A hónap 3. vasárnapja
(2012. március 18. – nagyböjt 4. vasárnapja)
A betegek kenete az Úrral egyesíti a híveket
Az emberi betegség és annak szerepe a megváltás misztériumában

 P. Viktor MAKOVSZKIJ
Lucki Egyházmegye

  A SZENTMISE BEVEZETŐ RÉSZE

Ádám és Éva ősszüleink bűnbeesése óta az ember életébe nagy megpróbáltatás lépett, amely minden egyes emberi lényt félelemmel tölt el. Ezek a megpróbáltatások – a betegségek. Nincs a világon olyan ember, aki még soha nem élt át volna szenvedést, és nem érezte a betegség fájdalmát. A betegségben az ember erőtlenségével, korlátaival és végességével találkozik. Bármelyik betegség halálunkat okozhatja.
Az Ószövetség idejében a betegség által sújtott ember megismerte határait, de egyben érezte, hogy a betegség valamiképpen kapcsolatban van a bűnnel. A próféták megérezték, hogy a betegség a magunk és mások bűnei megváltásának az eszköze lehet. Tehát az ember Isten előtt élte át betegségét és Tőle kérte a gyógyulást. Könyörülj rajtam, Uram, mert gyenge vagyok, gyógyíts meg, Uram, mert remegnek csontjaim.

A fájdalom és szenvedés okozta sötétségben csak Jézus Krisztusban ragyogott fel hajnalcsillagként annak a reménye, hogy az emberi szenvedés megváltozhat. A Nagy Tanítómesterből a lélek és a test Nagy Orvosa lett, és hangos szóval hirdette a választott népnek az Új Örömhírt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek, nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket”. Krisztus az egész embert akarja meggyógyítani, az ember lelkét és testét is egyaránt. Eljön, hogy meggyógyítsa a test sebeit, meggyógyítsa a testet is és a lelket is.  A lélek sebeit a bűnök bocsánata által gyógyítja meg.

PRÉDIKÁCIÓ

Kedves Testvéreim!

