Miserend:

Vasárnap

7:30 – magyar nyelvű szentmise;

09:00 – magyar nyelvű szentmise;

11:00 – ukrán nyelvű szentmise;

12:30 – szlovák nyelvű szentmise;

15:00 – angol nyelvű szentmise;

17:00 – magyar nyelvű szentmise.

A szentmisék időpontjaiban előfordulhatnak változások.
Kérjük, a változásokat figyelje a plébániai hirdetésekben!

Búcsú: Április 23

 

A helység neve az Ung folyónévből származik; Hungvár formában 1154-ben fordul elő először. A keresztény vallás már Szent István idejétől tért hódított ezen a vidéken, bár a hivatalos dokumentumok közül csak az 1333-1337-es pápai tizedjegyzékek említik először az ungvári plébániát. Róbert Károly király 1322-ben adományozta Ungvárt s a gerényi uradalmat a frank származású nápolyi Drugeth Jánosnak, az ország nádorának, aki nagy támogatója volt az egyháznak. A vár előtt, a várpalánkon belül álló plébániatemplomot mindig becsben tartották, értékes felszereléssel látták el, s a plébánosnak földbirtokot adományoztak. 1384-ben Drugeth Miklós kolostort alapított a pálosoknak, földet és szőlőt adományozott nekik.

A reformáció már 1546-ban megvetette a lábát Ungváron, s ezt követően a vármegye, s főispánjai, a Drugethek a protestánsoknak kedvezve a katolikusokat elhanyagolták, majd üldözni kezdték. Csupán 1610-ben engedte meg a katolikus hit gyakorlását a korábban Bocskay-párti Drugeth György, akit Pázmány Péter térített meg. Visszaadta a plébános vagyonát, a pálosokat pedig nagyban támogatta, hogy a katolikus hitet terjesztő munkájukat segítse, s a jezsuitáknak is új kolostort alapított. 1644-ben I. Rákóczi György hadai újra kiűzték a jezsuitákat a városból, kolostorukat pedig feldúlták.

1646. április 23-án az ungvári várban jött létre az ungvári unió. Az addig ortodox püspökség feje, Partén Péter 63 papjával együtt az ungvári vártemplomban Jakusics egri püspök jelenlétében letette a katolikus hitvallást, elismerte a római pápa főségét, s ezzel létrejött az unió.

1692 után Ungvár Bercsényi Miklós gróf birtokába jutott. Ő feleségének, Drugeth Krisztinának befolyására 1695-ben visszaadta a protestánsok által elfoglalt templomot a katolikusoknak. 1705-ben azonban – már mint II. Rákóczi Ferenc főtábornoka – az evangélikusoknak juttatta. Végül 1711-ben került vissza végleg a katolikusok birtokába, s egy évvel később a plébániát is megalapították.

Ungvárra a jezsuiták csak a Rákóczi-féle szabadságharc után tértek vissza ismét. Miután a várban lévő templom 1728-ban leégett, nem építették újjá, hanem a jezsuita kollégium mellett épült fel egy új templom. 1773-ban, a jezsuita rend eltörlése után Mária Terézia a rend kollégiumát és templomát a Munkácsról ide áthelyezett görög katolikus püspökségnek juttatta.
1762-ben – az időközben megrongálódott régi helyett – új templom alapkövét tették le; a templomot 1767-ben áldották meg. Az ungvári római katolikusok egyetlen templomba szorultak, úgyhogy szükségessé vált annak bővítése, mely 1881-ben fejeződött be. A főoltár oltárképét 1763-ban Kracker János Lukács festette.

A templom kegytárgyai közül kalandos történetű az ún. Bercsényi-féle monstrancia. Bercsényi Miklós, mikor 1710-ben orosz segítség sürgetése végett Lengyelországba ment, magával vitte a templom kincseit. Később, halála előtt – mielőtt Rodostóban 1725. november 22-én Rákóczi Ferenc karjai között kilehelte lelkét – két monstranciát visszaküldött. Ezek közül a nagyobbik a középkori ötvösművészet valódi remeke.

Az orgonát 1901-ben a Rieger Testvérek készítették.

Az anyakönyvezés kezdete: 1700.