A Munkácsi Szent István Líceum diákjai és tanárai 2026. október 8-án, Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya ünnepén imádságos lelkületű kerékpáros zarándoklaton vettek részt. Az Ukrajnai Római Katolikus Püspöki Konferencia a 2026-os évet Jézus Szentséges Szíve évének nyilvánította, ezért a zarándoklat célpontja és lelki középpontja a Benei Jézus Szíve római katolikus templom volt.

A fizikai kihívás, a közös ima és a béke iránti mély vágy fonódott össze a reggel 8 órakor induló zarándoklat során. A résztvevők lelki útravalóként vitték magukkal a nap mottójául választott bibliai idézetet: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29). Jézus arra tanít, hogy a béke mindannyiunk szívében kezdődik: a harag leküzdésével, a szelídség gyakorlásával és az alázatos, szeretetteljes magatartással. A szelídség és az alázat nem a gyengeség vagy a megadás jele,  nem jelenti az igazságtalanság elfogadását, az igazságért és a jóért határozottan ki kell állni. Az alázat azt jelenti, hogy tisztelettel és segítőkészen fordulunk a gyengék, a szegények és az elesettek felé. A szeretetteljes odafigyelés, a türelem, a megbocsátás és a békességre való törekvés által mi magunk is a béke hordozóivá válhatunk.

A gyönyörű őszi tájon haladva a líceum diákjai fegyelmezetten, egymásra figyelve tették meg az utat. Voltak, akik végigkerékpározták a teljes távot, míg mások egy rövidebb útszakasz teljesítését vállalták.

A zarándokok délben érkeztek meg a benei plébániára, ahol a helyi közösség képviselői szeretettel fogadták a megfáradt bicikliseket. A közösen elfogyasztott ebéd után a csapat átvonult a Benei Jézus Szíve római katolikus templomba. A Jézus Szentséges Szívének szentelt évben különösen felemelő érzés volt a Jézus Szíve-oltár előtt térdet hajtani és imádkozni.

A közös imaalkalom központi szándéka a világ, azon belül pedig Ukrajna békéje volt, amely rózsafüzér-imádsággal kezdődött. Ezután Pogány István atya, munkácsi plébános, a líceum iskolalelkésze szentmisét mutatott be.

István atya szentbeszédében hangsúlyozta: „Jézus Szentséges Szívének éve van. Amikor Jézus Szívére gondolunk, valójában magára Jézusra gondolunk.” Jézus jelen van közöttünk az Oltáriszentségben, a kenyér színe alatt. Ha figyelmesen szemléljük Jézus tanítását, azt látjuk, hogy leggyakrabban a mennyei Atyáról beszél, a hozzá fűződő kapcsolatunkról, valamint az embertársainkkal való kapcsolatunk fontosságáról is. Ha az Úristen mellett döntünk, az Ő fogadott gyermekeivé válunk.

István atya kiemelte, hogy meghívás számunkra ez a zarándoklat, látva Jézus szívét felismerjük, mi él az Ő szívében. Ott van benne a vágy, hogy szeressük az Úristent, és viszonozzuk azt a szeretetet, amellyel felénk fordul. Ezt a vágyat azonban táplálnunk és éltetnünk kell. Ahogyan a tüzet is folyamatosan táplálni kell, hogy ki ne aludjon, ugyanúgy szükség van arra is, hogy az Isten iránti szeretetünket imádsággal, igéjének hallgatásával és a vele való kapcsolat ápolásával erősítsük.

A jelenlévők együtt fohászkodtak a családok belső békéjéért, a háborús konfliktusok megszűnéséért, valamint mindazokért, akik a háború és a szenvedés terhét hordozzák.

A résztvevők fáradtan, de lelkiekben feltöltődve tértek haza. Szívükben magukkal vitték a Jézusi szelídség és alázat üzenetét, valamint annak reményét, hogy a közösen felajánlott ima, áldozat és szeretet hozzájárul a vágyott béke megszületéséhez.