Életünkben vannak olyan percek, amelyek lényegileg különböznek a hétköznapjaink egyéb eseményeitől. Már gyermekkorban szüleink megtanítottak bennünket arra, hogy miként kulcsoljuk imára a kezünket, és hogyan szólítsuk Atyánkat, aki a mennyekben van. A Miatyánkban, amelyet Krisztus egyetlen imaként hagyott tanítványaira, gyermeki egyszerűséggel, talán nem is tudatosan, kérjük a bűnök bocsánatát és ezt a megbocsátást az ellenünk mások által elkövetett bűnök megbocsátásától tesszük függővé.
És amúgy, ez a megbocsátás valóban olyan szükséges az ember számára vagy valamit megváltoztat az életében? Ahhoz, hogy választ adjunk erre a kérdésre, gondolatban menjünk el Jeruzsálembe és szemléljük a megfeszített Krisztust és a vele együtt keresztre feszített gonosztevőket. Még ott, a halál karmai között is, csak az egyik könyörgött bocsánatért: „Emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba”. A másik viszont nem akarta ezt a megbocsátást, nem tartotta fontosnak, hogy élete utolsó pillanatában bármit is megváltoztasson.
Testvéreim, a prédikátor mondja: „Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik, és semmi sem új a nap alatt”, ma ezek a szavak mást jelentenek számunkra. Igen, ezen a világon kezdetektől jelen van az emberi hálátlanság és gőg. De Isten is létezik, és az irgalmas Atya fáradhatatlanul megtesz mindent, hogy ezt a szenvedés és fájdalom által megcsonkított embert kibékítse saját magával és meggyógyítsa őt.
Mennyi sok gyógyításról olvashatunk az evangéliumban, amelyet Jézus Krisztus vitt végbe. János apostol elmeséli, hogy Jeruzsálemben a Juh-kapunál volt egy fürdő, amelynek öt oszlopcsarnoka volt, és ahol nagyon sok beteg feküdt. Időnként Isten Angyala lejött a fürdőbe és felkavarta a vizet, aki a felkavarás után először lépett be a fürdőbe, az meggyógyult. Krisztus, miközben városokba, falvakba ment hirdetni az embereknek Isten Országának titkait, egyszer a Juh-fürdőhöz érkezett. Itt meglátta a sok beteget, akik a víz felkavarodását várták, hogy meggyógyuljanak. Közöttük volt egy ember, aki 38 éve volt beteg. Krisztus hozzálépett és megkérdezte: „Akarsz-e meggyógyulni?”
A beteg így válaszolt: „Igen, Uram! De nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem.” Jézus azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult.” Ezután Jézus a templomban találkozott vele és azt mondta:”Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled.”
Szeretett Testvéreim! Az emberi történelem évezredei alatt szörnyű betegségek bukkantak fel a világban. Szörnyű járványok támadtak, amelyektől egész városok és országok pusztultak el. Ma is sok ember beteg. Az utóbbi évtizedben félelmetes és gyógyíthatatlan betegségek jelentek meg. Az emberi hálátlanság ellenére az Isten betegségében sem hagyja magára az embert. Az Isten gyógyítja az embert. És napjainkban is újra meg újra hallatszik az Új és Áldásos üzenet: Jöjjetek hozzám mindannyian, akik megfáradtatok és én felüdítelek bennetek.  
Ebben az állandóan valahova rohanó világban csak a szent Egyház maradt hű Alapítójának és Vezetőjének, Jézus Krisztusnak a parancsához, és hangos szóval hirdeti az Örömhírt: a bűnök bocsánata ma is aktuális és nagyon szükséges. Csak az Egyház hívja fáradhatatlanul az ember lelkiismeretét, emlékeztetvén őt arra, hogy nincs minden rendben. Hogy napjaink legnagyobb betegsége a közöny, amely oly sok halhatatlan lelket öl meg. A bűn, amely az emberi életben nem csak egyszer fordul elő, hanem, sajnos, emberi életformává vált és halált okoz.
A testi fájdalom félelmetes, de a lelki betegség félelmetesebb annál. A testi és a lelki betegség között van egy folyamatos kapcsolat, mert mi keresztények hisszük, hogy testünk a lélek temploma. A lélek üdvösségét munkálva, nem szabad elhanyagolni a testet, mondja Szent Pál. Az apostol szavai szerint minden ember táplálja és melegíti a testét. Keresztény értelmezés szerint a test – a bennünk lakozó Szentlélek temploma.
De, miközben gondoskodunk testünkről, ne feledkezzünk meg lelkünkről sem: állapotáról, szükségleteiről. Minden betegség, amelytől szenved az ember, nem csak magától, minden ok nélkül történik. Az állapotunk attól függ, hogy hogyan élünk, hogyan teljesítjük az evangéliumi parancsokat és az egyetemes normákat. Ha elhanyagoljuk Krisztus morális tisztaságra, lelki tökéletességre vonatkozó parancsait, akkor mindenképpen beteg lesz a lelkünk. És ezek a lelki betegségek eredményezik a test betegségeit.
Az ördög már az Édenben is becsapta az embert: „A kígyó erre azt mondta az asszonynak: „Dehogyis haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!” Ettől kezdve az ember elveszítette természetfeletti ajándékait. Megszokta, hogy bűnben él. Így jól érzi magát, nem szeretne változást. Ami még ennél is rosszabb, ezt a bűnös életet normálisnak tartja, és követeli, hogy a bűnt senki ne lássa rossznak, hanem valami hatalmas jótettnek.
Milyen sok ember számára a legfontosabb az életben a hazugság. Minden lépésük – csalás. A lopás normává válik, a pénzt becstelen módon szerzik. A gyilkosságot, különösen a védtelenek meggyilkolását, nagy jónak és az orvostudomány nagy eredményének tekintik. A léha életet a humanizmus nagy vívmányának, a civilizáció fellendülésének tekintik.
Testvéreim, tekintsünk újra a Golgotára. Ott, mint mindig, Krisztus türelmesen várja az embert, és az emberek… különböző emberek, de mind, kivétel nélkül, mondhatják a gonosztevővel együtt: „Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz országodba”.
A bűnök bocsánata szükségességének tudata nélkül meghalunk. A bűn elgyengíti és lerombolja testünket és lelkünket. A bűn – minden létező szabály megsértése, az Isten parancsainak megsértése. Ezért minden bűn legyengít bennünket, és olyanokká válunk, mint az az ember, akit Jézus meggyógyított a Juh-fürdőnél Jeruzsálemben. A bűnnek káros és fájdalmas hatásai vannak.”Többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled”, – mondja Krisztus a meggyógyultnak. Ezzel arra emlékezteti őt, hogy a gyógyulás csak akkor lehetséges, ha az ember bűnbánatot tartva megkapja a bűnök bocsánatát.
Sok ember manapság nem érzi a bűnök bocsánatának szükségességét. Ez a lehető legveszedelmesebb emberi betegség, de bármilyen helyzetben is vagyunk, soha ne felejtsük el, hogy van egy Mennyei Orvosunk, aki bűneinket vérével mosta le, és a teljes gyógyulást ajándékozza nékünk.
Az Úr magára vette gyengeségeinket, eljött a földre, hogy meggyógyítson minket bűneinkből. Emberi testet öltött magára, megújította és megistenítette, a mennyekbe emelte azt. Mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. Krisztusnak erre az eljövetelére az embernek van szüksége és nem az Istennek. Azért jött, hogy megbocsásson nekünk, hogy megbocsátva bűneinket, életével, tanításával, a keresztfán való szenvedésével meggyógyítson minket.
„Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába!” Tehát, gyermeki lelkülettel, az Istenbe vetett teljes bizalommal, közeledjünk Hozzá és kérjük… „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek….” Ne forduljunk el Arcától, és ne rejtőzködjünk bűneink sötétségében.
Engedjük meg Krisztusnak, hogy testünk és lelkünk Orvosává váljon. Nyissuk meg Előtte szíveinket, hogy láthassa bűnbánatunkat és elmondhassa nekünk életünk legfontosabb szavait: Fiam, bűneid bocsánatot nyertek. Íme Istenünk jósága, irgalmassága, megbocsátó készsége, amely kész megajándékozni azokat, akik hisznek Őbenne, akik megbánják bűneiket, és életükben erősen kapaszkodnak Istenbe.
Az ilyen embernek nincs mitől félnie, mert biztos lehet abban, hogy életében valóra válnak a következő profetikus szavak: Az Úr megbocsátva bűneidet mentsen meg téged és könnyítse meg szenvedéseidet. Ámen.

