Rendhagyó módon kezdődött a megszentelt élet ünneplése február 1-jén Schönbornban. Mint rendesen, a kápolna előtti térben gyülekeztek a szerzetesek, szerzetesnők, papok és a különféle közösségekhez tartozó világiak, hogy égő gyertyával a kezükben vonuljanak be a kápolnába. A gyertyákat a szentmise előtt szokta megáldani a megyéspüspök.

Majnek Antal püspök köszöntötte azokat, akik eljöttek, és néhány mondatos elmélkedésében idézte a Leviták könyvének kijelentését: „Szenteljétek magatokat nekem, az Úrnak: én szent vagyok, és kiválasztottalak titeket.” Ezért ez a nap minden megkeresztelt ember ünnepe lehet. Azonban az odaadásban, Istennek szentelődésben a papoknak, szerzeteseknek élen kell járniuk.

Ezután örömmel bejelentette, amit január 28-án különböző fórumokon már hírül adott a püspöki hivatal: Ferenc pápa elfogadta az ő nyugdíjazási kérelmét, és az egyházmegye vezetését Lucsok Miklós eddigi segédpüspökre bízta. Mindenkit arra kért, fogadják az új vezetőt nagy tisztelettel és szeretettel, és imádkozzanak érte. Ezután felkérte az új apostoli kormányzót, hogy mutassa be az ünnepi szentmisét.

Miklós püspök megáldotta a gyertyákat, majd a jelenlévők énekelve vonultak be a templomba, ahol kezdetét vette a szentmise. A szentmise elején Lucsok Miklós püspök elmondta: a szentmisét Antal püspök atyáért ajánlja fel, hálából eddigi 26 éves főpásztori szolgálatáért, melyet a Szentléleknek engedelmeskedve végzett, és hálából mindazokért a kegyelmekért, mely az ő szolgálata által Kárpátaljára, Ukrajnára és az egész egyetemes egyházra áradt. Arra kérte a jelenlevőket, hogy ők is erre a szándékra ajánlják fel a szentmisét.

Prédikációjában Miklós püspök az „engedelmesség” szóra hívta fel a figyelmet, mely a három szerzetesi fogadalom egyike; ennek szellemében vállalta annak idején ő is a püspöki kinevezést. Szentelésekor ezt mondta: „Szeretem a domonkos rendet, de Isten akaratát még jobban szeretem. Isten akarata mindenek felett – Isten mindenek felett.” Isten akaratának teljesítésében benne van az egész szerzetesi élet – és ennek az akaratnak teljesítésekor nagy örömet tapasztalunk meg. Ahogy Antal püspök atya mondta a szentmise elején: minden embernek ez lenne a feladata, hiszen Istenhez tartozunk – mindenki számára lehetséges a Vele való közeli kapcsolat, az Ő szerető közelségének megtapasztalása.

A prédikáció után a jelenlévők újra meggyújtották gyertyáikat, és a Veni Sancte Spiritus (Jöjj, Szentlélek Úristen) kezdetű ének után megújították fogadalmaikat, kifejezve azt a szándékukat, hogy életük végéig hűségesek akarnak maradni Istennek tett ígéreteikhez, s az Ő segítségét kérik ahhoz, hogy „minden lélegzetvételükkel” Őt szolgálják, Akinek egykor teljesen átadták magukat.

A szentmise után rövid szentségimádás következett, mely közben – az ukrán püspökkar nemrég kiadott döntését követve – imádkoztak Ukrajna békéjéért. Ezután Antal püspök atyát köszöntötték; Joanna Szlovjan vincés nővér, aki egyike azoknak, akik legrégebb óta ismerik őt, a többiek nevében is köszönetet mondott neki az elmúlt 26 évért: „Amikor valamiért Önhöz fordultunk, mindannyian Krisztust, a Jó Pásztort tapasztaltuk meg Önben, aki egységet teremtett a soknemzetiségű Kárpátalján, megmutatva ezzel az Egyház egységét. Mi Önben szerető atyát találtunk, akitől sosem kellett félnünk, áldozatos testvért, aki nagy, irgalmas szívvel fordult mindannyiunkhoz, és nagylelkű barátot. Nagyon éreztük szeretetét a szegénység és a szegények iránt. Köszönjük azt a példát, amit életével mutatott!” Majd arra kérte a püspök atyát, hogy imádkozzon értük, hiszen szükségük van az imáira, és megígérte, hogy ők szintén továbbra is imáikban fogják hordozni őt.

Antal püspök atya köszönetet mondott a szívből jövő szavakért. Mint mondta, nem búcsúzik, itt akar maradni Kárpátalján, és továbbra is segíteni mindenkinek, csak más minőségben. „Én is mondhatnék sok köszönetet mindannyiótoknak, de akkor annak nem volna vége. Hála Istennek elmondhatom, hogy 33 évvel ezelőtt érkeztem Kárpátaljára, megszerettem azt, és már többféle minőségben is eljegyeztem magam Jézussal és az Ő kárpátaljai egyházával. Én ígértem először az új ordináriusnak, hogy mindenben fogok segíteni és imádkozni érte; ezt kérem tőletek is.”

„Amivel kezdtem, azzal a gyönyörű mózesi idézettel fejezem be, ami minden embernek szól, de különösen nekünk, melyben azt kéri Isten: «Szenteljétek oda magatokat nekem, az Úrnak, mert én kiválasztottalak benneteket a világból, hogy az enyéim legyetek» (Lev 20,26)”.

A szentmise a pápai himnusszal zárult.

Az idei találkozó meghívott vendége Maxim Jonáš görögkatolikus studita szerzetes volt. Mivel az ukrán püspökkar a 2022-es évet a Szent Kereszt évének hirdette meg, ő is a kereszt témájáról tartotta konferenciabeszédét. Jonáš atya arról elmélkedett, hogy Isten szeretete és gondviselése megelőzte a teremtést és végigkísérte annak egész történetét; gyengédségével áthatotta azt, Ádámtól Krisztuson keresztül egészen napjainkig.

A találkozó közös ebéddel zárult.

(A képgalériát és a Veritas videóösszeállítását ld. lentebb.)