Megérkeztem az Ungvár melletti kis faluba, Őrdarmába. Nem először jártam itt, mégis az volt az érzésem, hogy ma délután valami különös izgalom ül ki a kicsiny templomba érkező gyerekek arcára. Október 29. van. A szitáló köd már a november eleji időt idézi. Közeledik Mindenszentek ünnepe…
A falu plébániájának kis közössége már erre az ünnepre készül. Immáron negyedik éve, hogy megszervezik a gyerekeknek a „Mindenszentek ünnepét”. Erre az alkalomra elhívták a Cirill és Metód görög katolikus egyházközségből és az Ungvári Szent György és Szentháromság egyházközségből is a gyerekeket. Az ünnep a templomban tartott szentmisével kezdődött. Azután együtt átvonultunk a Művelődési Házba, mivel a plébánia ideiglenes otthonként szolgál a belső menekültek számára.
Ott feltárult előttem a kicsiny arcok izgalmának rejtéje. A szemem előtt „szentek” alakjai kezdtek megelevenedni az Ószövetségtől kezdve egészen a XXI. századig. A program egy rövid kisfilmmel kezdődött, amely egyszerűen és érthetően bemutatta a gyerekeknek, hogy kik a szentek. Ezután a gyerekek izgalommal, de ünnepélyes komolysággal bemutatták jelmezeiket és beszéltek arról a szentről, akit megelevenítettek. Mózes, Szent Teréz, Szent Domonkos, Szent Mária Magdolna, Szent Borbála, Szent Róbert, Szent Gianna és még sorolhatnánk… Természetesen az ajándék sem maradt el: finom mézeskalács angyalt és kis szentképeket kaptak. A délután második része önfeledt közös játékkal, szórakozással és a szorgos felnőtt kezek készítette finom falatok elfogyasztásával telt. A végére még egy rajzfilm is belefért a programba.
„Hálát adunk Istennek a lehetőségért, hogy megtarthattuk ezt a gyermekünnepet.” – írták a plébánia Facebook-oldalán. „Nélkületek nem lett volna ez a csodálatos nap, amelyre a gyerekek sokáig emlékezni fognak. Legyünk büszkék gyermekeinkre – csodálatosak! Járjunk jó példával előttük, bátorítsuk őket arra, hogy jó és helyes dolgokat tegyenek, mert ők azok, akik megteremtik a jövőt.”
