A KRISZTUSSAL ÉS AZ EGYHÁZZAL VALÓ KAPCSOLATUNKAT
Kijevi-Zsitomiri Egyházmegye
A SZENTMISE BEVEZETŐJE
A vasárnap – a liturgikus összejövetel napja. Ma azért gyűltünk össze, hogy meghallgas-suk Isten igéjét és részt vegyünk az eucharisztiában. Az eucharisztikus ünneplés – a vasárnap lényege és ereje. Az eucharisztia a vasárnapi ünneplés veleje és középpontja. A vasárnap tar-talma – Krisztus húsvétja. Minden hétnek ezen a napján az Egyház megemlékezik Krisztus Feltámadásáról. Tehát ez az Úr napja, az Egyház napja, a közösség napja és az öröm napja!
Ma, az eucharisztikus kongresszusra készülve, átnézzük a bérmálásnak és az eucharisz-tiának a kapcsolatát. Tudatosítjuk magunkban azt az igazságot, hogy az eucharisztia – egy örök pünkösd.
Ahhoz, hogy méltón mutassuk be a Legszentebb Áldozatot, valljuk meg most, hogy bű-nösök vagyunk, hogy szíveinket gyakran zárva tartjuk Isten Igéje előtt, és kérjük Isten irgal-mát és bocsánatát.
PRÉDIKÁCIÓ
1. Bevezetés
Az eucharisztikus kongresszusra készülünk, amely az eucharisztia kultuszának különle-ges megnyilvánulása. Erre az eseményre való felkészülés fontos része az oltáriszentség-ről tartott alapos katekézis. Megszoktuk, hogy a bérmálás szentségét a Szentlélek aján-dékának nevezzük. Ma a bérmálás és az eucharisztia kapcsolatára támaszkodva, átnéz-zük a „ Az Eucharisztia a Szentlélek ajándékának szentsége” témáját. Két aspektusban szeretnénk meglátni ezt az ajándékot: az Ige liturgiájában és a szentáldozás közben.
2. A Szentlélek – ajándék az igeliturgiában.
Figyeljük meg az eucharisztia első részét: milyen az igeliturgia? Végezzünk egy pneumatológikus értelmezést. A II. Vatikáni Zsinat emlékeztet bennünket arra, hogy amikor a templomban felolvassák a szent olvasmányokat, akkor maga Jézus szól hoz-zánk. XVI. Benedek pápa a legújabb apostoli buzdításában „Verbum Domini” címen az Egyházatyák szavával aláhúzza, hogy a szent olvasmányokat nem tudjuk megérteni a Szentlélek segítsége nélkül, hiszen Ő sugalmazta azokat. Erről tanúskodnak az ókori imádságok, amelyekben epiklézis formájában kérik a Szentlelket, mielőtt felolvasnak a Szentírásból: « Küldd el lelkünknek Szentlelkedet, Vigasztalódat, és add, hogy megért-sük a sugalmazott Írást…” Ma is néhány egyházmegyében szokás, hogy az eucharisztia közben az olvasmányok előtt eléneklik a Szentlélek-himnuszt. Ezért több teológus és li-turgiatudós ajánlja, hogy vezessék be a liturgiába a bibliai és evangéliumi epikléziseket. Ilyen epikléziseknek a nyomait megtalálhatjuk a pap vagy a diakónus imájában, amelyet az evangélium felolvasása előtt mond: „Mindenható Isten, tisztítsd meg szívemet és aj-kamat, hogy méltón hirdethessem a Te szent evangéliumodat”. A megtisztító tűzet (a Szentlélek szimbólumát), mint célzást, már Izajás prófétánál is megtaláljuk. (Iz 6, 6).
Egyébként az Isten Szavának hirdetése egyben az Életadó Lélek úgy nevezett „hordozó-ja”. Az Újszövetségben sok tanúságtételt találunk arról, hogy az Ige hirdetése alatt kap-ták meg a Szentlelket vagy közvetlenül azután. Amikor Péter hirdette az örömhírt, a Szentlélek mindenkire kiáradt, aki hallgatta beszédét ( Ap Csel 10, 44). Péter számára ez egy olyan erős tapasztalat volt, amelyről később is beszélt Jeruzsálemben: „Amikor az-tán beszélni kezdtem, a Szentlélek leszállt rájuk, ahogyan miránk is kezdetben. Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely megmondta: János csak vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni!” (Ap Csel 11, 15-16). Tehát, az Igelitur-gia is a Szentlélek átadásának egy módszere és a Lélek a híveknek való átadásának az ideje.
