A Rózsafüzér Királynője kegyhely előtti Bartolo Longo téren XIV. Leó pápa május 8-án, pénteken délelőtt hálaadó szentmisét mutatott, minthogy éppen egy éve, a Pompeji Rózsafüzér Királynője emléknapján választották pápává. 

150 éve nemcsak egy templom, hanem egy egész Mária-város alapjait rakták le

Százötven évvel ezelőtt helyezték el e kegyhely alapkövét azon a helyen, ahol a Vezúv Krisztus után 79-ben kitört és hamujával borította be az itteni nagy civilizációt, hogy éppen ezáltal megvédje azt évszázadokon át. Szent Bartolo Longo és felesége 150 éve nemcsak egy templom, hanem egy egész Mária-város alapjait rakták le – kezdte homíliáját Leó pápa. Így fejezték ki Isten tervének ismeretét, amelyet Szent II. János Pál pápa 2003. október 7-én, a Rózsafüzér Éve végén Isten tervének tekintett, mégpedig az új evangelizáció összefüggésében, ahogy akkor tanította: „Ma, mint az ókori Pompeji idejében, hirdetnünk kell Krisztust egy olyan társadalomnak, amely eltávolodik a keresztény értékektől, sőt annak emlékét is elfelejti”.

Most azért kellett idejönnöm, hogy szolgálatomat a Szűzanya oltalmába helyezzem

Pontosan egy évvel ezelőtt, amikor Péter utódja szolgálatával bíztak meg, éppen a Pompeji Rózsafüzér Királynője emléknapja volt. Most azért kellett idejönnöm, hogy szolgálatomat a Szűzanya oltalmába helyezzem. A Leó nevet választottam és így XIII. Leó nyomdokaiba léptem, aki többek között gazdag tanítást hagyott ránk a Szent Rózsafüzérről. Ehhez kapcsolódik még Bartolo Longo, a rózsafüzér apostolának közeli szentté avatása. Leó pápa e sajátosságok figyelembevételével elmélkedett Mária titkáról. Az Angyali Üdvözlet örvendezésre szólítja őt és mindazokat, akik a bűnnek és következményeinek hamuja alatt vannak. Mária így lesz az Irgalmasság Anyja, kegyelemmel teljes, aki Anyja Fia Teste tagjainak, az Egyháznak is. Ez a nagy misztérium a Szentlélek erejében történik, aki beárnyékolja Máriát és termékennyé teszi szűzi méhét. Ez a történelmi pillanat áthatja az ember szívét és felemeli a szemlélődés magasába, ahol megszületik a rózsafüzér imája, és noha a második évezredben született, de kezdettől fogva fokozatosan fejlődött, minthogy az üdvösség történetében gyökerezik, és pontosan az angyali üdvözlet lesz hozzá az előjáték: „Üdvözlégy, Mária!” Ennek az imának az ismétlése a rózsafüzérben valójában Gábriel köszöntését visszhangozza, átívelve évszázadokat, mindig Jézusra szegezett hívő tekintettel, akit az Anya szemével és szívével látunk. Jézust imádjuk, szemléljük és magunkba fogadjuk minden titkával együtt és így Szent Pállal együtt elmondhatjuk: „Élek már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,19).

A rózsafüzér visszavezet minket Jézushoz, és elvezet az Eucharisztiához, a keresztény élet forrásához és csúcsához

Az Üdvözlégy Mária imádkozása a szeretet cselekedete, hiszen a szeretet ismételgeti fáradhatatlanul: „Szeretlek”. Így ez az ima visszavezet minket Jézushoz, és elvezet az Eucharisztiához, a keresztény élet forrásához és csúcsához. Szent Bartolo Longo meggyőződéssel írta: „Az Eucharisztia az élő rózsafüzér, és minden misztérium aktív és eleven formában megtalálható Benne”. Igaza volt – állapította meg Leó pápa. Az Eucharisztiában Krisztus életének minden misztériuma megtalálható, s bár a rózsafüzérnek máriás a jellege, de krisztológiai és eucharisztikus szíve van. Hívők nemzedékeit formálta és védte ez az ima, amely egyszerű és közérthető, mégis misztikus magasságokba emel minket. Ugyan mi lehet lényegesebb Krisztus misztériumainál, szent Nevénél, amelyet a Szűzanya gyengédségével ejtünk ki? Ebben a névben üdvözülhetünk és rajta kívül semmi másban. Az Üdvözlégy Mária imák ismételgetésével megtapasztaljuk a názáreti házat, szinte újra halljuk Mária és József hangját azokban az években, amelyeket Jézussal együtt töltöttek. Belépünk az Utolsó Vacsora emeleti termébe is, ahol az apostolok Máriával várták a Szentlélek kiáradását. Mennybemenetel és Pünkösd között Mária és az apostolok versenghettek egymással, hogy felidézzék Jézus életének különféle pillanatait. Egyetlen részlet sem maradhatott figyelmen kívül! Mindenre emlékezni kellett és követni kellett mindent. Így született meg az Egyház szemlélődő útja, amelynek mintegy összefoglalását kínálja a rózsafüzér a szent titkok napi átelmélkedésével. A rózsafüzért joggal tekintik az evangélium foglalatának, amelyet Szent II. János Pál a világosság misztériumaival kívánt kiegészíteni.

Szent Bartolo Longo a rózsafüzér apostola és egyben a szeretet apostola is volt

Ha a rózsafüzért így „imádkozzuk”, akkor az természetes következményként a szeretet forrása is. Szeretet Isten iránt és a felebarát iránt. Ezért Szent Bartolo Longo a rózsafüzér apostola és egyben a szeretet apostola is volt, minthogy ebben a szűzmáriás városban befogadta az árvákat, a foglyok gyermekeit. Szent II. János Pál és Ferenc pápa folyamatos békefelhívásai nyomán mi sem nyugodhatunk bele a halál híreibe, amelyekkel nap mint nap találkozunk. Jézus azt mondta nekünk, hogy a hittel felajánlott ima mindent elnyerhet, ezért Szent Bartolo Longo Mária hitére gondolva őt a „kegyelem által mindenhatónak” nevezte. Közbenjárására árassza ki a békesség Istene az irgalmasságát, megérintve a szíveket, lecsillapítva a testvérgyilkos neheztelést és gyűlöletet, és megvilágosítva azokat, akik különleges felelősséggel tartoznak a kormányzásban – zárta homíliáját Leó pápa a pompeji kegyhelyen bemutatott szentmisén.

Forrás – www.vaticannews.va