A végső szó a győzelemé – szabadtéri keresztút Korláthelmecen

A munkácsi egyházmegyében idén is megtartották a már hagyománynak számító korláthelmeci szabadtéri keresztutat. Korláthelmec az Ungvári járásban, a megyeszékhelytől 14 kilométerre fekszik. A településen élő római katolikus közösség 1994-ben építette fel templomát a korábban lerombolt helyére. 2004-ben szerveztek először keresztutat a településen. Azóta minden évben virágvasárnap járják Jézus szenvedésútjának állomásait, melyre egyre többen jönnek el a kárpátaljai római katolikus egyház egyházközségeiből, de görögkatolikus testvéreik is csatlakoznak hozzájuk.

2024-ben március 24-re esett virágvasárnap ünnepe. A felhőkkel tarkított kora tavaszi napsütésben több kisebb-nagyobb csoport gyülekezett a település főterén, miközben folyamatosan érkeztek a hívek buszokkal, autókkal. Mire elérkezett az indulás ideje, már több százan voltak, idősek, felnőttek, családok, gyerekek. A nagy fakereszt már készen állt. A település plébánosa, Pohareczky Róbert atya köszöntötte az egybegyűlteket, köztük Lucsok Miklós megyéspüspököt, aki végig a hívek között jött. Az egyházmegye papjai közül is sokan eljöttek, akik a keresztút végén a püspök atyával együtt mondták a virágvasárnapi szentmisét, és a szentgyónásukat elvégző hívek szolgálatában álltak.

Az idei keresztutat a békéért ajánlották fel. A taizéi énekek, a rövid, mély elmélkedések összeszedett, természetfeletti légkört teremtettek a hívek lelkében, miközben valóságosan is egyre feljebb jutottak a dombon – megállva útközben Jézus szenvedését jelképező 14 fakereszt-stációnál – egészen a temető kápolnáig.

A szabadtéri szentmise prédikációjában Miklós püspök a Getszemáni kertben vérrel, verítékkel szenvedő Jézus képétől indult, aki kérte az Atyát, hogy ha lehet, vegye el tőle a szenvedésnek ezt a kelyhét, de ugyanakkor teljesen rábízta magát az Atya akaratára. Aláhúzta, hogy a szenvedés nem Istentől ered, az a bűn következménye. Isten meghagyja az ember szabadságát, ezért „ha valaki rosszat akar tenni, akkor még magát az Istent is keresztre tudja feszíteni. De ebben a szörnyűségben megjelenik nekünk Isten ereje és szeretete. A végső szó nem a fájdalomé, a gyűlöleté, a halálé, hanem a győzelemé. Krisztus legyőzte a bűnt, legyőzte a Sátánt” – mondta a püspök. Aztán áttért a tanítványokra, akiket Jézus megkért, hogy virrasszanak vele és imádkozzanak, hogy kísértésbe ne essenek. De ők elaludtak. „Milyen kísértésbe esünk, amikor szenvedünk?” – tette fel a kérdést Miklós püspök. „Amikor szenvedünk, megkísért bennünket a gonosz, és el akarja hitetni velünk, hogy a Jóisten nem szeret minket, nem gondoskodik rólunk, elhagyott minket. Megkísért minket azzal, hogy nincs remény, nincs kiút a szenvedésből, nincs, aki segítsen nekünk.” Majd kérte a híveket, hogy nézzenek magukba, nincs-e jelen a szívükben ez a kísértés. Ha jelen van, az azt jelenti, hogy a szívünk be van zárva a Feltámadott Jézus jelenléte előtt. „Ne hagyjuk magunkat, testvérek! Virrasszunk, kitartóan imádkozzunk, és nyissuk meg a szívünket, hogy Jézus ereje és világossága ne csak minket töltsön el, hanem általunk áradjon szét mindenkire, akivel találkozunk” – zárta ünnepi beszédét a püspök.