Az Ukrajnai Római Katolikus Püspöki Konferencia pásztorlevele Szent Család ünnepe alkalmából

2022. december 30-án

 „Szörnyű dolog a háború, de a legszörnyűbb az, ha a háború alatt megszűnsz szeretni.”

 

Kedves Testvérek! Kedves Házastársak és Szülők! Kedves Gyermekek!

Szívből jövő köszöntéssel fordulunk hozzátok a háborúnak ebben a fájdalommal és szomorúsággal teli időszakában. Egyik tábori lelkészünk a következőket mondta: „Szörnyű a háború, de a legszörnyűbb az, amikor a háború beszippant és magáévá tesz téged. Ez akkor történik meg, ha megszűnsz szeretni.”

Ma ünnepeljük a Názáreti Szent Családot; ennek az ünnepnek az a célja, hogy felélessze bennünk a szeretetet. A családban tanulunk meg szeretni, és a jó családi kapcsolatok segítenek leküzdeni a különféle nehézségeket. Sok ember számára ma is a rokonok és a Szülőföld iránti szeretet ad erőt az élethez. A szeretet számos férfit és nőt késztet arra, hogy lemondjon a saját hasznáról, a kényelemről, a jóllakottságról, és másokért és a szabadsághoz való jog védelmében a háború örvényébe vesse magát. Szeretnénk köszönetet mondani nektek, országunk védelmezőinek, akik elhagytátok a családi tűzhelyet, s a hideg és mocskos lövészárokra cseréltétek fel azt. Imáinkban rábízunk benneteket Szűz Mária és Szent József oltalmára, akikre az Örökkévaló Isten rábízta az Ő Egyszülött Fiát, Jézust.

Megérintenek minket az idős és beteg emberekről szóló történetek is, akik nem tudtak elmenekülni a bombázott városokból, de rokonaik és felebarátaik nem hagyták magukra őket. Hány nő, gyermek és szülő gondoskodik most a frontról sebesülten hazatért katonákról, és a háború borzalmai ellenére sem aludt ki bennük a szeretet.

Ma Urunk, Istenünk az olvasmányban arról beszél nekünk, milyen fontos, hogy tiszteljük szüleinket. Bizonyára sokan vannak közöttünk olyanok, akik saját tapasztalatukból győződtek meg arról, mit jelent mindennek ellenére, úgymond hősiesen szeretni és tisztelni a felebarátot. Sok olyan időszak van az életünkben, amikor nem állunk a helyzet magaslatán, engedünk a félelemnek, a kétségbeesésnek és az önzésnek. Ilyenkor benső szomorúságot élünk át, és szenvedünk miatta. A háború ideje alatt nemegyszer megtapasztaljuk az elválást, a magányosságot, szeretteink elvesztését. Hozzátok, akik ezt megtapasztaltátok, az Úrnak azokkal a szavaival szeretnénk szólni, melyeket Izajás próféta könyvében találunk: „De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. Nézd, a tenyeremre rajzoltalak…” (Iz 49,15-16a). Isten, aki Emberré lett, a segítségünkre siet, velünk akar lenni és el akar minket árasztani sebeket gyógyító szeretetével. Ez a szeretet volt Jézusban, aki a kereszten megtapasztalta üldözői agresszióját. Most találkozunk Krisztussal, mert Ő feltámadt, az Ő szeretete erősebb a gyűlöletnél és a halálnál. Az Úrnak hatalma van arra, hogy azt a mély meggyőződést ajándékozza nekünk, embereknek, hogy Ő szeret bennünket, és hogy Isten Lelkének kegyelme által mi is képesek vagyunk szeretni. Ezért meg kell engednünk az Úrnak, hogy megmutassa nekünk az Ő irgalmát. Mindennap vigyük Isten elé szükségeinket, és legyünk tanúi az Ő csodáinak, különösen a megbocsátás ajándékának, és egy másiknak is: a bocsánat elfogadása ajándékának.

Isten, aki a mi jó Atyánk, anyát is ad nekünk: az Egyházat. Bizonyára sokan megtapasztaltátok, milyen felbecsülhetetlen értékű ajándék az Egyház. Azok az emberek sosem fogják elfelejteni az átélteket, akik a bombázott városok és falvak óvóhelyein imádkoztak és kölcsönösen segítették egymást. Azonban könnyebb volt nekik, amikor velük voltak papjaik vagy szerzetesnővéreik. Büszkék vagyunk papjainkra, az Istennek szentelt életet élő személyekre és a világiakra, akik saját példájukkal mutatják meg, milyen az ANYAszentegyház igazi szeretete és gondoskodása.

Nagyon sok imatámogatást és humanitárius segítséget kapunk az egyház tagjaitól a világ minden tájáról. 2022. február 24-étől a Szentatya minden szerdán és vasárnap felhívja a figyelmet Ukrajnára és segítséget kér népünknek. Az egyház a földön szent és ugyanakkor bűnös is, mert bűnös emberekből áll. Nemegyszer éri kritika az egyházat, vagy kétségbe vonják a hit igazságait. Szenvedünk ettől, de nem veszíthetjük el a kellő tiszteletet az Anyaszentegyház, a Szentatya és a lelki vezetők iránt.

