Michael Wallace Banach, Magyarország apostoli nunciusa Ferenc pápa közelgő, április 28–30-ig tartó apostoli látogatása kapcsán több interjút is adott. Többek között a Vatican News és a Magyar Kurír kérdezte őt arról, hogyan fogadta a pápalátogatás hírét, hogyan készül rá, mit vár tőle.

Egy olyan egyház, amely “zöld, odafigyel a teremtett világ gondozására” és képes befogadni, mert “a magyar embereknek nagy szívük van”. Ez megmutatkozik az ukrán menekülteknek nyújtott támogatásban, “a háború első napjai óta”, de “az idősekről való gondoskodásban” is. Az ország bizonyára megváltozott a harminc évvel ezelőttihez képest, amikor II. János Pál Magyarországra látogatott, de “a katolikus közösség büszkesége ugyanaz” – fogalmazott Michael Banach érsek, aki tavaly óta tölti be ezt a tisztséget.

A “Hogyan fogadta Ferenc pápa látogatásának hírét?” kérdésre a következőt válaszolta a nuncius:

“Két nézőpontból közelíteném meg a kérdést. Elsőként a helyi egyház és az ország szempontjából. Amikor a pápa az eucharisztikus kongresszus alkalmából ellátogatott Magyarországra, megígérte, hogy visszatér. Megvolt tehát a várakozás. A pápa tartja a szavát: megígérte, hogy ismét idelátogat, eldöntötte és valóban eljön. Különösen érdekes, hogy Magyarország az első ország, ahova kétszer látogat el: azt hiszem, ez az ország elismerésének jele. Másrészt a nunciatúra részéről és személyesen nekem is nagy öröm a látogatása. Az apostoli nunciatúra diplomáciai képviseletként van jelen az országokban, de ezzel együtt úgy is nevezzük, hogy a pápa otthona. Vagyis a magyarországi apostoli nunciatúra a pápa otthona Magyarországon: megtiszteltetés a pápát itt fogadni. Személyesen is hatalmas öröm, hiszen a nuncius a pápa képviselője. Nagy kihívás is, hogy itt lesz az Egyház feje. Nagyszerű érzés, örömmel és izgalommal tölt el, hiszen szeretnénk a leginkább méltó és vendégszerető módon fogadni. Én magam már második alkalommal veszek részt pápai apostoli utazás előkészítésében. Először 1998-ban, amikor titkárként dolgoztam az apostoli nuncius mellett II. János Pál pápa nigériai utazásának előkészítésén, és most.”

Hogyan készüljünk a pápalátogatásra?

“Úgy látom, nagy a lelkesedés, az emberek nagy szeretettel és felkészülten várják a pápát, sokan mondják, mennyire büszkék és boldogok. A látogatás központja Budapest, a pápa egészségi állapota miatt nem lehetett távolabbi utakat szervezni. Erről az jut eszembe, hogy a püspökök ötévente ad limina látogatásra mennek a pápához, ami küszöblátogatást jelent, átlépik a küszöböt a pápához. Budapest városa lesz most három napon keresztül az apostoli székhely, és hívjuk az embereket mindenfelől, hogy megtegyék a maguk „ad limina látogatását” a pápánál. Olyan ez, mint egy zarándoklat, mozgásban vagyunk, úton vagyunk, Krisztus felé tartunk, akit a pápa képvisel.

Imádkozzunk érte, és ez nem csak egy szokványos válasz. Én nagyon hiszek az imádságban, tudom, hogy hatékony, hegyeket mozgat meg, fényt hoz a sötétségbe. Imádkozzunk a pápalátogatás sikeréért, imádkozzunk a pápa egészségéért. Nemrég éppen azt mondtam valakinek, szeretnék 70 évesen ilyen energikus lenni, mint a pápa 86 évesen, de imádkoznunk kell, mert időskorban minden egyre nehezebb. A készületünk másik módja lehet, hogy az életünk középpontjába állítjuk azokat a dolgokat, amelyek Ferenc pápaságának is a középpontjában vannak. Ne csak nézzük és hallgassuk a pápát a televízióban. Ő egy céllal, egy üzenettel érkezik Magyarországra a katolikus közösséghez. Amikor a gépe visszatér, leszáll Rómában, ránk vár majd, hogy folytassuk, amit elkezdett: éljünk látogatásának gyümölcseivel, tegyük gyakorlattá az életünkben azokat a célokat, amelyekről beszél.

