Cserkészeink Székelyföldön, katonáink sírjainál

 

Csodálatos élményekkel gazdagodva értünk vissza a Munkácsi 1. sz. Zrínyi Ilona cserkészcsapat által szervezett Székelyföldi útról, mely mindannyiunk számára örökre emlékezetes marad. A beregszászi, csapi és nagyszőlősi cserkészcsapatok tagjaival és barátainkkal kiegészülve közel negyvenen indultunk el augusztus 24-én hajnalban erre a hosszú útra.
Az út apropóját az adta, hogy az első világháborúban az 1916-17-es években többek között a magyar királyi munkácsi 11. honvéd gyalogezred védte Magyarország határát Székelyföldön az Úz völgyénél. Közülük több százan hősi halált haltak és itt vannak eltemetve. Ennek a gyalogezrednek a katonái építették fel 1917-ben az itt folyó Magyarós patak mellett a katonakápolnát is. Ezen hős katonák sírja és emléke előtt jöttünk el tisztelegni. A II. világháború végén, 1945. augusztus 26-án kegyetlen, rengeteg áldozatot hozó összecsapások után itt jöttek be Magyarország területére a szovjet csapatok. 19 éve a székelyek minden évben megemlékezést tartanak ezen a napon, melyen idén mi is részt vettünk abban a katonai temetőben, melyben ezernél is több első világháborús katona van eltemetve.
Székelyföldre menet megtekintettünk Segesvár gyönyörű óvárosát, majd a 13 órányi út végén megérkeztünk Sepsiszentgyörgyre, ahol már vártak minket a 14. sz. dr. Kovács Sándor cserkészcsapat tagjai Gaál Sándor csapatparancsnok – korábbi szövetségi elnök – vezetésével. Sándor bának nagyon sokat köszönhetünk, hiszen az ottlétünket és a székelyföldi programunkat ő szervezte, melyet nagyon szépen köszönünk! Finom vacsorát kaptunk minden nap végén, melyek igencsak tartalmasak voltak. Augusztus 25-én részt vettünk Zágonban Mikes Kelemen szimbolikus temetésén, amikor is a község híres szülöttének rodostói sírhelyéről hozott földet egy kis koporsóban temették el egy szép ünnepség keretében. Csomakőrösön megtekintettünk a falu szülöttének, Kőrösi Csoma Sándornak emlékmúzeumát, Kovásznán megkóstoltunk kétféle illatos borvizet, lekukkantottunk a bugyogó Pokolsárra, majd Kézdivásárhelyen a város főterén beálltunk egy csoportképre Gábor Áron szobra elé. Csernáton meglátogattuk a Damokos-kúriában található Haszmann Pál Néprajzi Múzeumot, ahol meghallgathattuk vezetőjének, Pali bácsinak bölcs gondolatait.
Másnap korán reggel indultunk az Úz völgyébe. A megemlékezés helyszínén, a völgyben elterülő katonatemetőben kb. ezer magyar katona sírja található. Rajtunk kívül több mint ezer ember jött el, hogy hagyományosan lassan már 20 éve tisztelegjenek a hősök sírja előtt. Fantasztikus élmény volt ott lenni! A helyi emberek, a székelyek meghatódva nézték, ahogy a messziről jött kárpátaljai cserkészek az otthonról hozott földet a sírokra helyezik.
A finom, szabad tűzön elkészített ebéd (pityóka tokánnyal) elfogyasztása után kigyalogoltunk a munkácsi katonák által épített kápolnához, melynek oltárán is elhelyeztünk egy koszorút, elénekeltük a Himnuszt, majd körbejártuk az épületet. A belső falán még ott van az emléktábla, mely szerint a munkácsi ezred építette 1917-ben, Nuszer J. aláírással. Gyimesbükknél, az ezeréves határnál megtekintettük a Rákóczi-vár romjait is, megmászva meredek és hosszú lépcsőjét. Gyalogtúrát tettünk Sepsiszentgyörgyön, ahol többek között a Székely Mikó kollégiumot illetve a cserkészmúzeumot is megtekintettük, majd busszal felmentünk a Nyergestetőre, ahol az egyik utolsó csatát vívták a magyar vitézek 1849-ben, melyet árulás következtében elvesztettek. A sírhalom tetején száznál is több kopjafa áll tiszteletükre. A kanyargós szerpentinen leereszkedtünk Csíkba, annak is legszentebb helyére, Csíksomlyóra. A kegytemplomban mindnyájan elmondtunk egy csendes fohászt, majd egyenként megérintettük a csodatevő Babba Máriát. Felmentünk a Kissomlyó-hegyre is a legmeredekebb szakaszon, a Kálvária- úton. Fárasztó, de gyönyörű út volt. A tetőről nagyon szép rálátás nyílt a Kissomlyót a Nagysomlyóval összekötő nyeregre, ahol minden évben félmillió magyar ember szokott összegyűlni a pünkösdi búcsúban. Ez a legnagyobb magyar megmozdulás már több mint húsz esztendeje.
A hazaút során áthaladtunk a Hargitán, mely gyönyörű vonulataival, fenyveseivel és tisztásaival az esőben és a ködben még vadregényesebb volt. Székelyudvarhelyt elhagyva megálltunk Korondon, hogy mindenki vásárolhasson magának a gyönyörű fazekas munkákból. Megálltunk Farkaslakán is, hogy fejet hajtsunk Tamási Áron sírjánál. Éjjel értünk Kolozsvárra, ahol a szépen kivilágított Szent Mihály-templomot és Mátyás király szobrát is megtekintettük a főtéren, majd pár percnyi hangulatos séta után megálltunk egyik legdicsőbb királyunk szülőházánál és a ferences kolostornál is. Majd reggel – ha kicsit körülményesen is – de sikerült átlépnünk a határt.
Az út az EMMI GYIA pályázati támogatásából jöhetett létre. Köszönet mindenkinek, aki szervezte, támogatta utunkat. Jövőre ismét megyünk!