Február 1-jén, Pósaházán találkoztak a Munkácsi Egyházmegye területén szolgáló megszentelt életet élő személyek.

A találkozóra a megszentelt élet napja alkalmából került sor, amelyet minden évben február 2-án, Urunk bemutatásának ünnepén tartanak. Az ünnepi szentmisét Lucsok Miklós OP megyéspüspök Majnek Antal OFM nyugalmazott püspökkel és az egyházmegye papjaival együtt mutatta be.

Prédikációjában Miklós püspök a Zsidókhoz írt levél szavait bontotta ki: „Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik az ördögöt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett.” (Zsid 2,14-15) Arra buzdította a jelenlévőket, hogy elmélkedjenek el azon, mi is a halálfélelem. „Gondoljatok a bennetek lévő egyik félelmetekre! Félelem a jövőtől, az ismeretlentől, a hibázástól való félelem. (…) Minden félelem gyökere a halálfélelem. A félelemben sötétség van, hiányzik a Feltámadt Krisztus. (…) Ma az embereknek a Feltámadt Krisztus fényét sugárzó emberekre van szüksége, olyan megszentelt életet élőkre, akiket betölt a Feltámadt Krisztus, akik az Ő hitét hordozzák.”

A szentmise után Weinrauch Mario OFM atya, a Püspöki Hivatal megszentelt személyekért felelős szerzetese tartott előadást a jelenlévő papok, szerzetesek, szerzetesnők, harmadrendi szerzetesek és megszentelt életformában élő laikusok számára.

Mario atya vicces példákkal megtűzdelt komoly előadása alatt arról beszélt, hogy fontos megkülönböztetni, mi a hivatás eszköze és mi a célja. Különösen is felhívta a figyelmet a szívre, amelyen keresztül megismerjük Istent és az Ő szeretetét, válaszolunk arra és az örök élet felé haladunk. A remeték életéből hozott példákkal világította meg, hogy mit is jelent a szerzetesi élet. Hangsúlyozta, hogy a megszenteltek feladata a szív tisztaságának megszerzése és megtartása, mert ha a szívünk nem tiszta, akkor jelen van az életünkben a félelem, annak minden következményével együtt.

Az ukrán nyelvű előadást és szentmisét Pilip Theodor atya fordított magyarra.

A közös ünnep lehetőséget biztosított a bűnbánat szentségének vételére, a közösségi megosztásra, egymás jobb megismerésére és a baráti beszélgetésekre is.

Az együtt töltött délelőtt közös ebéddel zárult.

Szöveg és fotók: Reshetar Tetjana írása és képei alapján

Videó: Veritas