Kedves Gyerekek, kedves Fiatalok! Közületek többen is elveszítették szüleiket, akik életüket adták a háborúban az irántatok és a Haza iránt érzett szeretetből. Ők mindannyian a ti és a mi hőseink, akik nagy tiszteletet és hálát érdemelnek. Azt mondják, a fronton nincsenek ateisták, és remélhetjük, hogy minden elesett katonánk az Irgalmas Istenhez fordult élete utolsó perceiben. Lehet, hogy többüknek már nem volt ideje arra, hogy utolsó akaratát gyermekeire hagyja, ezért a Bibliából ismert Tóbit beszédét adjuk szájukba, aki halála előtt így szólt fiához: „Ha meghalok, temess el illendőképpen. Becsüld meg anyádat. Ne hagyd el egész életedben. Tégy kedvére és ne bántsd meg. Ne felejtsd el, fiam, hogy mennyi mindent állt ki érted, amíg méhében hordott” (Tób 3b-5a). Ti pedig, mint hősök gyermekei, kövessétek szüleiteket a szeretetben, mely erősebb a halálnál és soha el nem múlik.

Tudjuk, hogy ma sok embernek nagyon nehéz a szíve, és nem látják az élet értelmét. Ezt még a szentek is megtapasztalták. Tudták azonban, hogy üdvösségük az Úrban van. Minden csüggedt, megtört lélekhez fordulunk: „Ne félj élni! Bátorság! Szeretteidnek, az Egyháznak, Ukrajnának szüksége van rád! Az Úr meg akarja újítani az életedet, be akarja gyógyítani lelki és testi sebeidet, és meg is tudja tenni ezt!”

A mai evangéliumban azt halljuk, hogy a Szent Család kénytelen volt Egyiptomba menekülni, mert Heródes meg akarta ölni az újszülött Jézust. Isten Igéje biztosít bennünket arról, hogy az ég és föld mindenható Ura mindent kézben tartott. A Gyermek Jézus megmenekült, hogy megmentse az emberiséget az örök haláltól, hogy megnyissa a mennyország kapuját mindenkinek, a gyermekeknek és a csecsemőknek is: azoknak, akik megszülettek és azoknak is, akik még anyjuk méhében meghaltak. A hit és Isten szeretetének megtapasztalása erőt ad, hogy higgyük: az Úr megnyitja a menny kapuját azoknak a gyermekeknek is, akik nem tudtak elmenekülni a háború elől és meggyilkolták őket.

A Szent Család meneküléséről szóló evangélium legyen balzsam azok lelkének, akik külföldre menekültek és emiatt lelkiismeret-furdalást éreznek. Isten Igéje azt mondja nekünk, hogy ideje van a menekülésnek és ideje a visszatérésnek. Isten jelet ad, mikor kell menekülni és mikor kell visszatérni, ahogy ezt Mária és József életében is láthatjuk. Tehát, testvérek, akik most külföldön tartózkodtok, figyeljetek Isten szavára, és Ő megmondja nektek, mikor és hogyan cselekedjetek. Most tartsátok a kapcsolatot rokonaitokkal, imádkozzatok Ukrajnáért, lehetőségeitekhez mérten szervezzetek humanitárius segítséget, és legyetek hálásak azoknak az embereknek, akik megnyitották előttetek a szívüket. A mai evangéliumban látjuk Máriát, Isten Anyját, amint Egyiptomba menekül. De eljön az idő, és ott fog állni a kereszt alatt, amelyen megfeszített Fia függ. Nem panaszkodik, hanem egyre jobban és jobban szeret. Számunkra is kijelölt az Úr egy utat, amelyen meg szeretne tanítani minket egyre jobban és jobban szeretni, egészen az önfeláldozásig, a boldogság teljességéig.

A háború alatt sok ember menekült meg csodálatos módon, és érezte Isten támogatását. Sok katona beszél „Isten kezének” működéséről; arról, hogy Isten rendkívüli módon beavatkozott a hadműveletek menetébe. Amikor a pápával együtt felajánlottuk Oroszországot és Ukrajnát Szűz Mária Szeplőtelen Szívének, utána az ellenséges hadsereg visszavonult Kijev és Csernyihiv alól. Ez csoda volt! Hogy ne feledkezzünk meg az ima erejéről és Isten segítségéről, hogy ne gondoljuk azt, hogy csak a saját emberi erőnkből győzünk. Isten bebizonyítja nekünk, hogy Ő hűséges, számos bűnünk ellenére. Adja Isten, hogy a győzelem után az Ő kegyelmének erejével éljünk, és ne térjünk vissza bűneinkhez.

Kedves Családok! Ne hagyjátok, hogy a háború elrabolja tőletek azt, ami a legfontosabb: a kölcsönös szeretetet és a hitet. Merítsetek erőt Jézusból, aki a szeretet forrása, és legyőzött minden rosszat. Vigyázzatok kölcsönösen egymásra, legyetek megértők és megbocsátók. Ne sértődjetek meg olyan gyorsan, és siessetek megbocsátani. Vegyétek figyelembe azt, hogy minden ember a maga módján reagál a háborúra, és a maga módján éli meg azt, s gyakran ő maga sem érti saját magát. Ezért legyetek türelmesek és gyengédek, kedvesek és megbocsátók egymáshoz. Figyeljetek oda a személyes és a közös családi imára, a vasárnapi szentmisén való részvételre, a beszélgetésben együtt töltött időre, és legyetek együtt csak úgy is.

Kedves Házastársak, akik itt együtt jelen vagytok, és akik különböző okokból nem lehettek itt együtt! Jézus, akit meghívtatok életetekbe a házasság szentségében, veletek van örömben és bánatban. Legyetek Hozzá hűségesek úgy, hogy hűségesek maradtok házastársi eskütökhöz, a szeretet, a becsület, a tisztelet esküjéhez, melyet ma megújítotok!

  1. december 22.

Főpásztori áldással: 

Az Ukrajnai Római Katolikus Püspöki Konferencia