Ukrajna római- és görögkatolikus püspökeinek nyilatkozata a volhíniai tragédia 80 évfordulója alkalmából

Nyíljunk meg a megbocsátás felszabadító ereje előtt

Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas! (Lk 5,36)

Mi, Ukrajna katolikus püspökei, felidézve a nyolcvan esztendővel ezelőtt Volhíniában lezajlott tragikus eseményeket, szeretnénk olyan irgalmasok lenni, mint a mi mennyei Atyánk. Ő nem azért adta nekünk saját Fiát, hogy elítéljen, hanem hogy bűneink börtönéből kiszabadítson bennünket és orvosolja megsebzett szívünket.

A továbbiakban felidézzük azokat a sorsdöntő eseményeket, amelyek óriási előrelépést jelentettek a lengyel és az ukrán nép közötti kiengesztelődésben. 2005 júniusában közös pásztorlevelet tett közzé az Ukrán Görögkatolikus Egyház Püspöki Szinódusa és a Lengyel Püspöki Konferencia, melyben mindkét fél kimondta: „Megbocsátunk és bocsánatot kérünk!” Majd 2013-ban közös, megbocsátásra és kiengesztelődésre szólító nyilatkozat aláírására került sor Lengyelország és Ukrajna katolikus egyházai között. Ezek a történelmi lépések ma nem csak a történelmi igazság keresésére inspirálnak bennünket, hanem továbbra is bűnbánatra, megbocsátásra, könyörületességre, testvériségre, részvétre, kölcsönös segítségnyújtásra és szeretetre sarkallnak.

Tudatában vagyunk a múltban elkövetett könyörtelen, erőszakos cselekedetek okozta mély sebeknek, s ugyanakkor látjuk, hogy azok még további gyógyításra szorulnak avégből, hogy ne csak bennünket, de az eljövendő nemzedéket se fertőzzék tovább. Mert ha vérző sebeinket tekintjük, akkor nincs erőnk a kölcsönös szeretetre, és ezért gyakran sértegetjük egymást.

Ennek a könyörtelen és gyötrelmes eseménynek a cselekvő részesei már megjelentek az igazságos Isten ítélőszéke előtt, és elnyerték, amit megérdemeltek. Sorsukról akkor szerzünk tudomást, amikor mi magunk is odaállunk minden korok Bírája elé.

Isten azt kívánja, hogy szeressük egymást, amint Krisztus is szeretett bennünket. Ő irgalmasságában minden eszközt megad ahhoz, hogy üdvözüljünk és meggyógyuljunk. Éppen ezért számunkra ez a mostani idő azért adatott, hogy irgalmasságot nyerve mi is irgalmasok legyünk.

Ma, a volhíniai tragédia 80. évfordulóján azért imádkozunk, és azt kérjük, hogy mindazok, akik még szívükben hordozzák azon borzalmas események sebeit, megnyíljanak a megbocsátás felszabadító és gyógyító hatása előtt; s széttépve a gyűlölet és a bosszúszomj láncait, megtapasztalják a Krisztus győzelméből fakadó húsvéti öröm szabadságát. Hiszen ha a számunkra Jézus Krisztusban megjelent Igazság és irgalom híján keressük a pártatlan igazságot, akkor továbbra is hagyjuk, hogy az ellenség cselekedjék. Ugyanis egyetlen igazi ellenségünk van: az egyenetlenséget szító, a megosztó, a hazugság atyja, akit ördögnek és sátánnak hívunk, és aki félrevezeti az egész világot (Jel 12,9–10).

Miközben országunkban háború dúl, Ukrajna népe nagy és valódi testvéri segítségben és támogatásban részesül a lengyel néptől. Ez a segítség nagyon közel hozott bennünket egymáshoz, még azt is mondhatnánk, hogy bizonyos értelemben rokoni kapcsolatba kerültünk. Ezért fohászkodjunk együtt az Isteni Irgalmassághoz: „Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk, és az egész világnak”, gyógyítsd meg szívünk sebeit, taníts megbocsátani és bocsánatot kérni, ahogy Krisztus tanított minket.

Urunk, te légy a mi igazságunk, amelyet nem képes elérni az emberi szív.

Urunk, te légy a mi Békességünk!

S a békesség Lelke, a föltámadt Krisztus Lelke uralkodjék szívünkben! Ámen.