Háború dúl Ukrajnában és a világ több mint 30 országában. Indulatok, gyűlölet, harag, fegyverkezés, gazdasági krízis, eszement döntések, korrupció, halál, pusztítás,  pusztulás. Bármerre nézünk,  bárhová kapcsolunk – ömlik a médiából a vér, a szenny, a pesszimizmus, a reményvesztettség. Pedig az ember csak szeretetre, békére és egy kis nyugalomra vágyik. Arra, hogy egy picit kikapcsolhassa az agyát, takarékra tehesse a sok „csinálást”, és így lecsendesedve befelé figyelhessen. Arra vágyunk, hogy eljussunk  legmélyebb önmagunkba, és ott a csendben találkozhassunk a Teremtő Szeretettel.

Talán  Péter Thurzó  atyát is ezek a gondolatok motiválták, hogy megszervezze ezt a mai lelki napot munkatársainak, a képviselő testület tagjainak. Az eseményen a Csapi, Téglási, Salamoni és  Ráti Egyházközségekből vettek részt  az egyházi szolgálatben segítő hívek. A kora délelőtti  órákban indult a zarándoklat Beregszászba, ahol a Pásztor Ferenc nevét  viselő közösségi házban a házigazdák forró teával, kávéval és friss pogácsával vártak minket.

A program első részében Molnár János atya előadását hallgattuk, melynek témája a böjt volt. Az előadás mindannyiunk tetszését elnyerte, hisz nagyon aktuális  témát boncolgatott. Az egyházi előírásokat és  szabályokat összekapcsolta a mindennapi élet lehetőségeivel. Élő példákkal szemléltette a modern kor kihívásaival küzdő ember gyenge pontjait. A Szentírásból vett történeteken keresztül bemutatta a böjti cselekmények konkrét formáit, tisztázta az ezzel kapcsolatos fogalomrendszer pontatlanságát.

Az előadás után kiscsoportokban beszéltük meg a hallottakat, mindenki őszintén elmondhatta gondolatait, véleményét. Bemutathatta  sajat praktikáit, megoszthattuk egymással azokat a dolgokat, amelyek segítenek tovább lendülni, megmaradni Isten közelében a hétköznapi teendők forgatagában is.  A következő feladat az imával kapcsolatos elmélkedés volt: sok-sok definíció és  állítás közül mindenki kiválaszthatta azokat a gondolatokat, amelyek leginkább kifejezik jelenlegi lelki érettségi szintjüket.

A lelkinap vezetett szentségimádással folytatódott a templomban, ahol lehetőségünk volt a csendben elmélyülni, imádkozni, lelkünket szeretettel Jézushoz kapcsolni, elé vinni hálánkat, problémáinkat,  betegségeinket, kérni  ajándékait, vezetését életünkre. Jó volt egyszerűen,  levetve minden külső kényszert és mázt, csak jelen lenni  Jézussal  bensőségesen. Ha nyitott a szívünk, hogy Őt keressük és befogadjuk, akkor meg is találjuk: magunkban, a másik emberben, a mellettünk lévők szeretetében, a csodálatos természet minden szépségében. Ha keressük Őt, akkor megtaláljuk még a minket gyűlölőkben vagy haragosainkban is, hisz ők szembesítenek önmagunkkal, a bennünk dúló harcokra irányítják a figyelmünket. Ha ráébredünk és belátjuk, hogy a másik embert soha nem tudjuk megváltoztatni, csak a saját hozzáállásunkat és  saját magunkat, akkor sokkal egyszerűbb lesz  az életünk. Elengedünk olyan dolgokat, helyzeteket  és embereket, amelyek és akik már  nem a mi hatáskörünkbe tartoznak. Amint megtanuljuk ezeket odaadni Istennek, sokkal könnyebb lesz a terhünk. Ez nem könnyű munka, hisz saját magunkat megváltoztatni a legnagyobb kihívás. Csend és átelmélkedett imádság kell hozzá.

A szentségimádás után finom háromfogásos ebéddel kedveskedtek nekünk a házigazdák. Még  a Beregszász környéki borászatok finom nedűiből is kaptunk kóstolót.

 

A finom és bőséges ebéd után egy különleges keresztúti ájtatosságon vettünk részt. A 15 stációt a Beregszászot ölelő hegyen jártuk végig, ahol egyre feljebb  kapaszkodva egyre gyönyörűbb látvány tárult  elénk. Lábunk alatt a csendes kisváros, körös-körül az ébredő, virágban pompázó tavaszi természet, a hegytetőn pedig, ég és föld között, Jézus szerető, kitárt karja várt minket. Az egyes stációk imádságai, elmélkedései sem voltak hagyományosak. A megszokott golgotai történések felelevenítése mellett nagy hangsúlyt kapott az,  hogy a mai ember küzdelmein, problémáin keresztül érintette meg a szívünket, hisz ezekkel mindannyian szembekerülünk, és – épp ezért – azonosulni tudunk.

A nap eseményeit összefoglalva, rengeteg ajándékát és Isten kegyelmét befogadva, elmondhatom, hogy nagy-nagy hála van a szívemben, Megköszönöm mindenkinek az együtt töltött értékes időt, a mély és  szívből jövő gondolatokat, a közösségben megélt szeretetkapcsolódást. Végül  mindenki nevében köszönöm a szervezöknek és közreműködőknek, Thurzó Péter és Molnár János atyáknak!

Alica Fekete

Forrás és fotók: a Csapi Római Katolikus Plébánia fb oldala