Međugorje neve mára már széles körben ismertté vált. Számtalan könyv, kiadvány jelent meg róla. Zarándokok tízezrei keresik fel minden évben a kegyhelyet, amelynek története több, mint 40 évvel ezelőttre tekint vissza.

Aki utánaolvas történetének, biztosan talál benne valamit, ami megérinti. Én is így voltam ezzel.  A mostani háborús időket élve, különösen is felfigyeltem arra, hogy a feljegyzések alapján a kegyhely „Úrnőjét” a lorettói litánia „Béke királynője” elnevezésével illetik. Egy másik feljegyzésben olvasható, hogy az egyik „megjelenés”-ben a következő szavak hangzottak el: „A szakadást ti magatok okoztátok a földön! De valamennyien gyermekeim vagytok, és Isten egyformán szeret benneteket.”

Ferenc pápa 2019-ben jóváhagyta a međugorjei zarándoklatokat, amelyeket ettől fogva az egyházmegyék és plébániák nem csak privát módon, hanem hivatalosan is szervezhetik „hogy Međugorje gyümölcseit mindenki elérhesse”.

Egyházmegyénk is többször szervezett már zarándoklatot Međugorjéba, legutóbb októberben. S mivel a legmeggyőzőbb „kiadvány” mindig a személyes tanúságtétel, Szejler Krisztina tollából olvashatjuk a beszámolót.

„Ó, Mária, drága név, Téged óhajt minden szív…” – Egyházmegyei zarándoklat október 21-26. között Međugorjéba

Međugorje az a hely, ahol az ég a földdel találkozik. Ahol béke, imádság, kegyelem, szeretet, irgalom és csend honol. Ahol már 41 éve „jön el” a Szűzanya az emberekhez.

Most mi mentünk el hozzá imádni, hálát adni, kérni és gyógyulni. Antal püspök atya vezetésével 14 zarándok indult el Kárpátaljáról, akik csatlakoztak a magyarországi és erdélyi zarándokokhoz.

A fárasztó út és elszállásolás után, délután kezdődtek a programok. Rögtön eltűnt a fáradtság, ahogy megláttuk a templomot. Részt vettünk a rózsafüzér imádságon, a szentmisén, a szentségimádáson.

           

Másnap, vasárnap részt tudtunk venni magyar nyelvű szentmisén. Felmentünk a Podbrdo hegyre, ahol először jelent meg a Szűzanya a gyerekeknek. Csendben, imádkozva, elmélkedve haladtunk felfelé. Az út végén Mária várt ránk gyönyörűségesen, egyszerűen, hűségesen, szelíden. Ő mindig várja gyermekeit, hogy elvezesse az Úrhoz.

Mivel a vasárnap egyben nemzeti ünnep is volt, egy nagyon szép, felemelő rendezvényre került sor, ahol az 1956-os forradalom hőseire emlékeztünk.

Változatos programunk volt, jártunk Nansinél és Patricknál, akik tanúságot tettek megtérésükről, az Istenhez és a Szűzanyához fűződő szeretetükről. Voltunk a Cenacolo közösségben is, ahol imádsággal és munkával gyógyulnak a függőségben lévő emberek. Ha jobban belegondolunk, pont ez a két dolog, az ima és a munka az, ami megakadályozza a függőség kialakulását. A közösségből két fiatalember tett vallomást életéről, szenvedéséről, gyógyulásáról.

Várt még ránk a Feltámadt Krisztus szobra, valamint a másik jelenés hegye, a Križevac. Sok-sok örömben, kegyelemben, imádságban, elcsendesülésben és meghallgatásban volt részünk. Nagy ajándék volt számunkra Antal atya jelenléte, aki gyóntatott, beszélgetett, sok mindent elmagyarázott. Ajándékként éltük meg a meleg, gyönyörű őszi időjárást, valamint az Oltáriszentség néma csendjében, a sötétségben megszólaló egy-egy madárhangot is.

     

Hazafelé a buszon megosztottuk egymással az átélt élményeinket. Volt, aki felismerte hibáit, volt, aki magabiztosságra talált, volt, aki nyugalommal a szívében tért haza. Kevés olyan ember van, akit Medjugorje ne érintene meg, mert a Szűzanya, akit az Atya küld hozzánk, nagyon szeret és vár.

Köszönjük ezt az értékes, szép zarándoklatot, hála legyen az Úrnak mindenért!

Szejler Krisztina, munkácsi zarándok

 

Fotók: Szejler Krisztina és Szabó Krisztina