Lényeges az evangélium utáni csendes ima is. Az, aki hirdeti az igét, így imádkozik: „Az evangélium szavai mossák le rólunk a vétket.” Tehát, az Isteni Igének olyan ereje van, hogy lemoshatja a bűnöket, de ezt mind a Szentlélek műveli, amelyet a bűnök bo-csánatára kaptunk. (Jn 20, 22-23). Ebből arra következtetünk, hogy az Isteni Ige adja nekünk a Szentlelket és az Ő megváltó erejét, amit végül is Krisztus Testének és Véré-nek vétele által hasonlóan megélünk. Erről lesz szó a prédikáció következő fejezetében.
3. A Szentlélek – ajándék a szentáldozásban.
Most az Ige áldozásától (communio Verbi) áttérünk a szentáldozáshoz. Ha megfelelő módon éljük meg az elsőt, akkor gyümölcsöző lesz a második vétele is. A legelején em-lékezzünk vissza arra, hogy minden, ami történik az eucharisztiában in virtute Spiritus Sancti, azaz a Szentlélek erejével történik. Ha, tehát, szükség volt a Szentlélek erejére a Fogantatásnál, az Isten Fia létezésénél, akkor Krisztus Testének és Vérének az eucha-risztiában való létezéséhez is nélkülözhetetlen a harmadik isteni Személy. A materiális-nak a szellemibe való bármely átváltozása nem jöhet létre a Szentlélek működése nélkül. Tehát, maga a Szentlélek az eucharisztikus étel és ital átváltoztatója. És Ő maga az oka ennek az eucharisztikus átváltozásnak. Az eucharisztiában jelen van a Szentlélek és Ő működik benne. Jézus mondja: „Ez az én Testem”, azaz: „ Akarom, hogy ez a kenyér Testemmé váljon! És a Szentlélek minden alkalommal megteszi Jézus akaratát. Létrejön ez a csodálatos együttműködés.
II. János Pál ezt írja az „Ecclesia de Eucharistia” enciklikájában: Amikor a szentáldo-zásban magunkhoz vesszük Krsiztus Testét és Vérét, akkor Ő ezáltal átadja nekünk Lel-két is. (…) Ily módon Teste és Vére által Krisztus megsokszorosítja bennünk Szentlelke ajándékát, amelyet már megkaptunk a keresztségben és a bérmálás szentségének pecsét-je által.
Ezt a gondolatot már az Egyház korai keresztény tradíciója is ismeri. Jeruzsálemi Szent Cirill (+386) tanította, hogy az ember, aki Krisztus Testével és Vérével táplálkozik, egyben a Szentlélek erejét kapja meg, és részesül a Szentlélek ajándékában. De az emlí-tett enciklikában II. János Pál pápa Szent Efrém, szíriai egyházatya szavait (+373) idé-zi, akit a „Szentlélek hárfájának” neveztek: „(Krisztus) saját élő Testének nevezte a ke-nyeret, betöltötte azt saját magával és saját Lelkével.(…) Aki pedig hittel veszi Őt ma-gához, az a Tűzzel és Lélekkel táplálkozik. (…) Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan, ezzel együtt vegyétek magatokhoz a Szentlelket.” A szíriai hagyomány, hasonlatokat és szimbólumokat használva, gyakran említi, hogy Krisztus Testét és Vérét magukhoz vé-ve, a hivők megkapják a Szentlelket, az Ő kegyelmét és a halhatatlanság ajándékát. Leggyakrabban a tűz képét használjuk, ami a Szentlélek szinonimája. Egyébként a klasszikussá vált „Himnuszban az eucharisztiáról” Szíriai Szent Efrém határozottan ál-lítja:
„Kenyeredben olyan Lélek lakozik, aki nem elfogyasztható
Borodban lobog a tűz, amelyet nem lehet meginni.
