Templomuk felszentelésének 200. évfordulójára emlékezett a gyertyánligeti egyházközség Nagyboldogasszony ünnepén augusztus 17-én.

A szentmise főcelebránsa Lucsok Péter Miklós OP munkácsi megyéspüspök volt, vele koncelebrált Snep Román helyi plébános, Mankovics Sándor rahói plébános, valamint Oreszt Strohin helyi görögkatolikus parókus.

Az ünnep örömében osztoztak a rahói, aknaszlatinai hívek és a szomszédos településekről érkezett zarándokok. A helyi közösség már január óta készült erre az ünnepre.

A püspök szentbeszédében a templomra irányította a jelenlévők figyelmét. „A templom egy különleges hely az ember életében. Még azok az emberek számára is különleges, akik nem járnak templomba, mivel a templom láttán valami megmozdul a szívükben. Ez egy különleges hely a család, a közösség életében” – jegyezte meg a megyéspüspök.

Megnevezett néhány templommal kapcsolatos szempontot. „Először is mindegyik templom Istenre emlékeztet. Elhaladsz egy templom mellett: látod a templomot, látod a keresztet, amely mindig Istenre emlékeztet… Kárpátalján, hála Istennek, nincs olyan település, ahol ne lenne templom. Általában három-négy-öt is van. Amikor megszólalnak a harangok, azok is Istenre emlékeztetnek, és az ember lelassít. Nagyon gyakran előfordul, hogy Úr Angyalára harangoztak. Annak idején kötelező hagyomány volt a reggeli, déli és esti harangozás. Abban az esetben is megszólaltak a harangok, hogy imára hívják az embereket, ha veszély fenyegetett. Tehát a templom folyamatosan Isten jelenlétére hívja fel figyelmünket, valamint arra, hogy szükségünk van az Istenre. Ha a templom beszélni tudna, azt mondaná: maradj még, Isten létezik és itt van közöttünk.

A második szempont tehát: maradj és térj be a templomba. Az Istennel való találkozás helye ez.  Egy különleges találkozásnak a helye. Imánkban találkozunk Istennel az otthonunkban, a kertünkben, vagy az erdőben, hiszen Isten mindenhol jelen van, de a templom a Vele való találkozásnak egy különleges helyszíne. Ide azért jövünk el, hogy Istenhez forduljunk.”

Miklós püspök azt is kihangsúlyozta, hogy a templom az a hely, ahol a szentségekhez járulunk, továbbá bárkának nevezte az épületet, melynek segítségével az ember megmenekül, mert Isten elkíséri őt nehézségeiben és az özönvíz idején is. Végül pedig a templom egy híd, amelyen keresztül az örök élet felé haladunk.

„Az elmúlt 200 év alatt nagyon sok ember részesült itt kegyelemben. Sokan kaptak útmutatást azzal kapcsolatban, hogyan éljenek, és segítséget mindennapjaikhoz. Ezért ezen az ünnepen különösen is köszönetet mondunk Istennek azért, hogy jelen van a templomban, és minden kegyelméért, melyeket az itt szolgált papok által ajándékozott az elmúlt 200 év alatt. Hálát adunk Istennek minden jótevőért, akiknek köszönhetjük a templom fennmaradását. Most is milyen szép! Ezt a helyet Isten élteti, valamint ti, akik nyitottakká váltok az Ő jelenléte által. Érezhető, hogy az élő Szentlélek, az élő Szeretet, az Isten továbbra is jelen van ebben a templomban.

Imádkozzunk azért, hogy ez a templom továbbra is megteljen imádkozó emberekkel, a hit embereivel. Imádkozzunk ezért a közösségért, a faluért és az ősökért, hogy ezen a búcsúünnepségen imáink és áldozatunk által szabaduljanak meg arról a helyről, ahol még várakoznak az Istennel való teljes találkozásra. Imádkozzunk szeretteinkért, rokonainkért, akik még itt élnek a földön, de a földi utazásuk más útra terelte őket. Azokért, akik most lelkileg egyesülnek velünk, hogy az Úr erősítse és áldja meg őket.”

A püspök a békéért mondott imával fejezte be a prédikációt: „Továbbra is arra kérünk Istenünk, Mennyei Atyánk, hogy adj nekünk békét, adj békét országunknak… Add, hogy Krisztus békéje jöjjön el országunkba és költözzön az emberek szívébe, akik annyira várják a békét. Kérünk Téged, Szentséges Szűzanyánk, segíts bennünket, hogy hűségesek maradjunk és kitartóan hordozzunk Jézust szívünkben, aki közöttünk van most és örökkön örökké. Ámen.”

A statisztikai adatok szerint az utóbbi években körülbelül háromszorosára csökkent a hívek száma, de itt Gyertyánligeten továbbra is felcsendül az ima szava. 2019-ben, a felújítás után Majnek Antal OFM akkori megyéspüspök ismét felszentelte a templomot.

A szentmisét a Belkanto aknaszlatinai énekkar kísérte énekével. Az ünnepi eucharisztia után kulturális műsor következett, melyen fellépett a helyi gyermekegyüttes és az aknaszlatinai kórus.

„A kommunista időszakban templomunk nem volt zárva. Mindig volt benne szentmise” – meséli Eiben István, a helyi kántor. „A kommunisták elvették a plébániát és fogászati rendelőt, mentőállomást nyitottak az épületben. A templomot nem bántották. Mivel a plébániát elvették, a papunk a sekrestyében alakított ki magának lakhelyet.” István visszaemlékezve gyerek – és ifjúkorára, elmondta, hogy iskolásként megszégyenítették a hite miatt és azért, mert ministrált. Már Ukrajna függetlenségének kihirdetése után Magyarországon szerzett kántori és orgonista végzettséget. Immár 33 éve szolgál a templomban, hitoktat a visszaszerzett plébánia épületében. Az ingatlan szörnyű állapotban került vissza az egyházközséghez, de a plébánosoknak és a híveknek köszönhetően felújításon esett át. Jelenleg menekültek élnek az épületben, az egyik helyiség pedig hittanteremként működik, ahol négy korosztály számára oktatják a hittant.

Gyertyánliget rövid történelme

A települést először a XVI. században említik Gyertyánliget néven. Mária Terézia a falu lakosságának, amely addig csak fakivágással foglalkozott, egy kohászati üzemet bocsátott a rendelkezésükre. A plébániát 1786-ban alapították. Ezt az évszámot a templomudvarban található faoszlopon láthatjuk. A hívek eleinte a királyi kincstár egyik épületében gyűltek össze imádkozni. Abban az időben a katolikusok nagy része magyar és német származású volt. A jelenlegi templomot körülbelül 1824-ben építették, 1896-ban pedig kifestették.

Az orgonát Dangl Antal és fia építették, Gödöllőről szállították Gyertyánligetre 1886-ban. Az anyakönyvet 1786 óta vezetik.

Szöveg: Reshetár Tetjana

Fotók: Weiss Viktória, Ajben Stephan