Pozitívumnak tartom, hogy végre-valahára találkozott a két főpap
Február 12-én Kubában, a havannai repülőtéren zajlott Ferenc pápa és Kirill pátriárka találkozója, melynek végén közös, 30 pontból álló nyilatkozatot adtak ki. Az eseményről Stanisław Szyrokoradiuk Harkov-Zaporizsja-i püspök nyilatkozott. Az ő egyházmegyéjének területén zajlanak immáron két esztendeje a háborús események.
„Az egész világ figyelemmel kísérte ezt a találkozót és nagy reményeket fűzött hozzá. Mindenekelőtt a Katolikus Egyház várt erre, ugyanis mi szüntelenül imádkozunk a keresztények egységéért, és minden felekezetet kérünk, hogy kapcsolódjon bele ebbe az imádságba, beleértve a pravoszlávokat is: nem csupán a Kijevi, hanem a Moszkvai Patriarchátus híveit is. Sajnos azonban a Moszkvai Patriarchátus mindig elzárkózott ettől, mivel ők nem imádkozhatnak velünk, nem tarthatnak kapcsolatot velünk. Híveiknek súlyos bűn terhe alatt tilos római katolikus templomba járni. Ezért ez a találkozó (a pápa és a pátriárka között) azzal a reménnyel kecsegtet, hogy valami változni fog ezekben a kapcsolatokban. Ugyanis mi azt szeretnénk, ha a hívek megértenének két igazságot: az egyik, hogy katolikus templomba 
belépni nem bűn, mivel a bűn Isten parancsolatainak tudatos és szándékos megszegése. Nincs olyan isteni parancsolat, amely tiltaná, hogy akik egymás testvérei, azok ne járhatnának a másik testvér templomába. Másodszor: nem szabad megtiltani az embereknek, hogy együtt imádkozzanak. Éppen azt kértük, hogy ezen két kérdés megoldását mozdítsa elő a pápa, hogy Kirill pátriárka hivatalos választ adjon erre a minket elválasztó két kérdésre.
Az, ami ténylegesen történt – politikai találkozónak bizonyult. Ugyanis a keresztények védelme, valamint az, ami Dombászon történik – ez számunkra igen fontos, és úgy vélem: adja Isten, hogy a mi keresztényeink, akik ma egymás ellen harcolnak, odafigyeljenek a két főpap, a római pápa és Kirill pátriárka szavaira, bár erre nagyon kevés reményt látok. Másodszor: hogy a keresztények védelme – Szíriában és a világ más sarkaiban – igen fontos dolog.
Pozitívumnak tartom azt is, hogy kettőjük találkozójára mégis sor került, megölelték egymást, megcsókolták egymást. S egyikük is, másikuk is azt mondta: ez testvéri találkozó volt. Nekünk éppen ez hiányzott: hogy azt halljuk, hogy ez testvéri találkozó. Mert a római katolikusok mindig azt mondják, hogy a pravoszlávok a mi testvéreink, de a másik oldalról mi ezt soha nem hallottuk. E találkozón azonban meghallhattuk. S ez számunkra nagyon nagy sikernek számít.”
