Katerina Vaszilenko nővér tanúságtétele a megszentelt életről

Katerina Vaszilenko nővért Turjaremetén, a Szent György plébánián, a gyermekektől az idősekig mindenki jól ismeri. Katerina a Csodás Érem Máriás Nővérek Kongregációjának* (MC) tagja.

2022. november 1-jén volt hat éve, hogy Katerinát felvették a rendbe. Ebből az alkalomból osztotta meg gondolatait, tapasztalatait a nővér közösségben eltöltött éveiről.

„Ma van 6 éve annak, hogy elkezdtem felmászni a csúcsra, és bár még nem értem fel, biztos vagyok benne, hogy jó úton járok, mert Isten velem van. Köszönöm minden testvérnek és nővérnek, akik elkísérnek ezen az úton és vezetik lépteimet Istenhez, aki a Szeretet.

A kolostori élet olyan, mint a sziklamászás. Amikor az út elején vagy, még tele vagy lelkesedéssel az előtted álló dolgok iránt. De hamarosan, amikor találkozol az első nehézségekkel (igen, ezek még a megszentelt életben is léteznek), elkezdesz gondolkodni azon, hogy érdemes volt-e egyáltalán belevágni. Talán jobb lenne csendben élni, és nem kitenni magad ismét a veszélynek… De a kíváncsiság és a várakozás valami szépre odafent erőt és bátorságot ad, hogy egyre magasabbra és magasabbra mássz ezen a sziklán.

Amikor már majdnem a csúcson vagy, és egy olyan ösvényen kell átmenned, ahol mindkét oldalon szakadék tátong, ismét elárasztanak a kétségek: megérte? De tovább kell küzdeni. Aztán folytatod az utat, és ott van a csúcs. Úgy tűnik, hogy célba értél. De nem, mert még mindig vár rád egy igazi kaland – a leereszkedés. Most kezdődik csak igazán a rutinnal és kihívással teli élet. Lassan, lépésről lépésre, megragadva minden kiálló kősziklát, leereszkedsz a völgybe, és megközelíted az igazi célt – az Atya házát, amely szeretettel és tárt karokkal vár rád.

Néha az a benyomásod, nem túl vonzó az a hegymászás, de azt is fontos tudni, hogy ezen az úton vannak melletted emberek, akik segítenek leküzdeni az akadályokat, nem hagynak kétségbeesni, mert már van némi tapasztalatuk. Megmondják, hol érdemes megkapaszkodni és hol megállni, hogy ne ess el. Ők a te testvéreid. De ez még nem minden. Ha megállsz, hogy levegőhöz juss, és körülnézel, csodálatos panoráma tárul eléd, és olyan helyeken is láthatsz virágokat, ahol úgy gondoltad, hogy nem nőnek. Mert az Istennel való élet gyönyörű, és Ő minden teremtményben megmutatja irántunk való szeretetét.

Ha most megkérdeznék, akarok-e újra felmászni és újra végigmenni ezen az úton, azt válaszolnám: Igen! Akarok!”

 

*https://www.milosrdnice.hr/duhovnost/sveci-i-blazenici/sestra-leopoldina-brandis/

https://svincent.org/uk/vikentiyska-rodina/pro-sim-yu-3/