Az Ifjúsági Világtalálkozó (IVT) keresztje és ikonja Ungváron
2014. szeptember 10-én Ungváron, a Szt. György plébánián fogadtuk a Ifjúsági Világtalálkozó (IVT) keresztjét és ikonját.
A mintegy három méter magas fakereszt – melyet a világ különböző részein más-más néven emlegetnek: „jubileumi kereszt”; „az ifjúság keresztje”; „zarándokkereszt” stb. – valamint az IVT másik szimbóluma, a Szűz Mária ikon az elmúlt 30 év alatt az egész világot bejárta.
Az Ifjúsági Világtalálkozó története 1984 Virágvasárnapján kezdődött, amikor Szt. II. János Pál pápa átadta a már említett fakeresztet a Szentpéter-téren összegyűlt római ifjúságnak (bár valójában az egész világ fiataljainak), mint Krisztus végtelen szeretetének jelképét. Ettől kezdve Rómában minden éven megrendezésre került az úgynevezett Ifjúsági Világnap, mely 1986 óta lett nemzetközivé. Többnapos IVT-t először 1987-ben rendeztek Buenos Airesben, melyre kb. egymillióan érkeztek a világ minden tájáról. Azóta két-háromévenként rendeznek Ifjúsági Világtalálkozót (mindig másutt), a kereszt és az ikon azonban szüntelenül vándorol országról országra.
Mivel a 2016-ban esedékes IVT Krakkóban, Lengyelországban lesz megrendezve, az eseményt jelképező keresztet és ikont most a Lengyelországhoz közel fekvő országok fogadják. Így az ukrajnai zarándoklat során az IVT szimbólumai Ungvárra is eljutottak.
Közösségünk (az énekkar), Miron atyával az élen imaórával készült erre a különleges alkalomra. Az imaóra keretében sokat énekeltünk, imádkoztunk, fohászkodtunk a békéért a lelkekben, a családokban, az országban, a világban… Evangéliumot hallgattunk, elmélkedtünk és így tovább. Boldogan tapasztaltuk, hogy ez az esemény rengeteg fiatalt hozott össze templomunkban és mindnyájan egy szívvel-lélekkel, egy akarattal vettünk részt az imádságban. Saját tapasztalataink és a visszajelzések alapján bátran vonhatjuk le a következtetést, hogy az IVT keresztjének és ikonjának fogadása kegyelmekben gazdag élmény volt számunkra, mint egyénileg, úgy közösségileg is.
Az imaóra során lehetőség volt arra, hogy odamenjünk a hatalmas fakereszthez, leboruljunk előtte és elmondjuk mindazt, ami a lelkünket nyomja, hálát adjunk, vagy akár kérjünk is valamit az égiektől. Én személy szerint libabőrös lettem a gondolattól, hogy ez a fakereszt bejárta az összes világrészt, számtalan országban fogadták és nehéz lenne megsaccolni, hányan borultak le előtte. Nyilván volt köztük afrikai földműves, amerikai politikus, ázsiai hitét kereső ember, vagy európai szent életű pap/szerzetes. És most mi, kárpátaljai magyar keresztények is bővítettük a sort. A krisztusi szeretetet jelképező kereszt és égi Édesanyánk ikonja előtt térdelve döbben rá az ember, hogy a világ, tekintélyes méretei ellenére, egy családra szűkül, melynek tagjai különbözőek, de egy életcél egyesíti őket. Nem számít, mekkora távolság van az országok, sőt kontinensek között, ha a szívek Jézus Krisztus által közelednek egymáshoz.
