Szent Miklós – az ajándékozó szeretet szentje – emlékét ma is őrizzük és évről évre megünnepeljük. Mikulásként ellátogat templomainkba, otthonainkba és nagy szeretettel megajándékozza gyermekeinket.
Így történt ez idén is, december 6-án, Visken, a templombúcsú napján. A szentmise elején ünnepélyesen bevonultak a papok és a ministránsok. Gyönyörű, napsütéses idő volt, és az ablakokon át beáradó fény beragyogta a templom belső terét. A hívek arcán öröm tükröződött, ahogy a Szentlélek kiáradása betöltötte szívüket. A szentmise kezdetén András atya, helyi plébános nagy szeretettel köszöntötte Rácz István atyát, benei plébánost, aki bemutatta a búcsúi szentmisét. Jelen voltak a görögkatolikus hívek is helyi parókusukkal, József atyával, valamint Jenei Károly tiszteletes úr a református testvérekkel.
Különös örömöt jelentett a búcsú napján a sok Husztról, Bustyaházáról és Técsőről ide zarándokoló hívek számára, hogy együtt ünnepelhettek a helyiekkel. Beregszászról is érkeztek zarándokok, akik Molnár János püspöki helynök, esperes, beregszászi plébános atya buzdítására érkeztek a közös ünneplésre.
A búcsúi szentmisén jelen volt Hajovics Jároszláv polgármester úr is, a viski nagyközség képviseletében. A polgármester úr hagyományosan minden évben részt vesz templomunk búcsúján, és mindenben támogatja az egyházközséget a viski önkörmányzat részéről.
Rácz István atya a prédikációban arra buzdította a híveket, hogy tegyenek jót a testvéreikkel, anélkül, hogy viszonzást várnának érte. Tegyük ezt szeretettel, ahogyan Jézus tanított minket:” Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt “(Jn 13,35). Példát vehetünk templomunk védőszentjéről, Szent Miklós püspökről, aki titokban tette a jót, amint az evangélium tanítja: „Ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb” (Mt 6,3)
A búcsú szentségi áldással fejeződőtt be. Ezután a plébánia udvarán közös agapéra várták az ide zarándokló híveket, amelyen a viski asszonyok vendégszeretetét tapasztalhatták meg. Az alkalom lehetőséget adott ismerkedésre és testvéri szeretettel folytatott beszélgetésekre.
Istennek legyen hála és köszönet a lelki feltöltődésért, valamint a közös ünneplésért!
Gyurcsák Erika beszámolója és fotói alapján
