Szívünk közepében: Krisztus

Nagyszerdán, március 31-én 10.30-kor kezdődött a munkácsi Tours-i Szent Márton székesegyházban az olajszentelési szentmise. Egyházmegyénk papjai püspökeikkel együtt mutatták be a szentmisét, melyen közösen megáldották a szentségek kiszolgáltatásához szükséges olajokat és megújították papi ígéreteiket. A szentmise nyelve szokás szerint a latin, a magyar és az ukrán volt, az énekek is felváltva szólaltak meg e nyelvek egyikén.

A szentmise elején Majnek Antal megyéspüspök köszöntötte a jelenlévőket, papokat és híveket. Mint mondta, nagyon nagy hálával tartozunk az Úristennek, hogy most összejöhettünk, s hálánkat azzal is fejezzük ki, hogy betartjuk az állami egészségügyi előírásokat. Kérte, hogy imádkozzunk papi hivatásokért, és hogy papjaink tudjanak működni, dolgozni ebben a mostani nehéz időszakban is.

A szentbeszédet Pap Sándor atya tartotta magyarul, melyet Pilip Viktor atya fordított ukrán nyelvre. Sándor atya a papi ígéret mondataihoz fűzött elmélkedéseket. Az elején elmondta, hogy Lucsok Miklós püspök őszi, papoknak tartott lelkigyakorlata során egy gyakorlatot végeztetett el velük: egy kört kellett rajzolniuk, s elgondolniuk, mit tennének annak közepébe a számukra fontos dolgok közül. Miután mindenki átgondolta ezt, Miklós püspök elmondta az egyedüli jó megoldást: a kör közepében mindig Krisztusnak kell lennie. És ez tényleg így van: azt hisszük, mi jól tudjuk, mit és hogyan tegyünk, de „nélkülem semmit sem tehettek” – mondja Jézus. Ha meg is van bennünk a jószándék, hogy legjobb tudásunk szerint hasonlóvá akarjunk válni Hozzá, de ha nem Krisztus van a középpontban, nem Ő irányít, tanít, vezet, akkor megvan az esélye annak, hogy lelkipásztori életünk vakvágányra fut, ha csak a saját elképzeléseinket akarjuk megvalósítani.

Az elmélkedés következő pontjában arról beszélt, hogy kispap korukban mindegyiküknek az eucharisztia, a szentmise bemutatása volt a legnagyobb vágya. Krisztus az Eucharisztia ünneplése által lesz és válik mindennap a szívünk középpontjában jelenlévővé. Mert Jézus a legnagyobbat adta nekünk: nem valamit, hanem önmagát, így valósítva meg azt az ígéretét, hogy „veletek vagyok mindennap a világ végéig.” És nem csak a feltámadás dicsőségében, hanem elérhetően, szívünkbe fogadhatóan, hogy velünk járja a földi élet zarándokútját. „Gondoljatok az Úr Jézusnak erre a nagy ajándékára hálatelt szívvel, ti is nyissátok meg a szíveteket, és zárjátok ki belőle az önszeretet számtalan megnyilvánulását, hogy ahogy mi kérjük és akarjuk, hogy a mi papi életünk középpontjában Krisztus álljon, úgy a ti szívetekben is Krisztus álljon a középpontban.” Nehéz időket élünk, sok fájdalmat, szomorúságot tapasztalunk. Ki volna az, ha nem Krisztus, aki ebben a helyzetben azt mondja nekem: „Veled vagyok.” Azt üzeni a tabernákulumból: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradozva hordozzátok az élet terhét, és én megenyhítelek titeket.

„Veletek vagyok keresztény, értetek vagyok püspök” – mondta Szent Ágoston. Mi is, püspökök, papok, értetek vagyunk, hogy elvezessünk benneteket az üdvösségre.

A beszéd után következett a papi ígéretek megújítása. Különösen szép ennek a szertartásnak az utolsó része, amikor a megyéspüspök önmagáért kéri a hívek imáit: „Imádkozzatok értem is, hogy hűségesen teljesíthessem az apostoli hivatást, amelyet rám, méltatlan szolgájára bízott az Úr; legyek egyre tökéletesebb képmása köztetek Krisztusnak: a papnak, a jó pásztornak, a tanítómesternek, mindenki szolgájának.”

A három korsót a megszentelendő olajokkal Pilip Viktor atya és a két állandó diakónus – Bacsó Róbert és Megyesi László – hozták az oltár elé és mutatták be a megyéspüspöknek, aki átvette és az oltár előtt elhelyezett asztalkára tette azokat. Az eucharisztia liturgiája közben és annak végén, az áldozás után került sor az olajok megáldására. Utolsónak a krizmát áldották meg, melyet a keresztség és a bérmálás szentségének kiszolgáltatásánál használnak.

A szentmise végén Antal püspök atya hálát adott ezért a napért, a közösen bemutatott szentmiséért. Köszönetet mondott Lucsok Miklós püspöknek a szentmise előtt tartott konferenciabeszédéért, melyben arról beszélt, hogyan lehet Szent Józsefet a papság eszményévé tenni, hogyan tud ő nekünk segíteni életpéldájával. „Igaza van többeknek, akik azt mondják, hogy Szent Józsefet nem tiszteljük a maga helyén, Szűz Mária mellett. Most mi, papok is nagyon jó indítást, ötleteket kaptunk ahhoz a további elmélkedéshez, gondolkodáshoz, amellyel mindannyian igyekszünk számotokra, veletek együtt Szent József tiszteletét és rajta keresztül Isten dicsőítését gyakorolni” –folytatta a püspök atya. Végül minden jelenlévő nevében köszönetet mondott Pap Sándor atyának szép elmélkedéséért a papi ígéretekről. „Nagyon jó, hogy veletek együtt gondolkodhattunk azon, milyen nagy feladatot, ugyanakkor nagy ajándékot, karizmát adott az Úristen a papoknak, mindannyiótok szolgálatára. És végül nemcsak nekünk, papoknak, hanem minden hívő számára nagy tanulság és feladat, hogy egész életünknek, lelki és közösségi életünknek a középpontjába kerüljön vissza Jézus és maradjon ott mindvégig.”

A püspök atya köszönetet mondott mindenkinek, akik segítségével ilyen szépen kezdhették el a szent háromnapot, amihez hozzájárult az új, modern hangosítás is. Végezetül arra kérte a híveket, imádkozzanak a papokért, hogy erővel, egészséggel és lélekkel tudjanak szolgálni a most következő napokban, mely az egyházi év legtöbb, legfontosabb munkájával jár.

A szentmise főpapi áldással és a pápai himnusszal zárult, melyet magyarul, majd ukránul is elénekeltek a jelenlévők.

A képeket Reshetar Tetjana készítette