Gyakorlati tanácsként azt tudom mondani, hogy induljunk el jobban a szegények felé, figyeljünk jobban azokra, akik nem részesültek annyi áldásban, mint mi. És tegyünk a környezetünkért, ez egy beruházás a jövőbe. Ha eldobunk egy műanyag palackot, 1-2 ezer évig megmaradt, ha a szelektív gyűjtőbe tesszük, mi is hozzájárulunk a teremtett világ védelméhez. Van egy harmadik dolog is, amit mindannyian megtehetünk: legyünk emberségesebbek a többiekkel. A pápa, azon kívül, hogy a Katolikus Egyházat látogatja meg Magyarországon, üzenettel érkezik minden jóakaratú emberhez. És ha valaki nem is hívő, visszhangozhat a szívében az üzenete az emberségről. Igyekezzünk több emberséget mutatni mások felé: biztos vagyok benne, hogy ha így teszünk, nagy csodák tanúi leszünk itt, Magyarországon is.”

Arra a kérdésre, hogy mi változott Magyarországon Szent II. János Pál pápa látogatása óta, az apostoli nuncius így válaszolt:

“A II. János Pál és Ferenc pápa két látogatása közötti párhuzammal kezdeném. Magyarországon sok katolikus büszkén beszél erről, rámutatva arra, hogy ez az ország kétszer látott vendégül két pápát. Mi változott ezekben az évtizedekben? II. János Pál első látogatására közvetlenül a berlini fal leomlása után került sor, ez volt az az időszak, amikor egy új szabadság vette kezdetét. Akkoriban nagy volt a lelkesedés, nagy volt a remény a jövőre nézve. Az évek során azonban megmutatkoztak a nehézségek, és ma Ferenc egy olyan országba érkezik, amely megváltozott a harminc évvel ezelőttihez képest. Magyarország a gazdasági reformoknak köszönhetően fejlettebb lett. Egy dolog azonban állandó: egy olyan közösség fogadja őt, amely büszke arra, hogy katolikus, és közösségben van a pápával.”

A kérdések közül nem maradhatott ki az, hogyan látja a nuncius a magyar egyháznak az ukrán néphez fűződő kapcsolatát, hiszen az ukrajnai háború kezdete óta a pápa  az ukrán néphez való közelséget számtalanszor kifejezte.

Hogyan jellemzi az ukrajnai konfliktus a magyar egyház misszióját? “Magyarországnak közös határa van Ukrajnával. Természetesen ez egy földrajzi adottság. Úgy gondolom, hogy a háború nagyon pozitív hatással volt az egyházra, sok jót tett itt Magyarországon az egyház, pl. az ukrán menekültek befogadásával. Ez a háború első napjaitól kezdve látható volt: a Karitász, az egyházmegyék önkéntesei aktívan jelen voltak a határon, a vasútállomásokon, mindenhol. Ott voltak, hogy kielégítsék ezeknek az embereknek a napi szükségleteit, az élelmiszertől kezdve a takarókig és még sok minden másig, amire csak szükségük volt. Látni mindezt nagyon szép volt, de nem nagyon kell meglepődnünk rajta, hiszen ez a magyar egyház hagyománya. Elég, ha magyarországi Szent Erzsébetre gondolunk, a szeretet nagy szentjére. A vendégszeretet, a jótékonyság éberen jelen van a magyar emberek szívében.”

Forrás és fényképek: Vatican News, Magyar Kurír