A kenyeredben lévő Lélek, a borodban lévő Tűz –
Nagy csodák, amelyeket szánk befogad.”
Tehát, nincs kétség afelől, hogy a Tűz és a Lélek, amelyet szánk befogad, az eucharisz-tiában lévő Szentléleknek a vételét jelenti. Nyugaton szintén, Szent Ágoston szavaival, a tüzet a Szentlélek metaforájának tartották, mikor a Szentlélekben elégett Áldozatról be-széltek. Tehát, meg vagyunk győződve arról, hogy az eucharisztikus Testben és Vérben jelen van a Szentlélek. Az Úr feltámadt eucharisztikus Testéből árad az Egyházra a Szentlélek. Mivel a Szentlélek volt a Fogantatás oka, illetve kinyilvánította jelenlétét a Jordánban való megkereszteléskor, a nyilvános működés és a feltámadás alatt, ezért nem hiányozhat az eucharisztia szentségéből sem. Ezért nem lep meg bennünket az sem, amikor a III. eucharisztikus imában, az úgynevezett kommuniós epiklézisben, az Egyház ezekkel a szavakkal imádkozik: „Add, hogy mi, akik Krisztus Testével és Vérével táplálkozunk és Szentlelkével elteltünk, egy test és egy lélek legyünk Krisztusban.» Vilá-gosan látjuk itt a szentáldozás és a Szentlélekkel való betelés kapcsolatát.
Az egyházatyák tanítása nem csak a liturgikus imákban találta meg konkrét visszatükrö-ződését, hanem a liturgikus gesztusokban (jelekben) is, amelyekben a szimbólumok nyelvén ment át az elvi tartalom. A következő gesztusok a keleti liturgiából származnak.
1) A keleti liturgia számára jellegzetes a zeon rítus, amely a VI. századi Szent Jákob görög liturgiájából ismert. Arról van szó, hogy a szentáldozás előtt a kehelybe, amelyben az Úr vére van, a celebráns egy kis forró vizet önt, miközben a következő szavakat mondja: „A hit forrósága, amely Szentlélekkel van telve”. A forró víz (zeon) felmelegíti a kelyhet és Krisztus Vérét. Ez jelképezi a Szentlélek tűzét, amellyel telve van a kehely, és amely a szentáldozáshoz járuló hivők lelkébe fog majd áradni. A zeon (forró víz) itt a Szentlélek két jelképét egyesíti: a tűzet (meleg, forróság) és a vizet.
2) Meg kell említeni a keleti liturgia második gesztusát is. Tehát, miközben a celebráns a Vérrel telt kehelybe beletesz egy darabka megszentelt Kenyeret (úgynevezett Bá-rányt) és a kehely fölött a kereszt jelét rajzolja, a következő szavakat mondja: „Lát-tuk az igazi fényt, megkaptuk a Mennyből a Lelket”.
3) A harmadik jel pedig – egy kanál, amelyben az Eucharisztiát adják a keleti Egyház-ban. Azt a csípővasat jelképezi, amelyről Izajás próféta könyvében van szó (Iz 6,6), mivel ezzel adták a „parazsat”, azaz az eucharisztiát, mert a forró eledel a Szentlélek tűzében készült. Ennek az Eledelnek a forróságában, amely telve van Szentlélekkel, eltűnnek a bűnök, mert Ő „elégeti” azokat, ugyanúgy, mint az isteni Ige hirdetésénél.
„Tehát a keleti liturgia megérteti velünk, hogy a szentáldozás és az egész eucharisz-tia nem csak a Húsvét szentsége, hanem a Pünkösd szentsége, vagyis a Szentlélek el-jövetelének szakramentális átélése.”
Összefoglalásként gondolatban menjünk el a Kálváriára, ahol Jézus, lehajtva fejét, kiadta Lelkét (Jn 19, 30). Ennek a kifejezésnek kettős jelentése van. Jelenti az Úr ha-lálát, de az önként vállalt halál által jelenti Lelke odaadását a tanítványoknak. A Kálvárián, tehát, Krisztus odaadja önmagát: Testét, Vérét és Lelkét. Mivel az eucha-risztia által jelenvalóvá válik ez az esemény, tehát benne megkapjuk Krisztus Testét, Vérét és Lelkét. Így hát az adományok megszentelésében a Szentlélek Jézust adja nekünk, hogy majd a szentáldozásban Jézus adja nekünk a Szentlelket.
