Halottak napján gondolunk mindazokra, akik előttünk éltek itt ezen a földön, és gondolunk saját halálunkra is. A mai napot az összes elhunyt hívőről való megemlékezésnek szenteljük. Ebben az időszakban meglátogatjuk szeretteink sírját, megemlékezünk róluk imáinkban és a szentmisében. November 1-8-ig teljes búcsút nyerhetünk az elhunytak számára.
A magyar „búcsú” kifejezés arra utal, hogy az ember búcsút vesz a rá váró büntetéstől, Jézusnak az Egyház révén közvetített kegyelme által.
A teljes búcsú elnyerésének feltételei:
- a búcsú elnyerésének vágya
- szentáldozás
- szentgyónás
- a szív megtérése: vagyis hogy Isten első helyre kerüljön életünkben, s mentesek legyünk még a bocsánatos bűnökhöz (bármilyen hibához) való szándékos ragaszkodástól is
- valamelyik temető felkeresése és imádság a „pápa szándékára“, hogy ezzel is megéljük az Egyházzal való egységünket (Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy).
„… ha mindig tudatosan él bennünk a mély meggyőződés, hogy nem tudjuk „sem a napot, sem az órát”, akkor könnyebben összpontosítunk a mai napra, mely megadatott nekünk, a napi problémákra, a jelenre, melyet a Gondviselés nyújt át ajándékként. Ebben éljük meg egész létünkkel az örömöket és fájdalmakat, kínlódásainkat és eredményeinket. (…)
Ugyanakkor azonban anélkül a távlat nélkül, hogy előbb vagy utóbb el kell mennünk innen, gyakran felületes, illúziókra, álmokra alapuló életet élünk, és olyan dolgokra törekszünk, melyek talán sohase válnak valóra.
A jelen megélése ezenkívül nem feledteti el a földi jövőt, nem szegi szárnyát magunk és mások – a gyermekeink, családunk, közösségünk, az emberiség – javára szőtt terveinknek.
A jelen megélése nem feledteti el velünk a múltat sem annak szellemi örökségével, hősiességével, győzelmeivel. (…)
A keresztény számára ez – hogy egynek érzi magát a múlt, a jelen és a jövő emberiségével, és úgy szereti a többieket, mint önmagát – hathatós mozgatóerő, mely képessé és elég erőssé teszi ahhoz, hogy egy jobb életet építsen most és tervezzen a jövőre.
Éppen a másik Élet távlata és az odajutást lehetővé tevő szabályok betartása által – melyek a mindenki iránti szeretetben összpontosulnak – lesz olyan megvalósult személy, aki nemcsak tökéletes keresztény, hanem egyben olyan hiteles ember is, amilyet a modern kor és napjaink társadalmának igényei megkívánnak, főként pedig amilyet Isten akar ebben a században.”1
Pogány István atya, a Munkácsi Székesegyház plébánosa szavai segítenek az örök élet távlatában látni földi életünket.
1 Forrás: Chiara Lubich: Pillanatról pillanatra. Elmélkedések a jelenről. Új Város, Budapest, 2009. 47-49.o
