Ebben az évben nagyon szokatlan módon telt a nagyböjt, a húsvét, és hasonlónak ígérkezik a karácsony is. A lassan egy éve tartó járvány miatt sokan nem fogják tudni családjukkal tölteni az ünnepeket, sokan, akik szeretnének, nem tudnak majd elmenni a templomba a karácsonyesti szentmisére. Ebben a helyzetben még inkább fontos tudatosítanunk magunkban, hogy az Isten Fia nemcsak közénk jött kétezer évvel ezelőtt, hanem azóta is szüntelenül velünk van, ahogy megígérte: mindig, de leginkább akkor, amikor nehézségekben van részünk.

A nehézségekből a Szent Családnak is kijutott, rögtön közös életük elején is. Tudjuk, hogy szállást kerestek, és a betlehemi rokonok nem fogadták be őket. A keresés kudarcának szomorúsága kísértett már, amikor a faluszéli istállóban mégis megértően, szeretettel fogadták Józsefet és feleségét, Máriát, aki az éjszaka csöndjében e látható világba szülte Isten eddig láthatatlan szent Fiát, Jézust.

Isten legnagyobb ajándékát adta ekkor nekünk, de nem kényszeríti őt ránk. Azóta is küldi őt, és ott, ahol várják, befogadják, oda örömöt és békességet hoz ma is, bármilyenek is a külső körülmények. Sajnos azóta is vannak, akik nem akarják őt, ellene döntenek, mert ragaszkodnak a bűneikhez; bár azok pillanatnyi élvezetet adhatnak csak nekik, valójában elveszítik benső békéjüket, boldogságukat, és egyre reménytelenebbé válik az életük.

Szép példákat látunk a Bibliában a közeledő Isten befogadására, a legszebb azonban a názáreti leányé, mert Mária mondta ki az első Évával szemben a teljes igen (áment) Isten szép tervére: „Legyen nekem a te igéd szerint.” Ezzel, Mária „legyen”-jével kezdődött el Jézus földi élete, így kapcsolódott össze az Isten élete az emberével – és Istennek ez a célja mindenkivel. Hasonló módon akarja elérni az összes embert, mert az Istennel való kapcsolatunk nem rokonsági alapon működik. Jézus mondta később, hogy ha valaki közeli, mély kapcsolatba akar vele kerülni, az nem a vérségi kapcsolattól függ, hanem attól, mennyire mond teljes, élő hittel igent Isten rá vonatkozó tervére, akaratára. Ma is akkor kezd megújulni az ember élete, akkor kezd el szabadulni, gyógyulni, amikor élő hittel kimondja az áment Isten tervére, és ha kell, megtagadja saját akaratát. Döntésével az ember valójában vagy az életre, vagy az élet ellen szavaz. Látjuk ezt a három napkeleti bölcs pozitív példáján és Heródes negatív hozzáállásán. Jézus egész működése alatt erre a döntésre ösztökélte hallgatóit, hogy fogadják el Isten szeretetét, amit ő maga tökéletesen bemutatott, döntsenek mellette és feltétel nélkül bízzanak benne. Ő ugyanis szabadságunkat teljesen tiszteletben tartva kívánja szívbéli döntésünket. Egy fontos feltétele van csak a vele való találkozásnak, az ő szívünkbe születésének: a mi bűnbánatunk. Ezt senki nem teheti meg helyettünk. Akármilyen messze is van tőle valaki, akármilyen nagy bűnös is, ha bűnbánóan, bűneitől elfordulva hittel fordul Jézus, a Szabadító felé, olyan csodát tapasztal meg, mint a bűnbanda vezére, Zakeus, vagy a gonosztevő jobb lator. Az Úr Jézusnál rögtön ott van a bocsánat, sőt mennyei ajándéka is.

Karácsony öröme tehát az év során bármikor megvalósulhat; ha megtér a bűnös, tudjuk, hogy az egész mennyországban mekkora öröm támad. Aki élő hittel várja Jézus Krisztust, az Eucharisztia által éppúgy befogadhatja őt, mint Mária, akármilyen szegényes istálló is volt eddig a lelke. Jézus ma is születik a világba, oda, ahol igent mondanak az életre és határozott nemet a halál kultúrájára. A pásztorok boldogságát azok élhetik át ma is, akik hisznek Isten angyalainak, hírnökeinek, és hallgatnak szavukra: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek.” Hála és dicséret mindazokért, akik erről ma is hiteles, szép tanúságot tesznek!

Egyházmegyém minden hívének így kívánok békés, áldott, valódi örömökkel teljes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet!

Majnek Jenő Antal
megyéspüspök