4. Az eucharisztiában kiáradt Szentlélek következménye
A Szentlélek működése az eucharisztiában ugyanolyan eredményes, mint a bérmálás szentségében. A Szentlélek tulajdonsága a Krisztussal, az Atyaistennel, a testvérekkel (az Egyházzal) való communio, azaz egység. Ezért a II. eucharisztikus imában az Egy-ház alázatosan kéri: „hogy a Szentlélek egyesítsen bennünket, akik részesülünk Krisztus Testében és Vérében”. „Ő egy testben egyesíti a hivőket, miközben az Atyának tetsző áldozattá tesz minket.” Ő teszi, „hogy az Ő Lelke által megerősödjünk és benső emberré váljunk.” Ő „elégeti” bűneinket, tehát elűzi a világ fejedelmét és megtanít arra, hogy Krisztust Urunknak nevezzük, mert „senki sem mondhatja:” Jézus az Úr!, csakis a Szentlélek által.(1 Kor 12, 3). Ezek szerint már az eucharisztia alatt hirdetjük és várjuk azt a napot, amikor minden Krisztus lábaihoz lesz téve.
5. A bérmálás és az eucharisztia közötti kapcsolat
Tehát, világosan lehet látni a bérmálás és az eucharisztia közötti kapcsolatot. A Szentlé-lek nem csupán működik az eucharisztiában, hanem jelen van benne. A liturgia résztve-vőit pedig újra és újra megajándékozza az Igehirdetés és a szentáldozás alatt. Tehát, az eucharisztia nem csak az Úr halálát és feltámadását jeleníti meg, hanem a pünkösdjét is! Ez egy állandó pünkösd! Az eucharisztia a Szentlélek eljövetele! Az eucharisztia a megkereszteltek bérmálásának állandó megújítása! „A húsvét és a pünkösd, tehát, ugyanannak a szentségnek két lényeges momentuma!”
Ezen kívül meg kell említenünk, hogy a bérmálásnak és az eucharisztiának e kapcsolatát az is jellemzi, hogy a bérmálás, mint az összes többi szentség is, a keresztény élet forrá-sához és csúcsához vezet és irányul, azaz a Legszentebb Eucharisztiához. Hiszen benne van az Egyház minden java, ami maga Krisztus, a mi Húsvétunk. Tehát, a bérmálás szentsége úgy irányul az eucharisztia felé, mint céljához. (Aquinói Szent Tamás).
6. Pasztorális implikációk (következtetések) gyakorlati alkalmazások
Az imént áttekintett elmélkedés után jó lenne ösztönözni, hogy a plébániákon, (legalább időnként) fogadalmi szentmiséket mondjanak a Szentlélekről. Ezzel a módszerrel a li-turgia egyben a keresztény formáció élő katekézise és iskolája lesz, amely segít bennün-ket abban, hogy fáradhatatlanul átéljük a Szentlélek jelenlétét a hétköznapokban.
Létezik még az eucharisztiára való személyes felkészülés kérdése, amelyben be kell fo-gadnunk a Szentlélek tűzét. Vajon nem kéne korábban érkeznünk a templomba, hogy a szentmise előtt személyes imában kérjük Istent, hogy szívünk legyen nyitott és fogadja be a Vigasztaló Szentlelket, hogy legyünk nyitottak az érintésére, amely megszentel és megváltoztat, hogy újítsa meg bennünk a bérmálás szentségét, hogy még inkább egye-sülhessünk Krisztussal? Tehát, a szentmise liturgiája előtt különösképpen mondjuk:
„Mennyei Király, Mindenható Isten,
Te vagy a Vigasztaló, Te vagy az Igazság Lelke! (…)
Jöjj és költözz a szegények szívébe,
És add nekünk kegyelmedet”. Ámen.
