Magyar neve Schönborn, mely megegyezik a német elnevezéssel. Egy 1484-ben keletkezett adománylevélben Kisfalunak nevezték, egy 1495-ös irat pedig Kisújfaluként említi. Az 1649-i úrbérben Munkácsújfaluként szerepel. Lakosai, mint a munkácsi uradalom jobbágyai, a várban különféle szolgálatokat láttak el, többek között a várkert gondozása is feladataik közé tartozott. Lakossága a 17. század végéig magyar volt. A falu kezdetben a Munkácsot Beregszásszal összekötő országút mentén terült el, de a harcok folyamán a lakosok az átvonuló csapatok miatt elhagyták a régi települést, és beljebb, az erdőben építették fel házaikat. A Schönborn család 1728-ban kapta Újfalut adományul, s az elpusztult telkekre német nyelvű családokat telepítettek. 1732-ben érkezett az első öt frank család, majd egyre többen költöztek be az újjáéledő faluba, melyet új tulajdonosáról Schönbornnak neveztek el. A zömében német-magyar lakosság számára a 19. században római katolikus egyházközséget alapítottak. Templomukat 1852-re építették fel. Majnek Antal püspök 1999-ben plébániai rangra emelte a templomot.
Az anyakönyvezés kezdete: 1996.