öröm és hála töltött el. Néhány percen át hullottak a könnyeim, majd a szívembe nyugalom költözött. Köszönöm Istennek a lehetőséget, hogy elmehettem Lourdes-ba.”

„Köszönöm Istennek, hogy elzarándokolhattam Lourdes-ba. Köszönöm mindegyik napot, melyek megérintettek engem.  Azokat a szeretetlángokat, melyeket a „Hit és Fény közösség” tagjai árasztottak és gazdagították szívemet. Az Isten meghallgat engem, az álmok valóra válnak. A zarándoklat alatt mindenki telve volt szeretettel, kedvességgel és kitartással,” – mondta Okszána Nimec.

„Ezen a helyen érezhető a kegyelem. Köszönjük jótevőinknek és közösségeinknek” – mondta hálatelt szívvel Jeva Koncsanszka, egy barát nagymamája.

„Szeretném megköszönni Istennek és Szűz Máriának a közösségünket!” – mondta a zarándoklat legfiatalabb résztvevője, az 5 éves Szofijka Dvujla.

Minden nap imádkoztunk a Szűz Anyához azért, hogy Ukrajnában béke legyen. Minden nap megköszöntük Istennek az élet ajándékát és jótevőinket. Mindennap megérinthettük Istent az Eucharisztiában, és lehetőségünk volt a gyónásra is.

Jevhen Fizer atya, a munkácsi egyházközség káplánja elmesélte: „Volt egy olyan eset, amikor a közösséggel épp szentmisén vettünk részt a lourdes-i kápolnában, és a sekrestyében odajött hozzám egy pap, aki ezt mondta: Mi, olaszok, nem tudunk úgy imádkozni, mint ti. Békét kívánunk nektek! A Jó Isten őrizzen meg benneteket a háborútól! Imádkozunk értetek!”

Más országból való emberek jöttek oda hozzánk és ezeket mondták: „Az Úr áldjon meg benneteket! Békét kívánunk nektek! Imádkozunk értetek és az országotok békéjéért! Ez valóban nagyon megható volt, hiszen zarándoklatunk célja az Ukrajna békéjéért mondott ima volt. Ezt a támogatást minden oldalról megkaptuk. Az Úr cselekszik! A háború nem tarthat örökké.

A mi lourdes-i zarándoklatunk egy különleges tapasztalat: a nyugalomnak és a megbékélésnek a tapasztalata volt. Úgy érzed magad, mintha egy másik valóságba csöppentél volna bele. Sehol máshol nincs részed ilyen fogadtatásban, mint itt. A mindennapi szentmise is egy különleges élmény volt. A Miatyánknál megfogtuk egymás kezét, a Hiszekegynél pedig a béke, a szeretet és a tisztelet jelével köszöntöttük egymást. A barátaink mindig tele voltak örömmel, mosollyal és közvetlenséggel. Ha egy kicsit szomorkodtak vagy olykor mérgesek voltak, az csak azért fordult elő, mert még több szeretetre, ölelésre vágytak és ezt nem titkolták el.

Zarándoklatunk során a fürdőbe is ellátogattunk. Albrecht Marianna segítő megosztotta velünk az ott szerzett élményeit: „Lourdes-ban volt egy nagyon bensőséges találkozásom Máriával. Amikor bementem a fürdőbe, hogy megmártózzam, a vizet nagyon hidegnek találtam. Ezt már az első lépésnél megéreztem. Az imádság közben az önkéntesekkel együtt Máriára néztünk és imádkozva merültem bele a vízbe. Ekkor egyáltalán nem éreztem hidegnek a vizet. Ez az a bizalom, amikor vezetnek téged, te mész és nem érzed a fáradtságot. Nem érzed, hogy hideg a víz, nem érzel kényelmetlenséget, sem szenvedést, mert nem vagy egyedül, bízol Istenben és maga Mária vezet téged kézen fogva. Ez a nyugalom időszaka volt! A közösséggel együtt békét és szeretetet éreztünk ezen a helyen! Én ezt a helyet földi mennyországnak láttam.”

Lourdes egy nagyon különleges hely: nagyon emberi és egyben szent hely. Itt az emberi tehetetlenség hangosan tanúskodik Isten nagyságáról. Itt olyan nagy az Isteni irgalmasságba és a Szűzanya közbenjárásába vetett remény, hogy már csodának tekinthető. Mindegyikünk, miközben tanúja az embert határoknak, betegségeknek, megtapasztalja a felebarátért vállalt áldozatos segítségnyújtást és megérzi, hogy nincs kétségbeesés, reménytelenség, csak türelem és egy lépés az Isteni Szeretet felé.

Zarándoklatunk végén nagy szeretetet, hálát éreztünk. A „Hit és Fény” közösséggel szeretnénk majd ismét visszatérni Lourdes-ba. Hálásan köszönjük jótevőinknek és a „Betlehem” zarándokközpontnak az utazás megszervezését, a kíséretet, minden részvevőnek, hogy lehetőségünk volt örülni, énekelni, köszönetet mondani az Úrnak és dicsőíteni Őt ebben a háborús időben is. Mert ahogyan Jevhen Fizer atya mondta elmélkedéseiben az utazás alatt: „Lourdes-i zarándoklaton vettünk részt és mindegyikünk tanúskodhat arról, hogy megtapasztalta a békét, melyet szeretnénk tovább vinni! Szeretnénk megosztani ezt a békét azokkal az emberekkel, akikkel találkozunk. Kötelességünk, hogy tovább vigyük a békét!”

A zarándoklaton minden pillanatot békében és szeretetben éltünk meg, támogattuk egymást és örültünk a „Hit és Fény” közösségnek.

Perec Olena

Fotók: Ihnatyo Tetjana