HIVEK KÖNYÖRGÉSE
Vigyük Isten elé bizakodó kéréseinket, aki vágyik a mi megváltásunkra és ezért virrasztásra hív bennünket:
1. Imádkozzunk Szentséges Atyánkért, XVI. Benedek pápáért, hogy erőteljesen és bát-ran tanítsa Isten törvényét a XXI. század keresztényeinek. Kérünk Téged, hallgass meg minket!
2. Imádkozunk Ukrajna Egyházáért, hogy az Eucharisztikus Kongresszusra készülve, a hivők szívében megszülethessen az új eucharisztikus lelkiségnek gyümölcse. Kérünk Téged….
3. Imádkozzunk a bűnösökért, hogy mindig legyen lehetőségük találkozni olyan hivők-kel, akik felelős reakciójukkal, szeretettel tudják őket jó útra vezetni. Kérünk Té-ged…
4. Imádkozzunk a megbérmáltakért, hogy mindennapi életükben bátran tegyenek tanú-ságot hitükről. Kérünk Téged…
5. Imádkozunk a megholtakért, hogy Isten Szeretetének tűzében megtisztulva, a meg-váltás ajándéka legyen vigasztalás számukra. Kérünk Téged…
6. Imádkozzunk az itt egybegyűltekért, hogy megkapják a bölcsesség ajándékát az Krisztusban való élethez. Kérünk Téged…
Mindenható örök Isten, hallgasd meg alázatos kéréseinket, amit Hozzád intézünk. Kérünk Téged Krisztus Urunk által. Ámen.
SZENTSÉGIMÁDÁS
SZENTSÉGKITÉTEL
Ének: Szentséges Isten….
„Istenem, Te vagy az Istenem!
Virrasztva kereslek.
Terád szomjas a lelkem,
Testem utánad eped.
Mint a puszta kiaszott földje.
Szentélyedben hadd jelenjek meg
Színed előtt,
Hogy lássam hatalmad
És dicsőséged!” ( Zsolt 63, 2-4)
ISTEN DICSÉRETE CSENDBEN
Urunk, a mai zsoltár szavaival megihletve borulunk le előtted, aki jelen vagy a Legszentebb Oltáriszentségben és énekelve dicsérünk Téged, ki egyedül tudod kielégíteni a szomjas embe-ri szív éhségét és vágyát.
Ének: Dicsérünk, Megváltónk
Vagy
Hiszek, Uram
Urunk, Te bölcsességedben nekünk hagytad az eucharisztiát, mint szenvedésednek emlékét. A Szentlélek erejével jön létre a kenyér és a bor csodálatos átváltozása Testeddé és Véreddé. A Szentlélek működése által tisztul meg a szívünk, hogy egyesülhessünk Veled és egymással a szeretetben. A szentáldozásban Te vagy az ajándékozó – a Szentlelket adod nekünk, az élő vizet, amely a Sziklából ered, azaz Belőled. Köszönjük Neked ezt az ajándékot és szüntelenül kérünk: tölts el minket Szentlelkeddel!
Ének: Küldd le ránk Lelkedet…
Vagy
Eljövök hozzátok…
Jézus, a mai evangéliumban, amely a tíz szűzről szólt, (Mt 25, 1-13) Te egy menyegzőhöz hasonlítottad a Mennyei Királyságot. Ott majd örökké Veled lehetünk. Minden egyes szentál-dozás ezt a mennyegzőt jövendöli. Adj nekünk bölcsességet, amely Belőled ered, és amely a végsőkre tekint. Add, hogy minden nap, fiatal és idős korban is, fel legyünk készülve a Veled való találkozásra. Add nekünk Szentlelkedet, hogy kegyelmével megerősödve, ne aludjuk át az életet. Ajándékozz nekünk bölcsességet és add, hogy bölcsen éljük meg a Veled való egy-séget. Most csendben kérjük Őt, hogy legyen segítségünkre személyes elhatározásainkban.
ISTEN DICSÉRETE CSENDBEN
Ének: Haldd meg, Megváltónk, kéréseinket…
Áld meg, Urunk, a Mennyei Hazánkba vezető útnak ezt az újabb elkezdett hetét.
Ének és áldás: Hitünknek szent titkát….
Dicsőítő ének: nagyságos Úr vagy…