HIVEK KÖNYÖRGÉSE

Jézus sebeit szemlélve, tekintsünk Legszentebb Szívére, amelyben kifejezésre jut a legnagyobb Isteni szeretet. A Legszentebb Szív –  az maga a megfeszített Krisztus, akinek oldalát lándzsa szúrta át, amelyből vér és víz folyt ki. Ez az „Egyházi szentségek szimbóluma, hogy minden ember, aki tiszteli az Üdvözítő Szívét, örömmel merítsen az üdvösség forrásából”. Ezért merjük kérni:

1.    Imádkozzunk Szent Egyházunkért, hogy minden népnek az Örömhírt hirdetve, gyümölcsözően teljesítse feladatát és szerezze meg Krisztus számára a megkeményedett emberi szíveket.
2.    Imádkozzunk Szentatyánkért, püspökeinkért, papjainkért, hogy Jézus Krisztustól, a Főpásztortól erőt merítve, az Atyaisten irgalmasságáról szóló igazságot eljuttassák a hitetlenekhez, akik az eltévelyedés útján járnak.
3.    Imádkozzunk a betegekért és szenvedőkért, hogy életükben találjanak rá Jézus Krisztusra és érezzék meg Szívének közelségét, amely telve van szenvedők iránti szeretettel.
4.    Imádkozzunk a haldoklókért, hogy találják meg Üdvözítőjüket Krisztusban, aki megbocsátja bűneiket, és gyógyulást ajándékoz nekik.
5.    Imádkozzunk önmagunkért, hogy a szenvedésben és betegségben ne veszítsük el hitünket, hanem ellenkezőleg, az isteni kegyelem által megerősödve, bízzunk Krisztusban, aki azért jött, hogy meggyógyítsa sebeinket.

Krisztus sebei által reménnyel tudunk nézni minden bajra, amely az emberiséget sújtja. Az Úr feltámadása után nem vette el a világból a szenvedést és a rosszat, de gyökeresen legyőzte azokat. Így hát Krisztusba vetett szilárd hitünk által kérjük, hogy nagy irgalmasságában árasszon el bennünket kegyelmével hitünk mértéke szerint. Ámen.

SZENTSÉGIMÁDÁS

Így működik az Isten: gyógyítja az embert, gyógyítja a lelket és a testet. Vajon a mi testünket meggyógyítja? Senki sem tudhatja. De mindenképpen meggyógyítja lelkünket a bűntől. És ez a legfontosabb. Akkor hát Mennyei Orvosunk előtt, aki jelen van itt az Oltáriszentségben, szítsuk fel szívünkben a bűnbánatot, hogy Jézus meggyógyíthassa lelkünket:
Urunk, Istenünk, íme, mi Fiad nevét viseljük, és Téged Atyánknak nevezünk. Alázatosan bevalljuk, hogy megbántottunk Téged, testvéreinkkel pedig rosszat tettünk, kérünk Téged: bocsáss meg nekünk, Urunk.
Urunk Jézus Krisztus, szenvedéseddel megváltottál bennünket, Kereszted pedig példát adott nekünk a türelemre, most megbánjuk minden haragot és önzést, kérünk Téged: bocsáss meg nekünk, Urunk.

Szentlélek Úristen, Te az Egyház által és lelkiismeretünk csendjében szólsz hozzánk. Sajnálattal bevalljuk engedetlenségünket, türelmetlenségünket és keményszívűségünket, kérünk Téged: bocsáss meg nekünk, Urunk.