2025. november 11-én, Szent Márton ünnepén Munkácson a székesegyházból hálás szívű imádság szállt az ég felé. A hívek Szent Márton püspök közbenjárását kérve imádkoztak az egyházmegyéért, a városért, a családok egységéért, a papi és szerzetesi hivatásokért, a békéért.

Az ünnepi szentmise elején, amelyet Tours-i Szent Márton püspök, egyházmegyénk védőszentje tiszteletére tartottak, Pogány István munkácsi plébános köszöntötte a jelenlévőket: Lucsok Péter Miklós OP megyéspüspököt, Majnek Antal OFM nyugalmazott püspök atyát, Macapula Teodor munkácsi görögkatolikus püspököt, Munkács város vezetőségét – köztük Baloga Andrij polgármestert és Tájpsz Júlia alpolgármester asszonyt –, továbbá az Egyház képviselőit, a zarándokokat, valamint a szép számban megjelent híveket.

Az ünnepi szentmisét Majnek Antal OFM nyugalmazott püspök vezette. Koncelebrált Lucsok Péter Miklós OP megyéspüspök, valamint Macapula Teodor, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöke.

Majnek Antal püspök atya prédikációjában Szent Márton életének példáját állította a középpontba, kiemelve hitbeli elkötelezettségét és irgalmas cselekedeteit. Elmondta, hogy Szent Márton hallgatott az Úr szavára, igent mondott hívására, és küldetést kapott a felebaráti szeretet gyakorlására, az emberek vigasztalására, valamint az evangélium hirdetésére.

A háború és a béke kérdése mindannyiunkat foglalkoztat, különösen az elmúlt években. A Bibliában, a zsolozsmákban, a zsoltárokban  számos választ kapunk ezekre a nehéz és fájdalmas kérdésekre. Antal atya hangsúlyozta: Isten nem a háború és nem a halál Istene, hanem az életet akarja. Kevés azonban, a ha rosszat nem visszonozzuk rosszal. Az Úristen azt akarja, hogy harcoljunk és győzzünk. E szavak fényében emlékeztetett Krisztus tanítására is: „A rosszat győzzétek le jóval!”.  A Bibliában, a szentek életében is gyakran hallunk ilyen küzdelmekről. A sötétség ellen nem harcolhatunk gyűlölettel, hanem a hit, a szeretet, az igazság fényével. Jézus az a fény, akiről lángra lobbanhatunk, akinek világosságát magunkba fogadhatjuk, magunkban hordozhatjuk, továbbadhatjuk, másoknak is világíthatunk vele. A  szentek  ma is ragyognak, inspirálnak, és továbbadják ezt a fényt.

Szent Márton katona volt. Először a császár katonájaként szolgált, majd Krisztus katonája lett. Ahogy megismerte Jézus evangéliumát, felismerte, hogy az igazi ellenség nem a másik ember vagy más nép, hanem a gonosz lelkek. Megértette, hogy nem a földi hadseregben kell harcolnia, hanem Krisztus seregében. Odament a császár elé, letette a kardját és azt mondta hogy nem harcolhat, nem ölhet többé, de harcolni fog a sátán és az ő ördögei ellen. Ezért nevezzük őt Jézus katonájának – mert nem fegyverrel, hanem szeretettel harcolt a jóért. Szent Márton példája ma is arra tanít bennünket, hogy a legnagyobb győzelem nem mások legyőzésében rejlik, hanem abban, amikor önmagunkban győzzük le a közönyt, az önzést és a félelmet.

Az áldozás szertartása után Lucsok  Miklós  megyéspüspök mondott beszédet, aki háláját fejezte ki Istennek ezért a napért. Nagy áldás árad mindig, amikor itt, a székesegyházban együtt gyűlünk össze. Kiemelte, hogy milyen nagy kegyelem nyilvánult meg ma az imádságunk által – ez hatalmas ajándék!
Különösen most, amikor fájdalmas háború dúl.
Nagy ajándék számunkra az imában való kitartás, egyesülés.
A mi küldetésünk az, hogy kitartsunk az imában, Krisztus győzelmében és abban a békében, amelyet Krisztus hozott el nekünk.

Köszönetet mondott Majnek Antal nyugalmazott püspöknek szolgálatáért, támogatásáért. Beszéde során kihangsúlyozta, hogy  Antal püspök és a székesegyház védőszentje életútjában sok a hasonlóság. Mindkettőjüknek nehéz volt igent mondani a püspöki szolgálatra, de végül mindketten elvállalták ezt a szent küdetést.  Emlékeztetett arra, hogy amikor Szent Márton haldoklott, és testvérei bánkódtak, hogy el fogja hagyni őket, Márton így imádkozott Istenhez: „Uram, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától”.
Hasonlóképpen, miután Ferenc pápa elfogadta Antal püspök lemondását, ő örömmel maradt, és ma is szolgál az egyházmegyénkben, támogat minket.

Macapula Teodor püspök is megtisztelte a jelenlévőket beszédével az ünnep alkalmából. Külön köszönetét fejezte ki Majnek Antal nyugalmazott püspöknek az együttműködésért és a támogatásáért, azokban a nehéz időkben, amikor a Görögkatolikus Egyház küzdött a létjogusultsága visszaszerzésért.

„Ma számomra nagyon szép és különleges küldetés adatik: átadni a Munkácsi Egyházmegyének Boldog Orosz Péter Pál vértanú görögkatolikus pap ereklyéjét” – mondta Teodor püspök, majd a relikviát átnyújtotta Lucsok Miklós megyéspüspöknek.

A püspök felidézte Grzegorz Ryś bíboros szavait, amelyeket a boldoggá avatási szentmisén mondott, miszerint Boldog Orosz Péter Pál a római katolikusokhoz is közel állt. Ő egy híd volt számunkra. A háború kezdetén a hidakat rombolják le először. Orosz Péter is ilyen „híd” volt, őt is elpusztították. A püspök hangsúlyozta, hogy ma az a feladatunk, hogy ezeket a hidakat újjáépítsük, elősegítve kapcsolataink megerősítését, és együtt építsünk egy erős, egységes Egyházat, ahol híveink elnyerhetik az üdvösséget.

A szentmise végén a hagyományhoz híven Lucsok Miklós OP püspök átadta a Szent Márton Palástja- díjakat. A Pro Fide emlékérmet Ferku Viktória, benei hitoktató kapta. A  Pro  Ecclesia emlékéremmel tüntették ki Uszta Violettát, a Munkácsi Szent Márton Plébánia orgonistáját, valamint Szalay Józsefet, az Ungvári  Római Katolikus Plébánia sekrestyését.

A szentmise során Kárpátalja sokszínűségét a liturgia nyelve is kifejezte. Az olvasmányok és könyörgések magyarul, ukránul, szlovákul, németül hangzottak el, a latin énekek és imák pedig a katolikus egyház egységét jelképezték. Az ünnepi szentmise hangulatát emelte a magyar és ukrán nyelvű kórus közös éneke, amely minden dallamában Isten dicséretét hirdette.

Majnek Antal püspök a záró áldást Szent Márton ereklyéjével adta, hogy az ő közbenjárására áldjon meg minket a mindenható Isten.