Nagyhéten, április 1-jén, szerdán a Tours-i Szent Márton székesegyházban ünnepélyes olajszentelési misére gyűlt össze a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye papsága, a hívek és a zarándokok. A szentmisét Lucsok P. Miklós OP megyéspüspök vezette, koncelebrált Majnek Antal OFM emeritus püspök, valamint az egyházmegye papjai és vendég papok.
Az ünnepi alkalmon részt vett a béke zarándokainak küldöttsége: András Attila jezsuita, Barta Szabolcs lazarista, Berhidai Piusz ferences, valamint Zsódi Viktor piarista tartományfőnök Magyarországról. Ők a magyarországi Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának küldöttei voltak. A munkácsi székesegyházba való érkezésük látható jele annak az „Eucharisztikus lánc” elnevezésű kezdeményezésnek, amelyet a Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa indított. Hamvazószerdától kezdve minden nap egy-egy nemzeti püspöki konferencia mutat be szentmisét az igazságos és tartós béke szándékára, különösen Ukrajna és a Szentföld számára.
A vendégeket ukrán nyelven Gerzanics Szerhij atya, püspöki irodaigazgató, magyar nyelven pedig Molnár János atya, püspöki helynök üdvözölte és mutatta be.
Homíliájában Miklós püspök emlékeztetett a hét szentségre, amelyeket nem értünk teljes mélységükben, mégis általuk maga Isten cselekszik. „E szentségek forrása az Atya, a Fiú és a Szentlélek közötti isteni szeretetben rejlik. Azt is mondjuk, hogy ezek a szentségek Jézus Krisztus átszúrt Szívéből fakadtak. … Miként Jézus Szíve nyitva áll, úgy a keresztség szentsége is megnyit bennünket Isten szüntelen szeretetére és kegyelmére. Az egyetlen dolog, ami akadályoz bennünket, a bűn, a mi bezártságunk. Éppen ezért adta nekünk Jézus a bűnbocsánat szentségét, amelyben különleges módon részesülhetünk a szentgyónás által.”
„A templom különleges módon teszi lehetővé számunkra, hogy megnyíljunk Isten szeretetének és kegyelmének áradata előtt. Fontos, hogy ezek a kegyelmi ajándékok szüntelenül áradnak felénk Istentől. Az egyetlen, amit meg kell tanulnunk: nyitottnak lenni erre a kegyelemre.” Hiszen minél nyitottabbak vagyunk, annál inkább megajándékozzuk egymást ezzel a kegyelemmel. „Nem elég, ha nem teszünk semmi rosszat… Lángolnunk kell a jóságtól” – hangsúlyozta Miklós püspök.
A munkácsi ordinárius hálát adott a papi hivatás ajándékáért és a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye lelkipásztorainak szolgálatáért. Megemlékezett azokról a jótevőkről is, akik sokrétű segítséget nyújtanak a háborútól szenvedő Ukrajnának. Miklós püspök idézte Ferenc pápa szavait is, aki fáradhatatlanul arra buzdította a világot, hogy ne feledkezzenek meg Ukrajnáról, és mindenkit támogatásra, valamint a békéért való imádságra hívott.
Isten szeretetének logikája abban rejlik, hogy megadja mindannyiunk számára a szükséges erőt, kegyelmet és bölcsességet. Miklós püspök hangsúlyozta, hogy amikor megtapasztaljuk Isten segítségét, gondviselését, bölcsességét, erejét és irgalmát, amely szüntelenül árad felénk, akkor mindezzel a szívünkben kell a jövőbe tekintenünk. Hozzátette, hogy nem a félelemnek kell irányítania életünket, hanem a szenvedések közepette is Isten embereinek kell maradnunk.
A prédikáció után a jelenlévő lelkipásztorok megújították a felszentelésük napján tett ígéreteket. Az ígéretek megújítása – miként a többi imádság és ének is – ukrán és magyar nyelven hangzott el.
A szentmise keretében megszentelték azokat az olajokat, amelyeket a szentségek kiszolgáltatásakor használnak.
A teljes liturgia alatt az oltár előtt ki volt helyezve Nursiai Szent Benedek, Európa védőszentjének ereklyéje, amelyet ezen a napon ünnepélyesen vittek be a munkácsi Szent Márton székesegyházba.
A szentmise végén Lucsok Miklós OP püspök és Hortobágyi Arnold OSB atya két nyelven imádkoztak Európa védőszentjének közbenjárásáért békét kérve Ukrajna számára. Ezt követően a püspök atya Szent Benedek ereklyéjével adott áldást, majd a hívő közösség ünnepélyesen elénekelte Ukrajna lelki himnuszát: „Nagy, egyetlen Istenünk, őrizd meg Ukrajnát”
A liturgia után, a templom udvarán a szerzetesek és szerzetesnők a püspökkel együtt közös fényképet készítettek a magyarországi Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának küldöttségével.
Reshetar Tetjana írása és fotói alapján
