Éljünk a megváltás tudatában!
Veres András püspök a beregszászi búcsún
Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, szeptember 14-én tartotta búcsúját a beregszászi egyházközség. A szentmise meghívott szónoka Veres András szombathelyi megyéspüspök volt, aki Majnek Antal püspökkel és Molnár János beregszászi plébánossal együtt mutatta be az ünnepi szentmisét.
Az ünnepre zsúfolásig megtöltötték a templomot a beregszászi és környéki, valamint a messzebbről idezarándokló hívek. A szentmise elején Molnár János plébános, bereg-ugocsai esperes köszöntötte a vendég főpásztort, Majnek Antal püspököt, Szalipszki Endre beregszászi főkonzult és a jelenlévő híveket, akik nagyrészt a Beregszászi, az Ungvári és a Nagyszőlősi járásból érkeztek. Veres András püspök is örömét fejezte ki, hogy itt lehet; mint mondta, több alkalommal is megfordult már egyházmegyénkben, de Beregszászon eddig még nem járt.
„A kereszt minden hívő számára a megváltás jele és eszköze” – mondta szentbeszédében a főpásztor. Ne csak egy ékszer, egy autódísz legyen számunkra. Ha Jézus Krisztus keresztjére nézünk, jusson eszünkbe: így szeret minket az Isten, hogy egyszülött Fiát áldozta fel értünk. Jézus Krisztus ezen áldozta fel életét minden kor emberéért, minden ember üdvösségéért. Kell, hogy életünkben valamiképpen mi is viszonozzuk ezt a szeretetet. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha szeretjük embertársainkat, mert embertársainkban, embertársainkon keresztül magát Istent tudjuk szeretni.
A keresztet sokszor a szenvedéssel azonosítjuk. Biztosak lehetünk abban, hogy minden kereszt, minden szenvedés Isten kezében a javunkat szolgálhatja. Isten nem akarja a szenvedést – a szenvedés bűneiknek vagy embertársaink bűneinek a következménye – de javunkra tudja azt fordítani, ha Istenre figyelünk, ha Arra tekintünk, Akit átszúrtak a kereszten.
Keresztény elődeink az utak mentén kereszteket állítottak, hogy bárhol is járnak, tudatában legyenek Isten irgalmas szeretetének és a megváltásnak. Otthonaik falán is kitették a keresztet, hogy mindennapi családi életükben jóban és rosszban egyaránt fel tudjanak nézni rá, és megértsék: Isten irgalmas szeretete mindannyiunkat arra kötelez, hogy tudjunk egymásnak szívből megbocsátani; hogy a család tagjait, akiket a szeretet kell, hogy összekössön, ne a gyűlölködés, ne a viszálykodás vezesse. S hogy amikor különösen nagy szükségük van rá, amikor emberi erő már nem segíthet, Isten segítse őket a megbocsátásban, az áldozatvállalásban, a küzdelemben, s ő legyen velük az örömben, a boldogságban is, hogy meg tudjuk éreztetni egymással Isten felénk megnyilvánuló szeretetét.
A püspök atya azt kérte: minden hívő család otthonában legyen feszület. Ahol nincs, ott pótolják sürgősen; a szülők, nagyszülők is megajándékozhatják vele gyermekeiket, unokáikat. Kísérje őket a falon függő kereszttel Krisztus megváltásának tudata, hogy amikor nehézségekkel küzdenek, vagy amikor örömben van részük, mindig örömmel, bizalommal, reménységgel tekintsenek Jézus keresztjére. Keresztjeink legyenek tanúbizonyságai annak, hogy élő hitünk van, s ami még ennél is fontosabb: éljünk a megváltás tudatában!
A szentmise végén Oltáriszentség-körmenetet tartottak a templom körül, majd szentségi áldással zárult a szentmise. Ezután a hívek képviselői köszöntötték a vendég főpásztort egy jelképes ajándékkal, majd Majnek Antal püspök fejezte ki neki köszönetét és háláját, hogy elfogadta a meghívását és eljött hozzánk, s azt is, hogy megkönyörült rajtunk, és küldött hozzánk egyházmegyéjéből egy papot, annak ellenére, hogy ők sem állnak jól ezen a téren. „A Szombathelyi Egyházmegye, bár földrajzilag távol van, mégis nagyon közel van hozzánk, az ottani hívek sokat és régóta gondolnak ránk nagy szeretettel” – mondta, s emlékeztette a jelenlévőket a két árvíz kapcsán az onnan kapott sok segítségre. Arról is beszélt, hogy a Szombathelyi Egyházmegyével, ahol Szent Márton püspök szülőhelye található, együtt készülünk a 2016-os évre, amikor közös patrónusunk születésének 1700. évfordulóját fogják ünnepelni világszerte. Végül Molnár János plébános köszönetet mondott elsősorban az Úristennek a gyönyörű időért, és mindenkinek, aki hozzájárult a búcsú szebbé tételéhez, köztük a templom kórusának is. Veres András püspök pedig szívélyesen meghívta egyházmegyénk valamennyi hívét, hogy zarándokoljanak el Szombathelyre, Szent Márton születésének helyére, ahol örömmel és szívesen látnak minket. Ha pedig a Szentatya valóban el tud látogatni abban az évben Szombathelyre, oda is vár bennünket.
A szentmise végén elénekeltük a pápai és a magyar himnuszt, majd a jelenlévők a Szent Kereszt ereklyéje előtt hódolhattak.
A búcsú vidám együttléttel folytatódott. A beregszásziak szendviccsel kínálták a zarándokokat, a gyerekek birtokba vették a plébánia játszóterét, a templom mellett pedig a gálocsi Csipkés zenekar játszott magyar népdalokat, melyre az ungvári Csüllő néptánc-együttes tagjai – néptáncos ruhába öltözött kisfiúk és kislányok – adtak elő táncokat.
S meg kell jegyeznünk, hogy a prédikáció nem maradt hatástalan: a kegytárgyat árusító asztalról az összes kereszt elfogyott. Örvendetes a tény, a szentbeszéd igazi sikere azonban az lenne, ha az elhangzottak nehezebben megvalósítható, önnevelést igénylő részét is megfogadnánk és valóra váltanánk életünkben.
[imagesizer path=”images/stories/beregszasz” width=”150″]
