Magyarok Nagyasszonya ünnepi búcsú Nagybégányban

Szép idő fogadta a szomszédos községek – Beregdéda, Kisbégány, Jánosi, Mezőkaszony – idezarándokolt híveit. A szentmisét Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke végezte, paptársai, Losák István, helyi római katolikus lelkész, Jackó József, mezőkaszonyi plébános és Marosi István, helyi görögkatolikus lelkész koncelebráltak mellette. Ünnepi beszédet szintén Majnek püspök atya mondott. A szentmise végén szeretetlakomával fogadták a búcsún megjelent híveket.
A Magyarok Nagyasszonya ünnep előzményei messzire nyúlnak vissza.
Lassan ezer éve, hogy Szent István király halála előtt Szűz Mária oltalmába ajánlotta önmagát és királyságát. E természetfeletti kapcsolat Mária és a magyar nép között megmaradt, és egyre erősödött az elmúlt századok alatt. Tatárral, törökkel szemben, járványban és éhínségben egyaránt Jézus és Mária nevét kiáltva védte életét, hitét és övéit a középkor magyarja.
1693-ban I. Lipót király a török alóli fölszabadulás emlékére, hálája jeléül megismételte az ország fölajánlását a Nagyasszonynak. II. Rákóczi Ferenc zászlóit is Mária képe díszítette. Az ő saját zászlójára ezt írta: “Szűzanyánk által mutatott úton a hazáért és a szabadságért.” XIII. Leó pápa 1896-ban, a magyar millennium alkalmával az akkori esztergomi prímásérsek, Vaszary Kolos bíboros kérésére mint külön ünnepet engedélyezte Magyarország részére Nagyasszonyunk ünnepét. Eleinte október második vasárnapján ünnepelték. X. Szent Pius pápa tette át október 8-ra.
“Téged kérünk, Magyarok Nagyasszonya, mint Anyánkat,
ne hagyd elveszni meggyötört hazánkat!
Fordítsd felénk könnyes tekinteted,
mutasd meg számunkra Szeplőtelen Szíved,
hevítse át szívünket Szeretetlángod,
hogy megtérjen nemzeted, kövessen országod. Amen”