Feltámadt Krisztus e napon, örvendezzünk!
Mindenütt a világon ezt kiáltják, ezt éneklik a keresztények. Számunkra ez nemcsak emlékezés arra a kétezer évvel ezelőtti csodára, amely megváltoztatta a világ sorsát, hanem együtt-örvendezés Jézussal, a mi Megváltónkkal!
Már Nehemiás próféta megmondta, hogy ez az a nap, amikor abba kell hagyni a szomorkodást, és örülni kell, mert az Úrban való örvendezés a mi erősségünk (vö. Neh 8,10). Akkoriban tapasztalta meg a választott nép, hogy az Isten mily csodálatos szabadító: messzi keleti fogságból hazahozta őket, és fölépült a lerombolt templom! A nép megbánta már bűneit, vezekelt értük – az Úr pedig meghallgatta az alázatos és töredelmes szívű emberek kérését. Amire tiszta szívükből vágytak: megvalósult. Hálát kell adni tehát az Úr napján és dicsérni Őt tiszta szívből. Mily sokszor szólítanak fel erre minket is az ősi bibliai imák, a zsoltárok!
A mi húsvéti örvendezésünk oka hasonló, de sokkal mélyebb, sokkal erősebb! Minket az Úristen a bűnbeesés után szívbéli bűnbánatra vezetett, és őszinte bűnbevallásunk után megbocsátott, vétkeinktől feloldozott! A minket érintő parancs, hogy örüljünk, sokkal indokoltabb, hiszen nekünk nem csak hogy újra van templomunk, az Isten háza közöttünk, de mi már Annak igézetében élünk, Aki távozása előtt azt mondta: „Veletek maradok mindennap, a világ végezetéig!” (Mt 28,20)
Így tehát a Jézus halálára és feltámadására megkeresztelkedett ember abból az eleven hitből él, hogy velünk az Isten mindenkor, és a nyolc boldogság útján vezeti övéit. Ezért kéri Szent Pál is, hogy „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek… Az Úr közel van” (Fil 4,4-5).
Gyakran előfordul, hogy ennek éppen az ellenkezőjét érezzük, de nagyböjtben éppen azt tanultuk, hogy „az igaz ember a hitből él” (Róm 1,17). Tehát ne engedjük, hogy változó érzelmeink irányítsanak minket, sőt ellenkezőleg: Szent Pállal erősíti hitünket az Isten: „Amilyen bőven részesedünk Krisztus szenvedésében, olyan bőven árad ránk Krisztus által a vigasztalás is” (2Kor 1,5).
Ne lázadozzunk, mint a bal lator, hanem életünk keresztútjának minden stációjánál gondoljunk arra, hogy Jézus most még közelebb van hozzánk, s könyörögjünk az ő nyolcboldogságos áldásaiért, hogy fel tudjunk állni, tovább tudjunk járni. Hallgassunk meg olyan hiteles tanúságtevőket, mint pl. Nick Vujicic, aki személyes példájával bizonyítja, hogy nem szabad feladni, hanem Jézusba kell kapaszkodni és újra próbálkozni, mert Isten erejével tovább fogsz jutni.
Mi már tudjuk, hogy a keresztút vége nem a halál, hanem a Feltámadás, aminek örömhírét kétezer éve hirdeti az igaz hívők serege. Ezért szavainkkal, de még inkább keresztény életünkkel bizonyítsuk, kiáltsuk a világba, hogy Jézus „valóban feltámadt!”
Kegyelemmel teljes, áldott húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!
Majnek Antal püspök
