Benedek emeritus pápa utolsó szavait az éjszaka közepén hallotta tőle egy betegápoló, aki a szobájában virrasztott. Az év legutolsó napján, december 31-én hajnali 3 körül járt, alig hat órával halála előtt. Az emeritus pápa körül egymást váltották a munkatársai és a betegápolók. Akkor éjjel három körül csak egy olasz betegápoló állt mellette, aki nem tudott németül. Személyi titkára, Georg Gänswein érsek meghatottan emlékezik az emeritus pápa utolsó tanúságtételére: „XVI. Benedek egészen halkan, suttogva, de jól érthetően mondta olasz nyelven: „Signore, ti amo!, „Uram, én szeretlek Téged!” Hozzáteszi még az érsek: „Én akkor éppen nem voltam ott, de a betegápoló nem sokkal utána elmondta nekem. Ezek voltak az utolsó érthető szavai, mert ezután már nem tudott többé megszólalni.”
„Uram, én szeretlek Téged!” – ez mintegy a foglalata Joseph Ratzinger egész életének, aki már évek óta készülődött erre végső a találkozásra teremtő Urával, szemtől szembe egymással. 2016. június 28-án, Ferenc pápa emeritus elődje pappá szentelésének 65. évfordulója (1951. június 29.) alkalmából így foglalta össze addigi pályafutása legfontosabb vonását: „A papságról írt gondolatainak egyikét Simon Péter végleges elhívásának szenteli, amikor föltámadása után Jézus rátekint és igazában csak egyetlen dolgot kérdez tőle: „Szeretsz-e engem?”. Milyen szép és igaz ez! Mert itt, ebben a hozzá intézett „szeretsz-e engem?” kérdésben, az Úr megalapítja a „legeltetést”, a pásztori szolgálatot, ugyanis ő csak akkor tudja általunk, rajtunk keresztül legeltetni az ő juhait, ha szeretet van bennünk az Úr iránt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy én szeretlek téged”.
Ferenc pápa így folytatja vasmisés elődjének méltatását: Ez a vonás uralja egész életét papi szolgálatában és teológia tanári tevékenységében, amit ő maga korántsem véletlenül úgy értelmezett, mint „szeretett Urának keresését”. Erről tett ő folyamatosan tanúságot és tanúskodik még róla ma is. Napjaink során, bármilyen körülmények között is, az egyetlen fontos dolog, amiből minden más is következik, hogy az Úr valóban jelen legyen az életünkben, hiszen erre vágyunk, hogy legbelül közel legyünk Hozzá, hogy szeressük Őt, hogy igazán mélyen higgyünk benne és a hitünkben igazán szeressük Őt. Ez a szeretet az, ami igazán eltölti a szívünket, ez a hit az, aminek erejében biztonságosan és nyugalommal járunk a vizek fölött, még vihar közepette is, ahogy az Péterrel történt” – hangzott Ferenc pápa méltatása elődje vasmisés jubileuma alkalmából 2016-ban.
Tömött sorokban máris ezrek várakoznak arra, hogy ima közben lassan előrehaladva fejet hajtsanak a szeretett emeritus pápa előtt. Mauro Gambetti bíboros, a Szent Péter bazilika főpapja reggel negyed nyolckor, a ravatal megérkezése után rövid szertartás keretében megáldotta XVI. Benedek földi maradványait, majd Georg Gänswein érsek, az elhunyt pápa magántitkára fogadta az első látogatók részvétnyilvánításait.
XVI. Benedek pápa 2005-től 2013-ig tartó péteri szolgálata során – miként az szokásos – Itália prímásaként egyúttal az olaszországi katolikus egyház feje is volt. Most közzétett lelki végrendeletében ezt írta: „Hálát adok Istennek mindazért a szépségért, amit életutam minden szakaszán megtapasztalhattam, különösen Rómában és Olaszországban, amely második hazámmá vált”. Ennek jegyében elsőként Sergio Matterella olasz köztársági elnök és Giorgia Meloni olasz miniszterelnök állt meg rövid imádságra és tiszteletadásra a ravatal előtt, együtt a város polgármesterével és az olasz közélet jelentős tagjaival.
Azt hiszem, mondhatom a kedves Hallgatók nevében is, hogy hálás köszönettel tartozunk „don Georg”-nak, az emeritus pápa magántitkárának. Georg Gänswein érsek, XVI. Benedek pápa titkára hűséges maradt mesteréhez és pápájához – mindhalálig. Ahogy tíz évvel ezelőtt XVI. Benedek pápa lemondása után a vatikáni kertekben fekvő Mater Ecclesiae monostorba vonult vissza, a titkára is követte őt és lett gyakorlatilag maga is imádkozó szerzetessé. Visszavonult életét teljes egészében az emeritus pápának szentelte, ő tartotta fenn számára a kapcsolatot a külvilággal, és intézte azt a kevés fogadást, melyek keretében igazán kevesek és mindig diszkrét módon, meglátogatták az idős emeritus pápát. Fénykép örökíti meg, amint a reggeli felravatalozás szertartása után fiúi tisztelettel megcsókolta szeretett pápájának a kezét.
Hamar híre ment a bazilikában annak a különleges esetnek, ami egy 76 éves kalábriai szerzetesnővérrel történt. Két éve egy komoly baleset következtében eltört a lába és azóta is mankóval jár. Nagyon erősen kérte az illetékeseket, hogy most engedjék be külön a ravatal közelébe, hogy ott nyugodtan imádkozhasson. Minthogy eleget tettek kérésének és imádkozhatott, megpróbált hálaképpen letérdelni, amit immár két éve nem tudott megtenni a balesete óta. Most azonban sikerült, s ahogy ő maga mondta: biztonság kedvéért még egyszer megpróbáltam. És ment neki, másodjára is. Hálás szívvel fölfohászkodott: Ezt neki köszönhetem!
Forrás: Vatican News
