Főtisztelendő püspök atya, kedves paptestvérek, és mindnyájan, szeretett testvérek az Úr Jézus Krisztusban!
Benedek pápával összesen háromszor találkoztam, ebből kétszer beszélgettem is vele. Most nem sorolom fel életműve legfontosabb elemeit, hanem felidézek néhány olyan apróságot, amelyek megérintették a szívemet.
Amikor találkoztunk vele, és különösen, amikor négyszemközt beszélgettünk vele, ugyanazt a mosolyt, az örömnek, a szeretetnek ugyanazt a sugárzását éreztem, éreztük, ami az ő kisfiúkori fényképéről sugárzik ma is a világra.
Ez a rendkívül okos, Jézus szavaival mondva öt talentummal megáldott ember kitűnt már az iskolában, kispap korában, majd a papok között is. Fiatal teológus korától élete végéig hitte, hogy az Egyház célja és feladata a láthatatlan Isten bemutatása, láthatóvá, hallhatóvá, érthetővé tétele. Több egyetemen is tanított teológiát, ugyanakkor münchen-freisingi érsekként, bíborosként egyházmegyéjét is vezette, egészen addig, amíg II. János Pál pápa fel nem figyelt rá és Rómába nem hívta őt. A Hittani Kongregáció vezetője, prefektusa lett. Így találkoztam vele az első ad liminánkon, 1999-ben, ahol rövid elmélkedést tartott nekünk, utána pedig válaszolt a kérdéseinkre.
Bár prefektusi kinevezése óta ellenségei főinkvizítornak csúfolták, II. János Pál pápa azt mondta: ő addig nyugodtan alszik, amíg Ratzinger bíboros őrködik az Egyház hitletéteménye fölött.
Csodálatosan nagy, tiszta értelmével nemcsak az Egyház gondjait, és problémáinak megoldásait látta át, hanem az egész világ, az egész emberi társadalom gondjait látta, érezte, és meg is fogalmazta azokat könyveiben (azoknak több mint a fele megvan a könyvtárunkban).
Második találkozásunkkor olyan jó benyomást tett rám, hogy még buzgóbban kezdtem olvasni a könyveit. Erről a találkozásról – mely a 2007-es ad limina látogatáson történt – hadd elevenítsek fel néhány személyes benyomást. Castel Gandolfóban fogadott minket; éppen én kerültem sorra, és az akkori lembergi érsek, Jaworski bíboros mögött álltam egy tolmáccsal. Benedek pápa megkérdezte, ki következik, én pedig véletlenül németül szólaltam meg. Megkérdezte, tudok-e németül; mondtam, hogy nagyon keveset. Erre úgy döntött, négyszemközt fogunk beszélgetni, és bevitt a kis beszélgetőszobába, a tolmács pedig kint maradt. Negyedórát kaptunk mindannyian a vele való személyes beszélgetésre. Hihetetlen, hogy ez alatt a negyedóra alatt milyen sok mindent kérdezett, s a kérdéseiből kiderült, hogy mennyire készült erre a találkozásra. Nemcsak az én életemre kérdezett rá, hanem szép sorban Kárpátalja különböző nemzetiségeire, múltjára, jelenére, a népek, valamint az egyházak közötti kapcsolatra. Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy már lejárt a negyedóra, s már én feszengtem emiatt. Ő azonban nem csengetett az ajtónállónak, úgyhogy tizenhét percet lehettem ott ezzel a csodálatos, nemcsak nagyon okos, hanem nagyon jószívű pápával, akit röviden úgy tudnék a legegyszerűbben jellemezni, hogy irgalmas, aranyos, kedves, jó atya.
Számomra is nagy fájdalom volt értesülni a lemondásáról, amit sokakkal együtt nem egészen értettem; de elfogadtam, amit ő mondott, amikor idős korára, gyengeségére és betegségére hivatkozott.
Elmúlt nyolc év (a 2007-es ad limina óta – a szerk.), és 2015-ben megint ad limina látogatáson vettünk részt Rómában, most már Ferenc pápánál. Akkor már Mieczysław Mokrzycki lembergi érsek vezetett bennünket, aki korábban Benedek pápa második titkára volt, és ő megszervezte nekünk, hogy nem hivatalosan találkozhassunk XVI. Benedek emeritus pápával is. Akkor hivatalos látogatásra már nem volt lehetőség a vatikáni domb tetején lévő kis kolostorában, de amikor éppen a napi sétáját végezte a vatikáni kertekben, mi „véletlenül” éppen arra jártunk, és köszönthettük őt. Bár nagyon gyönge volt, de pontosan ugyanazt a benyomást tette ránk, mint korábban: kedves volt és alázatos; most már nem annyira atya, mint inkább „nagyapó” benyomását keltette gyöngesége miatt, de a mosolya, kedvessége, figyelmessége a régi volt: nem elégedett meg egy kézfogással, egy gyűrűcsókkal, hanem mindegyikünkhöz volt egy-két szava, kérdése.
Végül pedig szeretném megemlíteni, s magam és mindenki számára példaként állítani az ő imádságos életét, melyben egészen haláláig kitartott. Idős házvezetőnőm, Gerhardt Margit néni, akit sokan ismernek közületek, s aki majdnem pontosan egy évvel idősebb Benedek pápánál, ugyanazt a szép példát mutatta nekem a szüntelen imádkozással. Az ő példájuk is mutatja, mennyire fontos az erre szánt idő, amit az aktív ember nem feltétlenül becsül sokra, de odaát majd megtudjuk, hogy Benedek pápa – az agg Simeonhoz vagy Anna asszonyhoz hasonlóan – lemondása után is milyen sokat tett imáival az Egyház újjászületéséért, s nemcsak megmaradásáért, hanem reformjáért, megerősödéséért is. Ez kisebb közösségekben fog megvalósulni, amit ő előre megjövendölt.
Nemcsak hisszük és reméljük, hanem biztosak vagyunk benne, hogy Benedek pápa eljutott oda, Annak örömébe, Aki őt már gyermekkorában és felnőtt fiatalként is meghívta az Atya országába. Ámen.
(A visszaemlékezés 2023. január 4-én hangzott el a munkácsi Tours-i Szent Márton székesegyházban, a XVI. Benedek emeritus pápáért tartott gyászmise homíliájában.)
A beszéd az alábbi felvételen visszanézhető.