Kiszakadni a hétköznapok megszokott menetéből, időt szentelni rá és egy egész hétvégére „elvonulni” nem mindig könnyű és egyszerű, de MEGÉRI. Tudták ezt azok a hitoktatók is, akik részt vettek november 11-13. között az egyházmegye hitoktatói részére szervezett lelkigyakorlatoton Nagyszőlősön. A hétvégét Petenko Miron atya, ungvári plébános és Popovicsné Palojtay Márta lelkigondozó vezették. A jelen lévők örömmel és nyitottan fogadták a lehetőséget, hiszen a járvány majd a háború kitörése következtében több éven keresztül elmaradtak ezek az alkalmak. A lelkigyakorlatra az egyházmegye minden részéről érkeztek hitoktatók, akik ezekkel a szavakkal üdvözölték a kezdeményezést: „Jó találkozni évről-évre hosszabb ideig is egymással.”

A lelki napok témája érdekes és sokrétű volt: Prófétaság! Mit jelent, hogy minden megkereszteltnek prófétai hivatása van? Mi az én feladatom, és mit lép Isten? Mi van, amikor nem figyelnek a prófétára? És amikor „szárazság van”?

Az elmélkedések a prófétákról és magukról a hitoktatókról szóltak. Természetesen a meghallgatás és befogadás mellett teret kapott a megosztás is, a szó mellett a csend is. „Az elmélkedések, a szentmisék és az imádság alkalmai erősítették a közös küldetéstudatot, a felelősségérzetet a gyerekek és egymás iránt” – fogalmazta meg benyomását a résztvevők egyike.

Egy-egy ilyen alkalom átformálja, megújítja az embert, új élményekkel, Istentől kapott ajándékokkal gazdagítja, ami új lendületet, szemléletet, hozzáállást ad a hitoktatók egyházi szolgálatához. „Ezek után más szemszögből tekintek a hitoktatásra” – osztotta meg egyikük.

A lelkigyakorlat derűs, testvéri légkörben zajlott, amelyhez az előadók személyisége és hiteles életpéldája nagymértékben hozzájárult. „Mindaz, amit a lelkigyakorlat idején ajándékul Istentől kaptunk, biztos segítségünk lesz a tanév idején és keresztény életünk megújításában.” – fogalmazták meg a lelkigyakorlat résztvevői.

Pirók Enikő, csepei hitoktató jegyzetei alapján